Tanárok, ne kérdezzetek a szünidőről, mert „sok gyermeknek az a legjobb a nyárban, hogy vége”

Mindannyiunk élménye, hogy a tanév kezdetén az első napok azzal telnek, hogy a tanerő megérdeklődi, hogy kivel mi történt a szünidőben. Nem akarnak rosszat, igyekeznek felvenni a két hónappal azelőtti ritmust. Arra nem gondolnak, hogy sokaknak fájó élmények jutnak csak eszükbe.

Mindez 2018 Magyarországán, éppen dübörgés közben….

Tündérkéz Jótékonysági Egyesület, amely a hátrányos helyzetben élő gyerekek problémáit próbálja enyhíteni, közösségi oldalán bukkantunk az alábbi bejegyzésre:

„Kedves Tanárok,

Amikor a következő napokban felbukkannak azok az édes arcocskák az osztálytermekben, és önök feltennék azt a megszokott kérdést, hogy „mivel töltötted ezt a nyarat?”, akkor kérem, legyenek tekintettel

• arra a gyermekre is, akiknek a családja nem tudta megengedni magának, hogy elutazzon nyaralni ☹ ,
• arra, akinek egész nyáron vigyáznia kellett a kisebb testvérre, mert a felnőttek aludtak egész nap ☹,
• arra, aki éjjel kettőkor a takaró alá bújva próbált megmenekülni a kiabálások és káromkodások elől ☹,
• arra, aki alig várta az ebédidőt, mert egész nyáron ugyanazt a szendvicset ette, vagy még azt sem, és a nyarat azzal töltötte, hogy ennivaló után kutatott ☹,
• arra, aki még mindig a tavalyi ruháit viseli, mert a családja nem tudja megengedni magának, hogy újakat vásároljon ☹.

Vannak gyermekek, akik rettegnek az első iskolai naptól,

mert nincsenek jó válaszaik arra, hogy mivel töltötték a nyarat – a valóság az, hogy próbálták túlélni ☹.

Tehát kérem, tegyenek fel inkább más kérdést. Talán az működhet, hogy „Mit várok ettől az iskolai évtől?” De kérem, ne kényszerítsék, hogy a nyarukról meséljenek vagy írjanak. Sajnos sok gyermeknek az a legjobb a nyárban, hogy vége.”

Így beszélt a gyerekszegénységről a Városi Kurírnak adott interjújában, az elmúlt év decemberében,  a téma egyik legkiválóbb szakembere L. Ritók Nóra:

“A szegénység, a gyerekszegénység, a mélyszegénység, a szegregátumok világa egy olyan szegmense az országnak, amit senki sem szeret látni és láttatni. Az országunkban sok helyen tapasztalható nyomorúságról senki nem szeret még csak tudomást sem venni, nemhogy beszélni annak az okairól, vagy az esetleges felelősségekről.”