Szurkák, szálkák, bukfencek (1994-1999)

Itt, a négy fal között, valóban azt gondolhatok, és azt mondhatok, amit akarok. De ha ez így megy tovább, éhen fogok halni.

Gondolkodom, tehát vagyok. Jobb nem gondolni bele.

Többet ésszel, mit erővel  el nem érhet az ember.

Bizakodj, nem vagy egyedül   Rajtad kívül millióan szenvedünk ugyanebben a képzelt betegségben.

Gyanítom, vagy remélem, hogy aki ma hallgat, még nem süket a szóra, aki nem ir, még talán olvas.Tudom, hogy naiv optimizmusomat sokan, akik barátaim is lehetnének, lefitymálják, hisz’ ugyanaz a  GOND üli lelkünk, s álmunk. De nem a barátaim, mert kételkednek a  SZÓ ISTENI HATALMÁBAN.

Hit, remény, szeretet

Nem te vagy az első és nem is te leszel az utolsó, aki bedől az igének. Aztán korrigálhatsz, hiszen előtted az egész élet – már amennyi még maradt belőle.

Nem félek! – mondja a BÁTOR, mert gyáva bevallani, hogy fél.

Én nem félek. –  Dehogynem. Csak gondolj a gyerekeidre, a kedvesedre, az apádra, az anyádra, barátaidra. Gondolj a jövőre! Lám, hogy elbizonytalanodtál. Az ember fél, míg van kit féltenie. Ha már nincs, akkor a bátorságát kiteheti az ablakba, egy fabatkát sem ér. A félelem nem mindig szégyenfolt. Megnemesítheti azt, aki felismeri magában e legemberibb gyöngeséget.

Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel ! Jézus! Mégis, mekkora kőre gondoltál? Mert minden relatív. Lehet, hogy nekem alkalmam sem lesz felállni, nemhogy kenyér után koslatni. Nem lett volna jobb tanács, ha egyszerűen kijelented, hogy ne dobáljon senki kővel és punktum?  A világ ugyanis már ott tart felebaráti szeretettől átitatva, hogy a sziklatömbök hajigálásától sem riad vissza. És ahány embert eltalál egy kő, az mind a te nevedet kiáltja, mielőtt elvágódna.  Mit gondolsz miért?  Látod, te sem voltál tévedhetetlen. S akik vakon hisznek benned, előbb-utóbb így végzik:J É Z U S !

A szóból is megárt a sok !  Igaz, de melyik szóból?

A szó elszáll  – és az írás sem marad meg, ha ezt a sajtcetlit elveszíted.

Hiszek egy Istenben,  ha ő is hisz bennem, s ad még néhány sanszot, hogy bebizonyíthassam hiábavalótlanságát.

A jók előbb-utóbb mind meghalnak.  A rosszak is. És odaát újra el kell szenvedniük egymást.

A fantázia mindig a valóságból merít.  Így a legvadabb, legelképesztőbb kitalált történetek sem képesek felülmúlni a valóságot. A valóság tehát lepipál, vagy lekőröz minden fikciót.

Az élet egy nagy körforgás. Hát csoda, hogy örökös szédületben él az ember?

Szeretem az életet!  Hát még én, hogy tudnám szeretni, ha hagynák. Ha élhetnék, én is szeretném. Azt elhiszem. És az élet téged? Mert az sem mindegy ám!

Nagyság  Amire csak a törpelelkűek ácsingóznak egy életen át és semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, csakhogy megkaparintsák. Tudniillik fogalomzavarban szenvednek. A nagyság ugyanis elsősorban nem a hatalomra és a tekintélyre épül.

Állapotok

Eddig csak tériszonyom volt. Mióta élvezhetem a szabadság terét, azóta emberiszonyom van. Mi a megoldás?

Rossz a közbiztonság. Igaz. És a magánbiztonság is. Az élet egyenlő a biztonság megszűnésével. Bizonytalanságba születünk bele.

Sohase lehetünk biztosak másban.

Tehetség  Nem tartós állapot, és sajnos nem párosul mindig a jellem nagyságával. Ez utóbbi lerombolhatja az elsőt. Jellemtelensége következtében eltehetségtelenedhet az ember. Ilyenkor akarja bebiztosítani magát a hatalom berkeiben, s válik közhivatalnokká az egykori művész, mely hiúságát maradéktalanul kielégíti. Ahol csak teheti, betart a nála jellemesebb tehetségeknek.

Fiatalság. Olyan kincs, amit előbb vagy utóbb mindenki elveszít.  Nem jó befektetés, de amíg van, jól kiaknázható.

Öregség: CSODA , ha megéri az ember.

Az öncenzura fokozatai:

1. Le sem írom, amit nem gondolok, és amit gondolok, azt törlöm azonnal.
2. Volna, de nincs véleményem, s ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni, lehetőleg sok ember előtt.

A kibicnek semmi sem drága.

1. Abban a legutóbbi cikkedben keményebb is lehettél volna!
2. Mostanában miért nem írsz? Most aztán igazán lenne miről. Ja! Minden újságot én se olvashatok!
3. „Ne politizálj! ” – Hát nem veszed észre, hogy agitációd közben már magad is az orrodig merültél a politikába? Hiszen olyan tanácsot osztogatsz a száddal, amit már te is úgy kaptál: add tovább!
4. Jó hogy találkozunk! Képzeld, nem akad egyetlen valamirevaló bátor ember, aki helyettem ki merné próbálni ezt a guillotint. Tudom, hogy rád számíthatok. Kamera indít! Ennyi! Jaj, én hülye! Meg sem köszöntem. A halottnak úgyis mindegy. Ugye mondtam, hogy jó FEJ !

Az igazság relativitása

Az az igazság, hogy nincs igazság, kész, punktum! De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mégis van igazság. Mindaz, ami velünk és bennünk történik, s az is, ami rajtunk kívül, akár tudomásunk van róla, akár nincs. Az igazság tehát tőlünk független valami, ám mégis a mi függvényünk. Mert ha nekem igazam van, az nem zárja ki a te igazadat, csak hát a tied részigazság, míg az enyém teljes és abszolút. Na? Hát nincs igazam?  És még te vádolsz elfogultsággal engem? Hisz az az igazság, hogy nekem semmi önbizalmam nincs.

https://varosikurir.hu/kis-magyar-igeragozas/