Banánköztársaság
„Táncolj, disznó, napozz holddal”
Nyalkahuszár-göncbe bújtatott lovasrendőrök kezdtek cirkálni a várnegyedben, kezdődik a NER-operett fináléja. A minielnök közben arról beszélt visszaszólni képtelen medvék előtt Tusványoson, hogy eddig csak a Filmhíradó meg a Kék Fény volt műsoron, az esti nagyfilm vetítése ezután kezdődik. Rab László OPNI-pótló összefoglalója a 30. hétről.
Kőműveskanállal, karddal és légycsapóval
Még 15 évig szeretne ülni a nyakunkon, na jó, eddig is szívta a vérünket, és ott tartott be a gyűlöletben utazó liberális hordának (nekünk), ahol csak tudott, de azt kifejezetten azért tette, mert gané módon üldöztük a keresztényeket. Hiába no, erről a rongy szokásunkról képtelenek vagyunk lemondani, meglátunk egy keresztényt, jöjjön biciklivel részegen a Hatcsöcsűből, vagy gyalog botorkálva onkológiai vizsgálatról, esetleg a lopott holmit elrejtve a páncélozott Wolksvagen ülése alatt; azonnal elkezdjük kergetni.
Kép: Cseri László
Most eljön az illiberalista Apokalipszis pónilovasa (a mini), és levetíti a liberális horrorgyűlölet felszámolásáról forgatott mesefilm zárójeleneteit. Volt már a magyar történelemben néhány ilyen filmrendező, közülük többen balszerencsésen élték meg a bemutatót.
De most nem bontanám ki részletesen az igazság minden mozzanatát.
Orbán Viktor tusványosi beszédének elemzésétől a barátaim, családtagjaim, hölgy- és férfiismerőseim, tanáraim és tanítványaim egészségi állapotának megőrzése érdekében nagyon is eltekintenék, hiszen ő is úgy fogalmazott (mint én), hogy nem akarná kifejteni az igazság minden elemét (amit szívből megköszönök, megígérem, hogy cserébe kevesebb keresztény torkát harapom át a jövő héten!). Itt most csak arra a meghatározó részre térnék ki, ami így hangzott: „…úgy kellett megélnünk az elmúlt tíz évet, hogy az egyik kezünkben ott volt a kőműveskanál, a másikban a kard.” Ha kifejtette volna az igazság minden elemét, bizonyára elmondta volna, hogy a harmadik kezében egy légycsapót tartott, melyre a tusványosi mennyegzői sátorban muzsikáló Lovasi András zeneművész egykori, Kispál és a Borz-os dalának (Disznók tánca) szövegét is nyugodtan felírhatták volna. Imígyen.
„S a disznók mind felzabálták, / S a holdnál nézik a maguk árnyát
Az ól falán és járnak körbe-körbe, / Hátha úgy megszabadulnak tőle.”
Így, ilyen szépen és szomorúan búcsúznék az izgalmas kisfilmek világától.
Hunyadi János bácsi a csatában
Fura szobrot avattak Belgrád zimonyi részén, a Süsü a sárkány című mesefilmünk ihlette, noha a művész eredetileg Hunyadi Jánost mintázta volna, de a keresztényüldöző hazai közönség szent meggyőződése, hogy Kövér Lászlót ábrázolja. A nándorfehérvári diadal egykori Jankójának szobrát, a szerb-magyar barátság szép szellemének megidézése céljával Aleksandar Vucic és a mi Áder Jankónk avatta, a gondosan megformált bajszos szobor előterében a két államelnök válogatottan slampos közhelyekkel örvendeztette meg a nagyérdeműt.
Nekem ez tetszett a legjobban, éspedig azért, mert nyitott a fülem és a keresztényüldöző agyam a politikusi hajómotívumokra, ezek a 19. században kezdtek elterjedni, és jöhetett a léghajó, a rádiózás meg a Holdra szállás, lett a Rubik-kocka meg a számítógépes hálózat, de a nyomorult hajómotívumot a politikusok mosdatlan szájából nem tudta kimosni a múló idő. Íme: „Jött (már a Jankó egykor), hogy szétzúzza a török hadiflotta gályáit (ez az első). Dereglyéit (ez a második) szerb sajkások (itt a harmadik egy mondaton belül) segítették. Magyarok és szerbek e csata megnyerésével utat nyitottak a szorongatott Nándorfehérvárhoz…” Bingó.
Lovasi szép szövege itt is stimmel.
„S járják az ólban a disznók, / S az árnyak is diszkrét diszkót
Működtetnek szerény / Haszonnal.”
A tenerifei zónázó
Tóbiás József, az MSZP hajdani elnöke elköltözött Magyarországról, tudjuk, hogy ő is sokáig szorgalmasan üldözte a keresztényeket, most azonban a Kanári-szigetekről kénytelen ingázni Pestre, a parlamentbe. Még azt is vállalja, hogy 5-6 órát repül a nép szolgálatáért. A Szocialista Párt történetének újabb fontos állomásához érkeztünk. Tóbiás gyermeke allergiája miatt költözött Tenerifére, amibe nyilván nincs beleszólásunk. Még abba se kötnénk bele, hogy két-háromhetente látogat haza a munkahelyére, végül is Messengeren és Viberen is annyi mindent el lehet intézni, még jó is, ha az embert nem látják minden nap minden órájában, mert így nehezebben lehet a kedves kollégát megutálni. Tóbiás ráadásul utazási hozzájárulást sem vesz fel (az 1,38 milliós fizetés mellé), magára vállalja az ingázás költségeit, ami kimondottan hazafias tettnek minősül.
Kérdésünk csak annyi,
hogy mit tesz például váratlanul kitörő forradalmak esetén vagy olyan kormányválság bekövetkeztekor, amikor pár óra alatt meg tud változni a nyomorult politikai helyzet. Viberezik az MSZP-központba, hogy várjatok egy kicsit, gyerekek, most sajnos nem kaptam a fapados járatra jegyet, csak holnap tudnék menni? Nem túl életszerű megoldás, de elképzelhető.
Lovasi művész úr szép dalszövegét tudnánk itt is beidézni, már azért is, hogy jelezzük, értjük mi a világot, nem vagyunk komplett hülyék, csak szeretünk néha úgy tenni, mintha teljesen elment volna az eszünk:
„Táncolj disznó, napozz holddal! / A Holdon nincs is sötét oldal…”
Most, hogy értesültünk róla, még kereken 15 évig tart az illiberátus (kérném tisztelettel, pontosan mondja meg a mini, hogy 2034 augusztusában vagy már februárban vége lesz-e), nem túl vonzó távlat a hét. Jöjjön azért a 31., ehhez a mostanihoz képest egészen biztos, hogy dögunalmas lesz.
