Szurimuri Kipcsákiában – Sorosunió megint keresztbe tett a Maxinak

A magyarok elemésztésére törekvő Sorosunió megint keresztbe tett a Maxinak. Idő előtt elintézte és ideküldte a vakcinát, direkt rontva az orbáni píárkormány hitelét. Erre a vétóboy rablóbandája mégse mondhatta, hogy nem köll, inkább majd mi fürkészportyászunk magunknak szurimurit Kipcsákiából. A 10-es évtized utolsó hetéről szól Rab László szŰrreál összefoglalója.

Nem úgy volt, hogy személyesen ő adja be mélyvénásan?

Soros keze megint betette a lábát. Ezt akár az ablakot kívülről vattakabátban papírzsebkendővel pucoló Novák Katalin vagy a Maxi elbucskázása utáni időkre készülő törtetésügyi miniszter, Varga Judit is mondhatta volna. Idő előtt meglett a vakcina, el is kezdték vele oltani a magyart. Holott tudjuk, hogy oltakozni kellett volna. Mert hozzánk – a 907-es pozsonyi csata óta esküszünk rá – ez az oltakozás jobban illik. A hülye jurópíer népeket beoltják, de az ugros-t, a vegri-t, a párthus Jézus 3 ezer éves népét nem lehet csak úgy megszurkálni, mert nem hagyja. Bezzeg ha oltakozni akar, hát akkor letarolja egész Szentgallent, kipicsázza a bajor hercegeket Levandowskival az élen, nem ám, hogy csak úgy idejön a SorosEU a mínusz hetvenfokos vakcinájával, és (könyörgök, miket merészel!) megvédi a magyart!

Hát ilyet csak a minielnök tehet a kék gatyójában, nemdebár? Mi ez a zűrzavar a világ legtökéletesebb kormányzati rendszerének működésében? Hát nem úgy volt, hogy maga Orbán Viktor adja be mélyvénásan a védőoltást a magyaroknak, akárha ampullás bort vagy kisüsti pálinkát vinne a présházba? Mi ez a nagy marha brüsszeli önállósodás? Tud erről a Rogánhabony Központ? És mit mondanak a 907-ben alapított M1 tévében, melynek adásaiban Trump elnök úr egyre jobb pozíciókat foglal el? (Dejszen nincs B-terv, b…m azt a baloldali médiatúlsúlyos édesanyátokat, ahogy az a karácsonyi szeretetbejgli elrágása közben kipcsak források szerint elhangozhatott a Karamellában… Ellopott beszédfoszlányok ugyaninnen, mikor egy képes csicska észrevette, hogy a Maxi áááádventi gyertyákat gyújtogat, de nincsen rákötve a nyakkendő. “Adjatok már erre a büdösparasztra nyakravalót, ne nézzen úgy ki, mint Szaros Pista Jézus neve napján!” Ezután lett úgy, hogy elkezdi a vétóboy a népnemzeti Facebook-videóban gyújtogatni a gyertyát, de a harmadiknál már új divatú nyakravaló van rajta. Mellékszál befalazva!)

Gyalogék a K-medanszban

907-ről és a pozsonyi csatáról jut eszembe, évek óta írom a nyolcadik magyar vezérről, Gyalogról szóló kis opuszomat, csak miután nem vagyok stadion, s nem tudom bezsebelni a taót, eléggé lassan haladok vele. Annyit elárulhatok, hogy Gyalognak azért kell menekülnie a Hétmagyar elől, mert ott volt a vérszerződésnél, csak nem bírta a vért és elájult. Mikor fölmosták, a hetek beszartak, hogy kipofázza a titkot, ezért elkezdik üldözni, ez meg a Tipeg nevű sámánjával fut előlük, na hová, ugyan hová? Hát persze, hogy ide. A hetek az én Gyalogom és Tipegem után loholnak a K-medanszba, mai hazánk területére, s jókora kalandokban van részük. De az én történetem kerekebb, mint a fantáziátlan balfaszoké. Nálam már a koronavírus-járvány is bele van szőve a mesébe, b…m az agyatlan magyarságkutató nagynénitéket, instállom. Mikor pédul a Csollány nevű bandavezérnél járnak északon (már nem is tudom, kiről mintáztam, legyen elég annyi, hogy kék gatyája van), a következő párbeszédek hangoznak el;, a történetet Gyalog vezér meséli (figyelem, ősbemutató!)

“Fényeske fönn volt a delelőponton, amikor az első csapat elindult a lejtőn Csollány testőrei felé. A harcosok vad rángatózásba kezdtek, a földre rogytak egyszerre hárman-négyen is, s úgy üvöltöttek, akár a medvék fönn a hegyekben, amikor verembe esnek. Mozgolódás támadt, kiküldtük a haláltusájukat vívó csoporthoz a harcosainkat, akik két botra szerelt kötélrácsra tették őket, s behúzkodták őket a jurtáinkba. Délután még kétszer megismételtük a habzószájú akciót, és biztosak lehettünk benne, hogy fölkeltettük vele Csollányék érdeklődését.

– Mi bajuk van ezeknek? – rontott ránk Csollány, amikor este meglátogattuk.

– Semmi az egész – adtam az ártatlant –, csak az, ami a múltkor a sámánra is rájött. Úgy látszik, ragadós.

