Képzeld, Iván! Most szombaton, szeptember 7.-én már a tizenegyedik lesz. Ugye nem gondoltad volna anno, amikor a Láng Tékás Rédei Évával és az örökös porondmester Kövesdi Péterrel együtt kitaláltátok, hogy a főváros egyik legfontosabb „falunapja” lesz a Pozsonyi Piknik? Na jó, nem pont így akartátok, tudom.


Egészen másképp. És máshol. De azért talán nem bánod,

hogy a rendezvény kinőtte a néhány saroknyi Pozsonyi utat. Persze, nemcsak ezért kellett költözni. Mondják, túl sokat kellett a BKV-nak fizetni a trolipótlásért. De hát sok mindent beszélnek itt a népek Újlipóciában. Akár egy igazi faluban. Apropó, ezt a nevet is Te ragasztottad a városrészre. Mint ahogy a „Pozsonyi Piknik” keresztapja is Te vagy.
Azok a régi szép idők… amikor még volt becsületkasszás zsíroskenyér, otthonról hozott pogácsa meg süti, no meg a kötelező kellék, a pozsonyi kifli… Hát tudd meg, ahogy tavaly, meg tavalyelőtt volt, most is lesz. Sőt, ha hiszed, ha nem, igazi pozsonyiak is jönnek.

Műsort is adnak

Bevallom, évről évre úgy jártam piknikelni, hogy majd jól begyűjtöm a kritikus hangokat, amiket aztán majd jól megírok. Nem sikerült. Feladtam ezt a gonosz tervemet. Mindenki mindig imádta. Én is. Sokan mondogatták korábban, hogy kihagyják. Inkább otthon maradnak. Mert, hogy ez a piknik nem az a piknik. Persze, hogy mindig itt voltak. Nem bírtak nem eljönni. Pontosan tudták (vagy ha nem is tudták, érezték), ha lemaradnak, akkor bizony kimaradnak. Akármiről. Mindenről. Leginkább arról, hogy találkozzanak. Mondhatni, mindenki itt van, aki számít. Közhelyes ténnyé nőtte ki magát a mondás, hogy

„az egy négyzetméterre jutó ismerősök száma a Pozsonyi Pikniken a legnagyobb”.

Ebből a vásárból senki nem megy haza vásárfia nélkül. A többség nem tükrös mézeskalácsos szívecskét pakol a zsebébe, bár ezt is megtehetné, mert az is van… egészen mást visz el magával. Egy illatot, egy dallamfoszlányt, egy jóízű beszélgetés emlékét.
Ugye sejtetted, hogy ez lesz belőle? Nem, Te pontosan tudtad, hogy ez lesz belőle. Elvégre még a könyvedben is megírtad:

„Újlipótváros most az én honom. Itt vannak az én embereim. Nem mind, de a zöm itt van. Van olyan is, aki másutt van. Még olyan is, aki Budán van. De ők majd idejönnek. Mert itt jó.”

Azt hiszem, tetszene neked ez a Piknik

Még akkor is, ha arcpirítóan drága a lángos meg a sör. Akkor is, ha a színpadok közelében még a gondolatot sem hallani. Akkor is, ha öt perc alatt hatan tapossák le a lábadat. Sőt, talán még a sokat szidott vásári fílinget is szeretnéd. Na jó, a banyatank-árus láttán talán kicsit morcosan ingatnád a fejed. De mosolyognál magadban, elvégre egy „falunapba” ez is belefér.

Idén valahogy úgy alakult, hogy minden kerek…

Száz produkció, ötven órányi program, ötven színház, húsz könyvkiadó. Ja, és a legfontosabb: a pikniken ünnepeljük Bálint gazda századik, a Láng Téka harmincadik szülinapját. Nem semmi, ugye?

Emlékszel, két éve Varnus Xavér (aki a pletykák szerint ugyan imádja Újlipóciát, de azelőtt sosem járt itt) orgonált egyet a program zárásaként. Szakadt az eső, mégis többszázan hallgatták. Délután a kitelepült ATV riporterének (igen, ők immár állandóra kitelepült tévécsatorna lettek) azt mondta,

„Bachot kivinni az utcára?! Ez csak a Pozsonyi Pikniken lehetséges.”

Jut eszembe, lenne egy nagy kérésem

Te szinte mindig mindent megoldottál. Elintéznéd, hogy – ahogy eddig majdnem mindig – a borús prognózisok dacára most is kitartson a jó idő? Köszi szépen!

Kedves Iván! Azt hiszem, ez a Piknik is tökéletes lesz. Nem hiányzik belőle semmi és senki. Azaz dehogynem! Te…

A teljes program itt!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét