Szívesen lennék a csalamádé és a kovászos uborka miniszteri biztosa ….

Elhivatott nőként csak akkor sírok, ha hagymát pucolok.

Hazanő könnyek ezek a konyhából a hon fennmaradásáért. Bár kolbásztöltésben még van hová fejlődnöm, mert előttem jár a Viktor és a Peti. de gondolom, a nemzeti ötéves tervben már szerepel, hogy kolbásztöltő hivatal is legyen. Ezt a területet ezért tiszteletben tartom, és a nemzeti együttműködés jegyében csak egyetlen javaslatom lenne: Legyen nálunk kolbászból a kerítés!

Pixabay

Ahhoz hogy ez a cél megvalósuljon,

nyilvánvalóan fontos az űrkutatás, hiszen sokan bámulják a csillagokat, mert több nap, mint kolbász. Amíg a Világegyetem tágul, addig a mi kolbászunkat senki nem veheti el. Megvédjük akkor is, amikor már csak a kovászos uborka leve csorog a szánk szélén, vagy amikor a pörkölt szaftnak a maradékait tunkoljuk a tányérból.

Mindezekből látható, hogy konstruktív vagyok,

és megértem, hogy a kormány érdeke úgy kívánja, legyen egy évre űrkutatási államtitkárunk. Azért csak egy évre, mert addigra minden bizonnyal lemegy a nap. Paprikás hangulatú népérzületünk is megkívánja ezt, mert mimagyarok bárkit felrúgunk a holdba, ha azt mondják rá, hogy idegen. Naná hogy nem hagyjuk a csalamádénkat… Készen állok.