Connect with us

Banánköztársaság

Talán aki ma hallgat, még nem süket a szóra, aki nem ír, talán még olvas

Megosztás

Itt, a négy fal között, valóban azt gondolhatok, és azt mondhatok, amit akarok. De ha ez így megy tovább, éhen fogok halni…

Megosztás

Találkoztam egy szabad emberrel – végre! Itt, a négy fal között, valóban azt gondolhatok, és azt mondhatok, amit akarok. De ha ez így megy tovább, éhen fogok halni…

Gondolkodom, tehát vagyok

Jobb nem belegondolni!

Többet ésszel, mint erővel

el nem érhet az ember.

Bizakodj, nem vagy egyedül!

Rajtad kívül millióan szenvedünk ugyanebben a képzelt betegségben.

Gyanítom, vagy remélem,

hogy aki ma hallgat, még nem süket a szóra, aki nem ír, még talán olvas. Tudom, hogy naiv optimizmusomat sokan lefitymálják. Olyanok, akik barátaim is lehetnének, hisz’ ugyanaz a  GOND  üli lelkünk, s álmunk, de nem a barátaim, mert kételkednek a  SZÓ ISTENI HATALMÁBAN.

Hit, remény, szeretet

Nem te vagy az első és nem is te leszel az utolsó, aki bedől az igének. Aztán korrigálhatsz, hiszen előtted az egész élet, már amennyi még maradt belőle.

Nem félek

– mondja a  BÁTOR, mert gyáva bevallani, hogy fél.

Én nem félek!

– Dehogynem! Csak gondolj a gyerekeidre, a kedvesedre, az apádra, az anyádra, barátaidra. Gondolj a jövőre! Lám, hogy elbizonytalanodtál. Az ember fél, míg van kit féltenie. Ha már nincs, akkor a bátorságát kiteheti az ablakba, egy fabatkát sem ér. A félelem nem mindig szégyenfolt. Megnemesítheti azt, aki felismeri magában e legemberibb gyöngeséget.

Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel!

Jézus! Mégis, mekkora kőre gondoltál? Mert minden relatív. Lehet, hogy nekem alkalmam sem lesz felállni, nemhogy kenyér után koslatni. Nem lett volna jobb tanács, ha egyszerűen kijelented, hogy ne dobáljon senki kővel és punktum?  A világ ugyanis már ott tart – felebaráti szeretettől átitatva –, hogy a sziklatömbök hajigálásától sem riad vissza. És ahány embert eltalál egy kő, az mind a te nevedet kiáltja, mielőtt elvágódna.  Mit gondolsz, miért?  Látod, te sem voltál tévedhetetlen. S akik vakon hisznek benned, előbb-utóbb így végzik:

A szóból is megárt a sok!

Igaz, de melyik szóból?

A szó elszáll

– és az írás sem marad meg, csak remélhetjük.

A jók előbb-utóbb mind meghalnak

A rosszak is. És odaát újra el kell szenvedniük egymást

A fantázia mindig a valóságból merít

Így a legvadabb, legelképesztőbb kitalált történetek sem képesek felülmúlni a valóságot. A valóság tehát lepipál, vagy lekőröz minden fikciót.

Az élet egy nagy körforgás

Hát csoda, hogy örökös szédületben él az ember?

Szeretem az életet!

Hogy tudnám szeretni, ha hagynák.

Ha élhetnék, én is szeretném.

Azt elhiszem. És az élet téged? Mert az sem mindegy ám!

Nagyság

Amire csak a törpelelkűek ácsingóznak egy életen át és semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, csakhogy megkaparintsák. Tudniillik fogalomzavarban szenvednek. A nagyság ugyanis elsősorban nem a hatalomra és a tekintélyre épít.

Kis magyar igeragozás

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük