Tarnay Kristóf Ábel: Mi valóban nem hagyunk senkit az igazgatói folyosó útjának a szélén….
Megosztás
A Független Diákparlament kommunikációjának felelőse nem „nyeretlen kétéves” a magyar közéletben, 2018 januárjában már hallatta a hangját, amikor népes tüntetést szerveztek, hogy tudassák, a diákok nem kérnek a diktatúrából, amit a teljesen mindenkitől, csak a regnálótól nem független diáktársa, Heincz Barnabás próbált negligálni.
A Független Diákparlament kommunikációjának felelőse nem „nyeretlen kétéves” a magyar közéletben, 2018 januárjában már hallatta a hangját, amikor népes tüntetést szerveztek, hogy tudassák, a diákok nem kérnek a diktatúrából, amit a teljesen mindenkitől, csak a regnálótól nem független diáktársa, Heincz Barnabás próbált negligálni.
„Ahogy egyre több a politikailag kinevezett igazgató, egyre inkább kiskirálynak érzik magukat. Egyre inkább elnyomják a diákokat, az oktatási kormányzat pedig a sakkban tartott igazgatók által megfélemlített tanárokon és diákokon keresztül tartaná karban renoméját.
Az idén év eleji sok ezres diáktüntetéseken megmutattuk, nem hagyjuk magunkat. Nem azért mentünk utcára ennyien a hideg és az agitprop-média lejárató hadjárata ellenére, hogy most megálljunk és feladjuk. Hogy itt meghátráljunk, és csöndben maradjunk. A Független Diákparlamentben három éve azért dolgozom, hogy a diákoknak ne kelljen csöndben maradniuk. Hogy melléjük álljunk, ha jogsérelem éri őket, hogy tovább vigyük a hangjukat, ha bántja őket az úgynevezett hatalom.
Mi valóban nem hagyunk senkit az igazgatói folyosó útjának a szélén,
és ha utánad nyúlnak, mi melléd állunk, és együtt küzdünk érted!
Amikor a megalázó komáromi szégyenfalat feltártuk és a nyilvánosság elé vittük, két dolgon lepődtem meg. Az egyik az volt, hogy még az agitprop-média is kénytelen volt leadni, nekik is erős volt, erre már nem tudtak sorosozással reagálni. A másik pedig, hogy milyen hamar megszüntették a jogsértést, amint kikerült a médiába az ügy.
A nyilvánosságnak és a közös, egymásért kiálló független érdekképviseleti munkának ugyanis hatalmas ereje van.
Ennek része a diákok megszólaltatása a médiában, melyet – jelentős részben az én kommunikációs koordinátori vezetésem alatt – lényegében a semmiből építettünk föl, uniósan azt is mondhatnám: zöldmezős beruházás volt. Az utóbbi pár évben végzett munkánk eredményeképp ma már meg tud és egyre inkább meg is akar szólaltatni a média diákokat a minket érintő kérdésekben.
Az elkövetkező év egyik legnagyobb kihívása
az FDP számára az lesz, hogy felelősen tudjunk élni a diáktüntetések után – idén, nektek köszönhetően – megszerzett országos ismertségünkkel. Ennek jegyében úgy gondolom, a szakmai munka továbbfejlesztése mellett két dologra kell nagy hangsúlyt fektetni. Az első a már fent ismertetett „konkrétan melléd állunk, ha bántanak” stratégia, mely azt gondolom, erkölcsi kötelességünk egy olyan, a demokrácia alappilléreitől egyre távolodó országban, mint hazánk.
A másik pedig – szeretett közös országunk mellett közös bolygónkra is kitekintve – az oktatásban a fenntarthatóság képviselete. Sajnos a hazai oktatási szektorban tevékenykedő civil- és szakszervezetek jellemzően nem tartják fókuszban ezt a kérdést, pedig „csak” a jövőnkről van szó. Ezzel kapcsolatos első projekt ötletemet már közzé is tettem blogomon, illetve megyém helyi napilapjában, ám számos másik van még a tarsolyomban. Ezekhez kérek tehát felhatalmazást.
Nyílt lapokkal játszom,
ezeket szeretném jövőre végrehajtani – folytatni az eddigi munkát, ezért kérem a 14-25 év közti hazai diákokat, támogassanak egy szavazattal, hogy idén folytathassam érdekképviseleti munkám az FDP-ben.