– Mitől van ez? – kérdezte Csollány, mert nem értette, miről van szó. – Levestől? Vagy hústól?

– Nem tudni, uram – mondtam aggodalommal telt hangon. – Egyik pillanatról a másikra történik. Először jól vagy, nem látszik rajtad semmi sem. Aztán hirtelen meglangyul a fejed, kiver a tüzes veríték, nem érzed a szagokat és az ízeket, elkezdesz kóvályogni, nem kapsz levegőt, és a végén elvágódsz, akár a nyírfa, mikor nekimegyünk karddal.

– De hát tegnap még semmi bajotok se volt! – kiáltott föl Csollány, és ránk parancsolt, álljunk meg a jurta előterében, ne merjünk hozzá közelebb menni. – Fostok is?

– Előfordul, hogy egy kicsit sietni kell – mondta Tipeg, s észrevétlenül a szájába dugta a szagos faggyút. Mire visszafordult, a szája szegletében fehér habgolyók jelentek meg, és elkezdett imbolyogni.

– Hányan csinálnak így a táborodban? – kérdezte Csollány arcán őszinte rémülettel.

– Hamar rendbejönnek, nem kell aggódnod, uram, olyan csak ez, mint egy kis megfázás – mondtam rémült hangon és suttogva, amitől ez az öntelt barom még jobban berezelt. Láttam, hogy Tipeg hadicsele, mely a menekülésünkkel kecsegtetett, kezd beérni. Minél inkább nyugtatgattam Csollányt, annál jobban begyulladt.

– Terjed?

– Miazhogy! Átmegy szépen az egész táboron. De csak két-három holdtölte az egész. Nem sokan szoktak… – itt elhallgattam, mert láttam, hogy a fővezér beszart, s tűkön ül.

– Mit nem szoktak? – kérdezte halálra vált arccal.

– Meghalni, jóuram! – kurjantottam el magam, s úgy csináltam, ez a habzás nálunk mindennapos dolog, nem szabad tőle annyira megijedni. – Ilyen az élet, van, aki kikerüli, mások keresztbe mennek az úton, s pont ott állnak, amikor Ré…

– Elég! Mit gajdolsz itt nekem, átkozott? Szedd a cókmókodat, és vidd innen a tetves bandádat, de tüntess el magad után minden botot, rongyot, ne maradjon utánatok semmi gané. Nem hiányzik itt nekem a rontás. Van nekem elég bajom nélkületek is. Reggelre ne lássalak benneteket, mehettek isten hírével. Föltúrjuk utánatok az egész hegyoldalt, habzó szájú szemét népség.

– De hát azt mondtad – próbáltam még biztosabbra menni a menekülés dolgában –, szükséged lehet ránk.

– Persze, törjön ránk ez a fosó rontás, és kileheljük a belünket is, ezt nem akarhatod. Addig menjetek, amíg megtehetitek. Ha holnap is itt vagytok, levágunk benneteket, akár a marhákat.”

A humbug-évtized vége

Eddig a részlet, mellyel csak azt akarom igazolni, szoktam én olykor írni is. Próbálkoztam újságírással a Népszabadság széttiprása után is, de nem illettem bele az Ohorbán-kormány tetteit magyarázó  elemzések világába. Ha nincs a budapesti 15. kerület, vagy nincs a 13. kerületi Hírnök újság, nincs a Klubrádió és a Mozgó Világ folyóirat meg olykor az Élet és Irodalom, a Jelen hetilap vagy egynémely más oldal (a Városi Kurír is ilyen), akkor már rég felkopott volna az állam. Voltam pár napig portás meg fejvadász, de még mindig az írásból élek, ami engem lep meg a legjobban. Egyszer majd ugyanis, amikor élesbe fordul a helyzet, be leszünk tiltva a fantazmagóriáink miatt. Volt már ilyen a magyar sajtótörténetben, négerek leszünk, ha úgy adódik, nincs új a nap alatt.

A Borkai-, a Kaleta- és a Szájer-ügy után nincs mit mondani, a kormány nem tud kormányozni, csak az erőszakhoz ért. A pozsonyi csatával kapcsolatos humbug a médiaerőszak része, s kiválóan működik. A Sorossal kapcsolatos hazugságok az orbáni hadova szétterjedését szolgálják. Volt itt egy évtized, a gané elit kirabolta, kifosztotta és becsapta az országot – de azzal magyarázták, hogy így született a nemzeti burzsoázia. Mire a végére jutottunk, itt állunk Európa legdurvább járványhalál-mutatójával, a lakosságarányt tekintve nálunk jóval hamarabb meg lehet halni, mint Münchenben vagy Olaszországban. Miközben mindenki meg van mentve, és nincs otthagyva az út szélén. És azért sem lehet most ez ellen mit tenni, mert este nyolcra mindenkinek haza kell érni.

Így, és még ígyebb lesz 2021-ben is. Ki kell találni, hogyan lehet úgy leereszkedni a berozsdált rendszerváltás ereszcsatornáján, hogy közben ne zuhanjunk le a mélybe. Ennek reményében kívánok mindenkinek boldog új évet. Köszönöm az egész éves feszült figyelmet, amelyet a szövegeimmel igénybe vettem. Ez volt az évtized utolsó hete. Jöhet az 1-es. De már 2021-ből.

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük