Banánköztársaság
Tanárból futrinka — egy (majdnem) pályaelhagyó levelét hozta a posta
Egy felemás „futrinka” írt nekünk. Tévedés ne essék, nem rejtélyeskedünk és ez kiderül, ha elolvassák az üzenetét. A levél minden mondata tanulságos, ezért is közöljük.
Tisztelt szerkesztőség, Kedves Kurír!
A napokban olvastam egy cikkszemlét Erdős Virág költőnőről nálatok. Virág ebben arról is beszélt, hogy inkább elment futárnak, mint sem hogy elfogadja a kormányzat lekenyerező szándékú ösztöndíját.
Én közel az ötvenhez a főiskola elvégzése óta egyetlen iskolában tanítok, mindig elsősöket és másodikosokat. Arról, mennyire szeretem a szakmámat nem is beszélek, hiszen a pályán eltöltött évek ékesen bizonyítják.
Az is tény, hogy mivel a pedagógusfizetésből lehetetlen megélni, hosszú-hosszú évek óta délutáni magánórák adásával pótolom ki a pénzemet.
De jött a pandémia
A világjárvány azonban engem is ellehetetlenített, mivel a magántanítványok elmaradtak. Tartaléka pedig a magamfajta szegény-legénynek (szegény-leánynak) honnan is lenne. Három, négy hétig még csak elvoltam valahogy, de azután egyre fogyott a feldolgozható nyersanyag a hűtőben.
Éppen kezdtem volna kétségbe esni, amikor megláttam egy hirdetést, hogy a megnövekedett rendelésállomány miatt autós futárokat keres egy futárcég. Jelentkeztünk én mg a tizenhét éves kicsi-kocsim és elvállaltunk némi délutáni -túl az oktatáson- munkát. Mire a próbaidő letelt, nemcsak belejöttem, de meg is szerettem ezt a futrinka melót. Élveztem, hogy sok év után az élet nevű véletlen kitépett az iskola-otthon bűvös köréből és nem hosszan ugyan, de néhány szó erejéig új, érdekes emberekkel beszélgethettem. Arról nem is szólva, hogy ez a munka bőven betömte a magántanítványok elmaradása szakította lyukat megélhetésemen.
Már éppen kezdtem beleszokni az új életbe amikor….
Véget ért az iskolaév és vele az otthoni tanítás. Szeptembertől alighanem kezdődik a „jól bevált” suli. Igen ám, de ha visszatérek a régi életritmusomhoz, akkor fel kell adnom a futrinkáskodást, pedig nagyon megszerettem.
Most ott tartok, hogy alighanem felmondok a rosszul fizető, a pedagógust sokszor megalázó helyzetbe kényszerítő közoktatásban és elmegyek teljes állásban futárnak, ahol megkérdeztem már és várnak szeretettel. Olyan beosztást kérek, hogy egy kicsit felfuttathassam az otthoni óraadást és azzal kielégíthetem a pálya iránti imádatomat is. Ez legalább olyan fontos, mint a többi szempont, hogy nem leszek kitéve mindenféle iskolai és „tankerületi fura uraknak.”
Kedves Kurír!
Ezt a levelet azon túl, hogy úgy érzem, Erdős Virág és az én sorsom egybecseng, azért is írtam meg, hogy felnyissam mindazok szemét, bármilyen szakma szerelmesei is, és nem látják a kiutat, hogy ha oda figyelünk, a sors mindig dob valamit, ami a hivatás „meghaladva megőrzését” biztosíthatja.
Sok sikert mindenkinek!
