Kerítésen innen
Sztojka Edina: ha valaki cigánynak születik, az önmagában mínusz 10-ről indul!
bl.: Mit gondol, milyen esélye van napjainkban egy olyan cigány fiatalnak, aki nem számíthat egy jóságos tündér -Edina életében főnővér- segítségére?
Önmagában, ha valaki cigánynak születik mínusz 10-ről indul
Sz.E.: Önmagában, ha valaki cigánynak születik minusz 10-ről indul. Ez az igazság. Ha mindezt a környezete is megerősíti, ez még jobban nehezíti a helyzetét a roma fiataloknak. Azt gondolom, előítéletek nélkül, ha esélyt kap egy roma és megmutathatja mire képes, nagyon sok minden változna a cigány társadalomban, pozitív értelemben. Ezt tapasztalatból mondom. De ezt egymás közeledésével lehet csak megvalósítani a roma és nem roma emberek között. Nem hagyott nyugodni a magamban érzett hivatás iránti vágy, ami még nem is létezett, de magaménak éreztem, hogy betegeken segíthessek. De esélyt kaptam egy nem roma embertől, így megmutathattam bármire képes vagyok. Tudom, nagyon sok fiatal kallódik el úgy, hogy esélyt nem kapnak a bizalomra, vagy végzettség mellett munka lehetőségre.
bl.: Muszáj megkérdeznem, tanít már a testvére, aki szintén diplomát szerzett?
Mai napig nem dolgozhat a szakmájában
Sz.E.: A nővérem tanítói diplomát szerzett önerőből, sajnos a szüleink nem tudtak támogatni minket tovább tanulásban. Mai napig nem dolgozhat a szakmájában. Közmunka programban felajánlották, hogy rongyot vágjon, illetve iskolában takarítónői állást. Apukám felőli öcsém Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán diplomázott. Mindegyik testvérem ki akart törni ebből a megbélyegezettségből, továbbtanultak, még sincs a képesítésüknek megfelelő esélyük, hogy dolgozhassanak. Ez elkeserítő számomra, és az is, hogy számtalan roma társamnak ez a sorsa.
bl.: A kórházban, az átlagembert lelkileg talán a leginkább megviselő területen, a hospice osztályon dolgozik. Tudatos volt a választás, vagy jött magától?
Sz.E.: Mindig is féltem az elmúlástól és a szeretteim elvesztésétől. Mindig olyan embereken szerettem volna segíteni, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak. Nekik van a legnagyobb szükségük, hogy mellettük legyünk, főleg a halál közeli betegeknél. Nem is tudnám magam elképzelni más kórházi osztályon. Rengeteg útravalót kapok tőlük, megértettem az élet lényegét, hogyan éljem tartalmasan. Ehhez nem feltétlenül a pénz kell, hanem az egymásra fordított idő. Ezért is akartam, hogy ápolói diplomám legyen, a legnagyobb szakmai tudásomhoz mérten a legtöbbet nyújtsam ápolásukban a végstádiumban lévő daganatos betegeknek.
bl.: Egy fiatal nő hogyan tudja azt feldolgozni, hogy haldokló betegeket ápol, s nap mint találkozik az elmúlással. Meg lehet mindezt szokni? Milyen a kapcsolata a betegekkel, és a hozzátartozóikkal?
16 éve dolgozom hospice osztályon
Sz.E.: 16 éve dolgozom hospice osztályon. Ez nem egy munkahely ahol az ember bezárja az ajtót maga mögött és holnap folytatja. Ezt nem lehet megszokni, inkább középutat találni. Ha én mindent megtettem a betegért, amit meglehetett tenni, akár pszichésen támogatva akár fizikálisan, akkor könnyebb az elengedés nekem is. De minden beteg egy egyén, nincs két egyforma eset, életsors. Több olyan esetet tudok magam mögött, ami mai napig, és amíg élek nem felejtem el. A legnehezebb látni, ha egy szülő veszíti el a gyermekét és teljesen független attól hány éves. Mert egy 80 éves hozzátartozónak, a 60 éves gyermeke is a gyermeke marad örökre. A legfájóbb az volt számomra amikor egy anya a 23 éves gyermekét veszítette el. Elengedhetetlen a hozzátartozók pszichés támogatása is a beteggel egy időben. Ezért írtam a szakdolgozatomat a hozzátartozók gyászáról, hogy tudjam segíteni a szerettüket elvesztő hozzátartozókat már anticipát gyász idején.
