Egy igaz történet, amely bármelyikőnkkel megtörténhetett volna napjaink Magyarországán.Egy közeli ismerősünket nagyjából egy hete nem láttuk. Nem tudtuk elképzelni, mi történt vele, hiszen nem mondta, hogy elutazna bárhova.

Pár napja kiderült mi is történt.

Nagyjából másfél hete egyik este rosszul lett, családja bevitte az egyik jó nevűnek mondott vidéki város kórházába, a sürgősségi ügyeletre. Ahogy az lenni szokott, türelmesen kivárták a sort, majd elvégezték az ilyenkor szokásos vizsgálatokat. Megnyugtatták, nincs semmi baja, valószínűleg múló rosszullétről lehet szó, esetleg olyat evett, ami megterhelte a gyomrát. Menjen haza, holnapra kutyabaja.

Így is történt. A fájdalom, a rossz közérzet csak nem akart elmúlni, egész éjszaka nem tudott aludni. Másnap délelőtt már ismét a rendelőben találta magát, ahol már szakorvos vizsgálta meg. Kiderült, perforált vakbélgyulladása van, azonnali életmentő műtétre van szükség.

Az ilyenkor szokásos vizsgálatok után pár órával már meg is operálták.

A műtétet végző sebész szerint, fél maximum egy órán múlt az élete. Délután már valószínűleg késő lett volna. A beavatkozás sikeres volt, az ismerősünk jelenleg is lábadozik. Áldja a szerencséjét, hogy még időben – igaz az utolsó pillanatban – visszament a kórházba és ott jó kezekbe került. Előfordulhatott volna ugyanaz, mint pár órával korábban, hogy olyan orvos vizsgálja, aki nem ismerte volna fel a bajt. Hiszen – talán néhány kiemelt kórház kivételével – az intézmények nagy részében nincs kellő számú szakorvos, nagyon sok feladatot rezidensek látnak el, akik még nem rendelkeznek olyan tudással, amely lehetővé teszi, hogy súlyosabb esetben, önállóan döntsenek. De a szükség törvényt bont, szegény kórház azzal főz, amije van.

Az ismerősöm története jól végződött.

Nem vagyok orvos, de úgy gondolom, hogy a perforált vakbélgyulladást az utolsó stádiumában már illett volna a műtétet megelőző este, az ügyeleten is észrevenni. Vajon hányan járhattak az országban hasonló cipőben, hány beteget küldtek haza, hogy nincs semmi baja, és mire ismét a kórházba került, már késő volt.

Amit a Fidesz rezsim tesz a magyar egészségüggyel, az már szerintem büntetőjogi kategória.

Felelőtlenül, gátlástalanul és cinikusan játszanak az életünkkel, amit lehet elspórolnak a betegellátásból. Ebben a “szerencsétlen” országban mindenre van pénz, amire a Fidesz akarja, csak arra nem telik, ami a legfontosabb: az emberi életre! Sajnos olyan országban élünk, ahol az “örökös miniszterelnök” a Várból néz le rövidesen az alattvalóira, miközben a megfelelő ellátás hiányában sok ezer – egyébként gyógyítható – beteg, már “alulról szagolja az ibolyát”.

/a képek “csak” illusztrációk, mind Magyarországon készült, egészségügyi intézményben a közelmúltban/

A kórházi osztály, ahol mindenki felmondott – dübörgünk … is!

A budapesti kórházban koedukált szobába kényszerülnek a műtétre várók

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét