Blogbazár
Szeretettel üdvözöljük újra köreinkben rég nem látott barátunkat: a „polgári” jelzőt
Nahát! Megint polgári kormányunk van, pedig nem is volt kormányváltás. Mondjuk volt már ilyen. 1995-ben a Fidesz felvette a „Magyar Polgári Párt” nevet, uncsi volt, hogy csak fiatal és demokrata legyen, mikor nem is.
A „polgári” jól hangzott:
olyan érett, kulturált és nyugatias benyomást kelt, kiegyensúlyozott demokráciát sugall, pláne, ha a túlművelt strébereknek még Locke-ról és Csokonairól („ember és polgár leszek”) is dereng valami. Első kormányukat előszeretettel hívták polgárinak, 2002-ben a köreik is „Polgári” néven alakultak. Régen még Márait is sűrűn emlegették.
Aztán a szó is kikopott, polgári eszmények helyett jött a műarany bevonatú áltörténelmi bóvli, Márai helyett Tormay Cécile. Végül egy szószátyár ideológiai tanácsadó kifecsegte, hogy a „polgár” csak „politikai termék” volt, az is hülye, aki komolyan vette.
A kormány állandó jelzője azóta inkább a „nemzeti”, újabban „keresztény”, olykor „illiberális”.
És most mit hallok?
Gulyás Gergely, megpróbálván elkenni zsaroló nyilatkozatát arról, hogy Tarlós nélkül Budapest egy kanyit sem kaphat Orbán ígéreteiből, így helyesbít:
„a polgári kormány a nemzet fővárosaként tekint Budapestre”.
Hát ez nagyszerű! Szeretettel üdvözöljük újra köreinkben rég nem látott barátunkat: a „polgári” jelzőt. Bár így a kormánynak lassan annyi neve van, mint egy Habsburg főhercegnőnek, azokat is mindig sajnáltam, kínos lehet, ha az ember bemutatkozásnál belesül a saját nevébe.
A kormány ezt azzal egyszerűsíti,
hogy előneveit aszerint húzza elő, kinek beszél. Budapest nagyváros, egyelőre kiirthatatlanul őrzi polgári kultúrája megmaradt bástyáit, a kormány itt tehát „polgáriként” mutatkozik be, hátha úgy bizalomgerjesztőbb.
Ahol és amikor az kelendőbb, ott megint „nemzeti”, főleg, ha az EU-val óhajt kakaskodni. Migránsozó, sorosozó szövegekben természetesen a „keresztény” kerül a névjegyére. Ha az emberi jogokat kívánja kiröhögtetni, akkor a „libsiket” emlegetve (remek szó: a „liberális”-ba finoman beszűrődik a „bibsiző” zsidózás árnyalata) szívének kedves becenevét, az „illiberálist” kultiválja.
Azért ez a három-négy név még mindig korlátolt fantáziára vall
Hol van ez nemcsak Ságvári Endrétől („32 nevem volt”), de, ha már a Habsburgokra utaltam, például Mária Lujzától? Őt így hívták: Habsburg Lotaringiai Mária Ludovika Leopoldina Franciska Terézia Jozefa Luca főhercegnő. Sehol se vagy, Gulyás!
Szerző