Mai napig szembesülök az előítéletekkel
bl.: Származása miatt találkozott-e előítéletekkel, olyan magyar emberekkel, akik lenézték, mert cigány? Mit kellett tennie azért, hogy elfogadják az emberek? Vannak, akik kétségbe vonják, hogy cigány származása ellenére diplomás nővér?
Sz.E.: Mai napig szembesülök az előítéletekkel. Nincs a homlokomra írva, hogy nekem diplomám van, vagy mi a hivatásom, netán az, hogy a gyermekem rendőr.
Pár hete a postán adtam fel egy levelet. A hívó gombra elindultam a sorszámommal, majd a hölgy a postán éppen a másik kolléganőjéhez beszélt, amíg én udvariasan köszöntem: -Jó napot kívánok. Először észre sem akart venni, majd rám nézett . Én folytattam, hogy egy levelet szeretnék feladni ajánlva. Végig mért a postai dolgozó szó szerint. Majd hangosan cinikusan, etika órát kezdett tartani nekem:
„Jó napot kívánok, először kezdjük az alapoknál. Vegyük fel egymással a kontaktust.”
Arcán a gúnyos, lenéző tekintet. Megszégyenítő volt. A kórházi hivatásom mellett mai napig, szezonban dinnyét árulok, mert nem felejtettem el, honnan jöttem. Volt, aki megkérdezte, honnan loptam a dinnyét.
Találkoztam olyan megjegyzéssel is, hol vettem a diplomám? A józsefvárosi piacon?
Ezeket nem lehet feldolgozni, beleég az ember lelkébe. De a homlokomon a C betűt nem tudom, nem is akarom leradírozni. Az előítéletek ellen úgy tudok tenni, ha bizonyítok, és a negatív szemléletet megpróbálom átformálni az emberekben. Ehhez kellek én. Önmagamban vetett hitem. Ha mindent megtettem és elfogadom a társadalom normáit. akkor azt gondolom annak a szegénységi bizonyítványa, aki előítéletes marad ennek ellenére is. Nekünk, cigányoknak is meg kell mutassuk, hogy tudunk egy országban élni a nem romákkal, de ehhez a magyarnak és a magyar cigánynak közeledni kell egymás felé. Együttműködéssel előre juthatunk! Közös a hazánk, magyarok vagyunk mindahányan.
Szerző
12 Comments
Leave a Reply
Leave a Reply
Friss
- Időjárás, elindult a változás (jó irányba!)
- Nagy Márton közszolga: „a kiskereskedők kicsit túl nagy árrést alkalmaznak”
- Csillagjegyek az ellazulás útján – Téged mi szabadít meg a stressztől?
- Kúria: az élet kötelesség, nem jog – Újabb elutasítást kapott Karsai Dániel
- Mi lesz így mivélünk, ha 2Rule-talanok maradunk? – Bezárt a Mészáros-cég?
- Mészáros úr, megvette már a fólia-ágazatot? – Közlöny van róla: minden gyermekeknek készült termékre kiterjesztette a kormány a „könyvfóliázást”
- Redkívüli kormány-döntés az üzemanyagárakról
- Közlöny van erről is: ezentúl más néven keresse a Magyar Nemzeti Múzeumot
- Halló? A Rogán-művektől megbízásából hívom: mondja, mostanság mitől fél a legjobban? – Az nem opció, hogy a regnálótól….
- Figyelem! Változik az otthonfelújítási program
Végvári Szilvi
2020.03.02 08:38 at 08:38
Nekem több cigány származású kollégámvan, akik megbízhatóak, inteligensek, nyelveket beszélnek. Nincs okuk szégyenkezésre. Edina is jó példa arra, hogy kitudnak törni a származ@suk csapdájából.
Malota Bella
2020.03.02 19:03 at 19:03
Én cigányembernek vagyok a felesége. Sosem gondoltam volna hogy mennyi atrocitás,hátrányos megkülönbözterés ér egy embert a származása miatt ebben az országban,csak mióta vele élek. Napi szinten kapja a megjegyzéseket. Én mint magyar még jobban felháborodok rajta,mikor meséli,mert én nem vagyok hozzászokva az ilyen hozzáállásokhoz,beszólásokhoz,és nekem is fáj,mert átérzem vele együtt. Sőt előfordult,hogy engem is hátrányos megkülönböztetés ért mikor megtudták,cigány a férjem. Még albérletet is nehezen kaptunk ez miatt. Minden elismerésem Edinának.Fel a fejjel ! Igenis értékes ember vagy !
Csuka István
2020.03.04 03:31 at 03:31
Sajnálatos modon a magyar társadalom nagyon kirekesztő ez tény.Sokat gondolkoztam mit lehetne ez ellen tenni.Úgy gondolom csak egy kiút van.A cigány értelmiségnek fel kell válalni ön magát.A cigányság élére állni pártot alapítani .Megkezdeni haladéktalanul a polgárjogi mozgalmat .Egységbe tömöríteni a cigányságot.A maffia cigány politikusok eltakarítani az útból.Minden lehetséges eszközzel a tanulás útjára állítani a cigányságot.Nem vagyunk állább valok másoknál ezt kell tudatosítani mindenkibe.Igen tudom ez nem könnyű.De azt is tudom nincs másik út és másik életünk.Ez egy komoly harc lesz a jogainkért de ezt meg kell tennünk.A magyar politika lassú éh halálra itélte a cigányokat és a szegény magyarokat.Én a szerencsések közé tartozom sikerült szakmát tanulnom.Külföldön dolgozok jó modban élek .Én is a mély nyomorból küzdöttem fel magam ha nekem sikerült.Másnak is sikerülni kell csak segíteni kell nekik.Amire igazán büszke vagyok a lányom egyetemre jár.Úgy hogy ezt az írást olvassa egy cigány értelmiségi gondolkozzon el rajta.Én amivel csak tudom segíteni fogom.
Angi
2020.03.18 14:24 at 14:24
A cigány lányok nagyon is jól tudnak boldogulni az életben, szerintem ne panaszkodjanak. Minden elfér az arcukon. És persze nekik mindent szabad.
Szász Tamás
2020.03.28 16:48 at 16:48
Igen! – ez igaz! Nálam -30 ról indul! – de nem azért mert roma, amiket csinálnak /általánosságban/! Magyarországon él mondjuk 10 millió ember,ebből 10% roma! A börtönökben nem úgy van,hogy 10 elítéltből 9 magyar 1 roma,hanem a fordított 9 roma 1 magyar!És ez nagyon sok területen így oszlik meg!Van néhány iskolázott,jobb érzésű roma ismerősöm,akik nem segélyekért kuncsorognak,és azt nézik hol lehet a markukat tartani!
szijozsi
2020.03.28 18:43 at 18:43
Ha hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, nézzenek bele a tükörbe. Bemennek a boltba, abban a gettós kinézetű ruháikban, kinézetükkel, viselkedésükkel, miért csodálkoznak hogy furcsán néznek rájuk?
Én már nem is szeretek ötödike környékén boltba menni, kerülgetni a sok rossz kinézetűt.
szijozsi
2020.03.28 18:45 at 18:45
A kis ápolónő, úgy mutogatják mint az unikumot, jé egy cigány aki elvégezte az ápolónői iskolát? persze 15 évesen őt is felcsinálták, a családtervezés nála sem játszott.
Sztojka Edina
2020.08.21 10:03 at 10:03
Köszönöm ♥️
Sztojka Edina
2020.08.21 10:09 at 10:09
✌️♥️
Sztojka Edina
2020.08.21 10:16 at 10:16
A hozzászólásból gondolva Önnek az általànos iskoláig nem volt lehetőség eljutni 🙂 Valóban 16 évesen szültem és büszkén vállalom,hogy egy remek felnőtt vált a fiamból úgy,hogy diplomás ápolóként dolgozom a magyar egészségügyben.Remélem Ön is hasznos része a tàrsadalomnak! ?✌️?
Tóth Napsugár
2020.08.21 14:51 at 14:51
Gondolom ön kedves József ahogy Bogdán László szokta mondani ma ” Jézussal ping-pongozott”.. Hja hogy nem?Akkor a bölcs hallgatással bizonyíthatta VOLNA, hogy megüti a 120- ay IQ-t.
Katalin
2020.08.22 08:43 at 08:43
Engem zsidóként ér ugyanennyi megkülönböztetés. És nekünk még a jogvédők sem segítenek. Nincs ilyen-olyan díj, meg alapítvány meg ki tudja még micsoda. Ezzel nem sajnáltatni akarom magamat, csak tényként írom le.