Miért működne az Orbán-rezsimben az, ami már a Kádár-korban sem vált be?

Az oktatási államtitkár kedves szokása, hogy az ostoba államosított rendszerüket fenyegetőzéssel próbálja „vonzóbbá” tenni. Pedig a tankönyvkiadás piacán nem is olyan régen még életerős vállalkozások késztették egymást folyamatos versengésre és fejlesztésre. Aztán itt is matatni kezdett az Orbán-rezsim mancsa…

Tankkönyvpiac

„A tankönyvpiac államosítása 2013-ban indult” — idézte fel a HVG vezető munkatársainak részletes háttérelemzése („Egyensújtás„ — HVG, szerzők Szabó Yvette és Gergely Márton).

„Tőke- és piacszerzés vagy ideológiai befolyásolás szándékával — a tankönyvkiadás csak egy a sok ágazat (például cigarettaforgalmazás, nyerőgépek üzemeltetése, étkezési utalványok) közül, amelyek piacát átszabta az Orbán-kormány.”

Az állami „gondoskodást” a szokásos érvekkel próbálták alátámasztani: azt állították, hogy a piac rosszul működik, vagyis a kiadványok drágák, nem elég korszerűek, és az esélyek kiegyenlítését sem segítik elő, mert az eldugott falvakban a diákok nem férhetnek hozzá ugyanolyan szintű ismeretekhez…

Semmit sem tanultak a Kádár-rendszerből

A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években a magyar közgazdaságtudomány legkiválóbb képviselői, a Kornai-iskola tudósai és a reformközgazdászok csoportjai a hajdani keleti blokk legszínvonalasabb műhelyeit alakították ki. 1989-re rendkívül alapos tudásunk volt arról, hogy milyen károkat tud okozni a gazdasági folyamatokat ide-oda rángató állami hatalmaskodás, a magángazdaság megfojtása.

A Fidesz-ifjak alapvetően jogászok és politológusok voltak, de az alapítók eleinte megadták a tiszteletet a korszak kiváló közgazdászainak. Mára azonban odáig jutottunk, hogy a nehezen kommentálható Matolcsy-jelenség jelenti a magyar gazdaságpolitika és a „tudomány” élvonalát… Bele kell lépnünk ugyanabba a folyóba, és el kell szenvednünk ugyanazokat a károkat, amik annak idején az állam iránt rajongó marxista gyorstalpaló-közgazdaságtanból való ébredéshez vezettek…

MIféle „ingyenesség”?

Ezek után nem lepődünk meg, hogy a HVG idézett elemzéséből kiderül: az Orbán-propagandisták államosítás melletti „érveinek” egyike sem bizonyult igaznak. Korábbi cikkünkben a Kurírban is bemutattuk a Szülői Hang nevű civil, közösségi érdekvédő csoport világos érveit a tankönyvek állítólagos „ingyenességével” kapcsolatban.

A HVG elemzésének szerzői is felhívják a figyelmet az ehhez kapcsolódó visszásságokra. A legfontosabb, hogy a rászorulóknak és a nagycsaládosoknak már korábban sem kerültek pénzbe a tankönyvek, vagyis az Orbán-kormány azoknak kedvezett, akik akár ki is fizethetnék a gyerekeik könyveit. De „kedvezett” egyáltalán az állítólagos „ingyenességgel”?

Tankönyv helyett saláta

„Az ingyenes taneszköz valójában kölcsönkönyveket jelent, amelyeket a diákoknak sértetlenül vissza kellene adniuk az iskolának a tanév végén.”

Legalábbis, ha nem rongálták meg addig. Persze, kinek van arra kapacitása, hogy a nyári szünetben a rongálásokat, firkálásokat ellenőrizzék? Így aztán a szeptemberben érkező új évfolyamok diákjai jó eséllyel „salátává” gyötört könyveket kapnak, ami azonnal le is lohasztja esetleges lelkesedésüket — figyelmeztetett a Szülői Hang.

Ingyen kapják, akár akarják, akár nem

A Kádár-korra emlékeztető, tragikomikus esetekre is felhívta a figyelmet a HVG: olyan iskolákban, ahol a szülőknek semmi kedvük nem volt az „ingyenes” tankönyvek miatt aggódni, a pénztárcájuk pedig meg sem érezte az árát, már év elején összeadták a pénzt. Csakhogy kiderült, hogy ilyet ebben a rezsimben nem lehet csinálni, mert a törvény azt mondja, a tankönyvek „ingyenesek”, osztjónapot. Szépen vissza kellett adni a pénzt a szülőknek, hogy majd év végén újra kifizessék…

Az állami olcsóbb? Egy frászt

„Az sem bizonyítható,hogy az új, államosított rendszerben bárkinek is olcsóbb lenne a tankönyvellátás. Ha másért nem, hát azért nem bizonyítható, mert nincsenek rá (nyilvános) adatok. (…)
Így csak annyi látszik, hogy a tankönyvpiac államosítása irdatlan pénzt emésztett fel. A két kiadó megvásárlása 8,7 milliárd forintba került, az OFI további 1,3 milliárd forintot kapott, hogy kész legyen az új feladatokra, újabb 6 milliárdot az oktatási portál és a kísérleti tankönyvek fejlesztésére és még 2 milliárdot azok felülvizsgálatára — ez utóbit, tehát a tankönyvfejlesztést a magánkiadók a nyereségükből szokták megoldani.”

A gazdagok persze ezt is megoldják

A HVG szerzői Így zárják az elemzést:

„Maradt tehát az államszocialista módi a milliárdos oligarchák körében: a plebs megkapja az egy-két neki szánt könyvet, a módosabbak pedig dúskálhatnak a hazai és külföldi magániskolák kínálatában. Ha Ausztriába mennek, ott például még a tankönyvekért sem kell fizetniük, hiszen ott is az állam állja a számlát, ráadásul a diákok örökbe kapják a könyveket. Pedig csak magánkiadók vannak, és azok egymással versenyeznek. Ezzel szemben a legatyásított magyar vállalkozók lassan már csak a külföldi piacban reménykedhetnek”.