Heti Tapló – Az elmúlt hét történéseiből szemezget Lendvai Ildikó

Az Orbán-kormány a leggazdagabb taplótermését vitathatatlanul a női egyenjogúság témájában produkálta. Itt aztán tapló tapló hátán, a vak komondortól kezdve a nőügyekkel nem foglalkozó miniszterelnökön át a kettes személyi számmal rendelkezőket leszóló házelnökig.

1. Nagyjaink a “gender” szónak már csak a hallatára is hideglelést kapnak

Mintha nem tudnák, (csak nem lehetnek olyan taplók, hogy tényleg nem tudják!): a gendertudományok egyszerűen azzal foglalkoznak, az egyes korszakokban milyen társadalmi elvárások befolyásolják a nemek magatartását, mit tartanak női vagy férfi szerepnek. A gender fogalma akkora mumussá vált a szemükben, hogy az uniós vezetők portugáliai találkozóján született nyilatkozatból a lengyel és a magyar kormányfő mindenáron ki akarta húzatni a “gender equality”, a nemek közti egyenlőség követelményét. Azt állították, nem az egyenjogúsággal van bajuk (á, dehogy!), hanem azzal az átkozott genderrel.

Az uniós vezetőknek kezd elege lenni ebből a tahóságsorozatból. Az adott mondatban ugyan más megfogalmazást használtak, de mérgükben cserébe még három helyen beírták a “gender” terminust a dokumentumba.

Úgy látszik, van, amiben mégis követik Orbán példáját. A gendert meghosszabbították Bicskéig.

2. A Századvég vezetője, G. Fodor Gábor könyvet írt Orbánról

G. Fodor iskolázott elemző, amiből persze semmi nem látszik a különösen tapló stílusú 888-ban végzett főszerkesztői munkáján. Könyvében Orbánt “háborús miniszterelnöknek” nevezi (gyakran tényleg az a benyomásunk, hogy hadat visel saját országa ellen). G. Fodor ezt dicséretnek szánja, a kormányzást a következő, szintén viharos hangulatú költői képpel jellemzi:

“A kormányzás nem más, mint tűzvész és nyargalás”.

Ez ugyan a kormányzottak számára nem hangzik nagyon megnyugtatónak, nekem mégis felcsillant a szemem. Ugyebár a “tűzvész” már megvolt, ez tehát kipipálva: elég látványos és pusztító módon égették fel a közjavak és közös értékek jó részét.

Néha ronggyá égették még magukat is, pl. a Borkai vagy a Szájer-botrányban, dehát a tűzvész már csak ilyen: nem válogat.

Eszerint most a “nyargalás” következik. Én ezt nagyon pártolnám. Léptében vagy vágtában, de itt az ideje, hogy végre ellovagoljanak. Ahogy látom, már elég sok mindent szépen össze is csomagoltak maguknak az elnyargaláshoz. Csak attól félek, nincs az a ló, ami ennyi szajrét elbír.

3. G. Fodor könyvéről maga a felesége írt az egekig dícsérő kritikát a kormánylapban

Egyesek ezt tapló dolognak tartják, pedig csak a hitvesi hűség különösen szép példája, a NER családeszményének szárba szökkenése. A feleség

“G. Fodor különleges képességét”

emlegeti,

“aki nemcsak uralja a nyelvet, hanem teremti is azt, szinte már idegesítően játszi könnyedséggel”.

Azért nem lehet könnyű ennek a szegény asszonynak. Sosem egyszerű egy géniusz árnyékában élni, még ha az illető játszi könnyedséggel bír is. Pláne, ha még idegesíti is az embert. De egy kritika nem kritika. Nem tudom, mekkora a család, nincs is közöm hozzá. De ha ott nem volna elegendő tartalék, volna egy ötletem.

Mi volna, ha születne egy olyan törvény, amely a miniszterelnököt méltató szerzők számára lehetővé tenné a többnejűséget? Hiszen még annyi Fidesz-közeli lap van!

Biztos vagyok benne, Semjén bármikor megteszi azt a szívességet, hogy az egyik éjszaka beadja a parlamentnek a törvényjavaslatot.

Akiket érdekelnek az elmúlt hetek taplóságai, ide kattintva elolvashatja!

 

tapló

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük