Tanárfizetési kór- és körkép – hát ezért hiányzik temérdek jó pedagógus!
Megosztás
Emlékeznek, milyen kifelé düledező mellkassal dübörögte az éppen aktuális Fidesz-megszólaló, hogy a tanár életpályamodell maga a tökély és a benne résztvevők mindennel meg vannak elégedve? És arra, hogy milyen tortúráknak vetették alá magukat azok a tanerők, akiknek a gyomra nem fordult fel mindettől?
Emlékeznek, milyen kifelé düledező mellkassal dübörögte az éppen aktuális Fidesz-megszólaló, hogy a tanár életpályamodell maga a tökély és a benne résztvevők mindennel meg vannak elégedve? És arra, hogy milyen tortúráknak vetették alá magukat azok a tanerők, akiknek a gyomra nem fordult fel mindettől?
„Szemünk fénye” az ő kezükben….
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete tette ki közösségi oldalára az alábbi „helyzetképet”, ami homlokegyenest mást tükröz, mint a kormánykommunikáció.
„Szeretném felhívni a figyelmét, hogy soha ekkora rombolást, pusztítást nem okoztak az Oktatásban, itt most értendő a teljes vertikum, mint napjainkban.
Már 10. éve, jövőre 11. éve, hogy egyetlen fillér béremelést sem kapnak a kiemelt minősítésű tudományos központok alkalmazottjai, ill. az ott dolgozó magasan kvalifikált pedagógusok. A pedagógusok még mindig a 2008-as Közalkalmazotti bért kapják. Egy 30-40 éve pályán lévő, tudományos központban dolgozó pedagógus „bére” 120-130e Ft?
Miért tanuljon és végezzen valaki egyetemet, ha diplomával és 30-40 év munkaviszonnyal egy Kiemelt Regionális Tudományos Központban csak 120-130e Ft a „fizetés”?
Ez lenne a JÖVŐ Magyarországa?
Miért is van szükség magasan képzett emberekre, ha mindössze 400 Euró/hó a megbecsültségük 2018-ban? Ez a „fizetés” Méltatlan a magyar tudományhoz, kultúrához!!!
Csak megemlíteném a LIDL-ben jelenleg 10 év munkaviszonnyal, érettségivel 350-380eFt a jövedelem és a Rossmannál diplomával 550.000 Ft az elérhető bér.
Évi 350.000-400.000 fiatal jövőjéről van szó, mert körülbelül ennyi fiatal fordul meg ezekben az intézményekben. Kérem, tájékozódjon és cselekedjen! Gondolja át, hogyan dönt racionálisan egy fiatal, marad-e ebben az országban, látva a tudomány
„fantasztikus megbecsültségét” ?”
Szinte hallani a választ – már amennyiben méltatja valamelyik megmondóember rá a kérdezőt és a felvetést, hogy ez vagy nem igaz, vagy kirívó eset, ami erősíti az ő igazát.
Hajlok rá, hogy a levél írója, aki névvel, címmel vállalta, amit kétségbeesésében klaviatúrára vetett, hitelesebb, mint a szürkeségbe bújó, cserélhető közszolga.