A Vidnyánszky-féle SZFE-n az első rosta a párthűség-ismeret?

Nem meglepő, de mindenképpen felháborító, ha egy felsőoktatási intézmény felkent vezetői és döntnökei a tehetség helyett az ideológiai hovatartozást tekintik beugrónak a leendő gólyák felvételiztetésénél. A mostani hír az SZFE diákjait érinti. Nem egyedi az eset, de mindenképpen érdemes felfigyelni rá, észben tartani és -amint lehet- tenni ellene.

Aki nem Orbán-fun, annak fel is út, le is út?

A Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatói önkormányzata tette közzé értesülését közösségi oldalán több felvételizőtől kapott információi alapján:

“Az elmúlt héten a HÖK olyan felvételiző diákokról értesült, akiket az egyetem múltjával kapcsolatos hozzáállásuk, az egyetemfoglalásról alkotott véleményük alapján hátrányos megkülönböztetés ért.

Ez, vagy bármilyen más visszaélés semmilyen helyzetben sem megengedhető, de azt gondoljuk egy szakmai felvételi során fel sem kéne merülnie efféle kérdéseknek, hiszen a válaszok semmilyen szinten nem befolyásolhatják a felvételiztető osztályfőnökök döntését.

Amennyiben ideológiai alapon válogatják a leendő hallgatótársainkat, felmerül annak a veszélye, hogy az egyetemi polgárság elveszíti azt a sokszínűséget, ami eddig jellemző volt rá.”

Aki hallja, adja át!

“Mi, mint a mindenkori hallgatóság képviselői szerve, szeretnénk értesülni bármelyik felvételizőt/ leendő hallgatót érő visszaélésről, hogy senki ne maradhasson egyedül és tudja, lesz, aki felemeli a hangját miatta.

Ha felvételizőként bármilyen visszaéléssel találkozol, kérjük írj emailt a HÖK e-mail címére (szfehok@gmail.com), vagy itt Facebookon is felkereshettek az oldalunkon, a leveleket bizalmasan kezeljük.”

Hogyan érinti a modellváltás azokat, akik évek óta szerettek volna bejutni a Színház- és Filmművészeti Egyetemre?

Van, aki inkább letesz a vágyáról, hogy így tiltakozzon, van, aki emiatt hagyja el az országot, de olyan is, aki azt gondolja, így legalább több esélye lesz bejutni

– vonta le a következtetést a HVG, akik tizennégy felvételizővel beszélgettek, akikben csak egy a közös:

mind dühösek vagy szomorúak.

Volt, aki úgy vélekedett, hogy

Ez az egész helyzet annyira eltántorított az egész magyar színházi szakmától, hogy bár továbbra is színházzal szeretnék foglalkozni, de úgy döntöttem, nem itthon.

A másikuk azt mondta a portálnak:

„Egyre inkább úgy érzem, hogy ebben az országban nekem nincs jövőm. Viszont ahhoz, hogy valaki angol nyelvterületen felvételizzen, nemcsak rengeteg pénz kell, de olyan nyelvtudás is, hogy ki tudj állni egy Shakespeare-szöveggel. Én sosem akartam elmenni innen; akkor is komoly honvágyam van, ha csak elutazom, és számomra mindig alap volt, hogy a színész az anyanyelvén játszik. De már a tao-támogatások eltörlésekor elkezdtem kételkedni abban, fogok-e én tudni ebben az országban színházzal foglalkozni. Most már úgy érzem, nem fog menni.”

A teljes cikket ide kattintva tudják elolvasni.

 

szfe

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük