Tabudöntő könyv jelent meg a pszichológusokról

Könnyen és gyorsan bele lehet gabalyodni a segítők hálójába – fogalmaz a most megjelent PszichoBiznisz című könyv szerzője, aki a Városi Kurír Gyógyuló rovatának is munkatársa. Szigeti Ildikó arra vállalkozott, hogy bevezeti olvasóit a pszichológusok, és lélekbúvárok lila ködös világába. Olyan „kulisszatitkokat” is elárul, amelyeket eddig csak kevesen mertek és tudtak.

Taposóaknák az életúton

– A sokat sejtető cím azt sugallja, hogy a segítőkkel szemben sem árt az óvatosság. Mire számíthat az olvasó, aki kézbe veszi a PszichoBizniszt?
– A könyv alapvetően egy útmutató. Arra tettem kísérletet, hogy jelezzem a laikusok számára, hol lehet és kell „taposóaknákra” számítani. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy hiába jött divatba a pszichológia és a pszichológushoz vagy egyéb segítőkhöz járás, az emberek többsége igencsak tájékozatlan. Csak keveseknek van elképzelése arról, hogy milyen kockázatokkal és veszélyekkel érdemes számolni, ha igénybe vesznek egy-egy segítő szolgáltatást. Ezekre akartam felhívni a figyelmet.

– Segítő szolgáltatás. Ez a meglehetősen furcsa szóösszetétel gyakran visszaköszön a könyvben. Miért fontos ennek a hangsúlyozása?
– Azért, mert lényegét tekintve a magánpraxisban dolgozó pszichológusok és a különböző segítők ugyanolyan piaci szolgáltatók, mint az autószerelő vagy a fodrász. Ha valamiért fizetünk, akármilyen furcsán hangzik is, egy szolgáltatást „vásárolunk”, és mivel így van, megillet minket minden fogyasztóvédelmi jog. Az én értelmezésemben az egyik legfontosabb ezek között a tájékoztatás. Ebben a megközelítésben a PszichoBiznisz hiánypótló kiadvány.

Tudatosan válasszunk segítőt!

– Melyek a legfontosabb intelmek és tanácsok, amelyeket érdemes megszívlelni, ha pszichológushoz fordulunk?
– Talán a „főszabály”, hogy tudatosan válasszunk segítőt és ez a tudatosság maradjon meg a közös munka végéig! Ha úgy érezzük, valamiért mégsem szimpatikus a „választottunk”, akkor annak igenis oka van. Ez esetben ne erőltessük a dolgot, mert nagy árat adhatunk a megelőlegezett és túlzott bizalomért! A legfontosabb intelem pedig az, hogy lehetőleg ne adjunk korlátlan felhatalmazást arra, hogy beavatkozzon bárki is az életünkbe! A pszichológusok ugyanis gyakran összemossák a segítést és a beavatkozást, szélsőséges esetben pedig úgy gondolják, a diplomájuk akár a manipulációra is feljogosítja őket. Összefoglalva, ha úgy érezzük, hogy a segítő olyan határokat is átlép, amelyeket nem kellene, tanácsos a távozás mellett dönteni és új terapeutát keresni, vagy netán megpróbálni egyedül megküzdeni a problémánkkal.

pszicho
v

– A pszichológushoz járás igény vagy divat?
– Viszonylag nehéz manapság szétválasztani a kettőt. Elvileg mindenkinek van olyan problémája, kerülhet olyan helyzetbe, amely indokolja a segítségkérést, ugyanakkor az is tény, hogy divat a pszichológia és trendi dolog pszichológushoz járni. Mivel egyre több a segítő szolgáltatás, szinte adja magát, hogy aki csak teheti, nem szenved egyedül sokáig, inkább gyorsan keres valami megoldást a bajára. Érthető ez a tendencia, és nincs is ezzel semmi baj. A gondok akkor és ott kezdődnek, ha valaki pusztán kíváncsiságból megy el terápiába, nem számolva annak kockázataival és mellékhatásaival.

Lesznek olyan segítők, akiknek a könyv olvasása után „nem lesz őszinte a mosolya”

– Sokan akkor sem kérnek segítséget, ha szükségük volna rá. A PszichoBiznisz mintha „lovat adna” alájuk…
– Pszichológusként azt tapasztaltam, hogy akinek igazán szüksége van segítségre, azt egy könyv aligha lesz képes eltántorítani attól, hogy szakemberhez forduljon. Ám aki valóban csak divatból vagy kíváncsiságból venne igénybe egy ilyen szolgáltatást, annak viszont tényleg érdemes átgondolnia, hogy mire vállalkozik. Azoknál pedig, akik a szükségük dacára mégsem kérnek segítséget, valószínűsíthető, hogy a PszichoBizniszt sem olvassák.

– Noha csupán a napokban jelent meg a kötet, máris sokan botránykönyvként emlegetik. Nem tart a szakma haragjától?
– Tudom, hogy lesznek olyan segítők, akiknek a könyv olvasása után „nem lesz őszinte a mosolya”. Azzal is számolok, hogy lesznek olyan laikusok is, akik mérgesek lesznek rám, amiért megingatom őket a pszichológiába, avagy a pszichológusokba vetett hitükben. Ugyanakkor bízom abban, hogy legalább annyian lesznek, akik számára hasznos információt, netán segítséget kínál a PszichoBiznisz. Leginkább olyanokra gondolok, akik azt hiszik, hogy csakis az ő hibájuk, hogy kudarcba fulladt a terápiájuk. Ők talán a könyv hatására újra gondolják majd saját történetüket és rájönnek arra, nem biztos, hogy az „ő készülékükben volt a hiba”. Számukra a kötet akár valamiféle feloldozást is jelenthet. Ami pedig a szakma haragját illeti: egy pszichológus írt nekem, megköszönte, hogy megírtam a PszichoBizniszt. Levelében elárulta, hogy néhány év után hagyta maga mögött a segítő hivatást, mert úgy érezte, felemészti, tönkre teszi. Senki nem értette a döntését, amiért sok szemrehányást kap a családjától, a barátaitól, folyamatosan magyarázkodnia kell. Neki valós segítséget kínált a könyv. Általánosságban úgy vélem, vannak szakemberek, akik talán titokban, talán nyíltan felsóhajtanak, hogy végre, valaki kimondja, megírja helyettük és értük.

Szigeti Ildikó a egy korábbi cikke

http://varosikurir.hu/diszkodroggal-kezelik-gyerekeket-egy-alapitvanyi-korhazban/

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük