A testünk nem csak a miénk – az emberi mikrobiom

Eddig úgy tudtuk, hogy minden ember egy önálló individuum, aki saját fizikai testtel és személyiséggel rendelkezik. Mára kiderült, hogy az emberi szervezet lényegében egy ökoszisztéma. Az emberi sejtek mellett ugyanis idegen szervezetek népesítik be a testünket. A szervezetben a baktériumsejtek száma tízszerese a miénkének. Azért tűnünk mégis emberi lénynek nem pedig baktériumnak, mert a sejtjeink jóval nagyobbak e mikroorganizmusokénál. A mikrobiális (baktérium, vírus és egysejtű gomba) génekből pedig háromszázszor több féleség található a szervezetünkben, mint az emberi DNS-ben. Ráadásul, az emberi genom nagy részét is idegen, elsősorban vírus eredetű szekvenciák alkotják.

Én az ökoszisztéma

Mit keresnek vajon ezek az organizmusok a testünkben és a genetikai anyagunkban, és milyen hatással vannak ránk? Elméletileg három lehetőség van: ártanak vagy használnak nekünk, illetve ártalmatlan potyautasként tartózkodnak rejtett zugainkban. A vírusok mind patogének, ami nem jelenti azt, hogy károsítanak is bennünket. Gyakran elbújnak a testben, s várnak az ő idejükre, ami rendszerint az immunrendszer ideiglenes vagy tartós gyengülésekor jön el. A baktériumok többsége potyautas és szimbionta, ez utóbbiak nem csak kérnek tőlünk, hanem adnak is valamit cserébe. Ezek a baktériumok elsősorban a tápanyagok lebontásában, vitaminok és egyéb fontos anyagok előállításában és az immunrendszer tréningezésében játszanak szerepet. A mikrobák tehát szoros kapcsolatban állnak az egészségünkkel, a táplálkozással és az immunrendszerünk állapotával. Komoly kommunikáció folyik a mikrobiális és az emberi sejtek között, és a mikrobiomot alkotó sejtek között is. A mikrobiom táplálkozásban fontos szerepére utal az a tény, hogy a baktériumaitól megfosztott egereknek kétszer annyit kell enniük a normál baktérium flórával rendelkező társaiknál, ahhoz, hogy ugyanolyan testsúlyt érjenek el.

Hol rejtőzködnek ezek a parányi lények? A baktériumok többsége a bélrendszerben, elsősorban a vastagbélben található; a több mint harmincezer faj össztömege eléri a másfél kilogrammot. Ezen kívül sok ezer faj tartózkodik a torokban, az orrüregben, a fültőben, a fogakon, a könyök – és térdhajlatban, a hüvelybemenetnél, valamint a nyelv és a bőr felszínén, stb. A testben élő mikroorganizmusokat összefoglaló néven mikrobiomnak nevezzük. A mikrobiom tanulmányozása korábban rendkívül nehéz volt, mivel a baktériumok többségét nem lehet laboratóriumi körülmények között szaporítani. Az új DNS szekvenáló technikák jelentették az áttörést ezen a területen. Nem csupán arról van szó, hogy ezek a metodikák rendkívül kis mintából, óriási sebességgel és ma már nagyon olcsón képesek megállapítani a DNS bázissorrendjét, hanem maga a módszer is éppen arra alkalmas, hogy sok különböző DNS információ tartalmát párhuzamosan, egyidőben állapítsa meg. Az óriási számú DNS darabokból egy számítógép rakja össze az egyes fajok komplett örökítő anyagát. Ezt a feladatot a program úgy végzi, hogy az egymással átfedésben lévő DNS darabkákat egyesével összepárosítja, s a végén összeáll a jelen lévő fajok teljes genomja.

Az emberi DNS csaknem felét a HIV-el rokon vírusok maradványai alkotják

A több, egymástól független kolonizációs eseménnyel a DNS-ünkbe épült retrovírusok zöme degradálódott. A genom egy százalékát olyan retrovírusok alkotják, melyeknek minden génjük meg van, csak éppen a mutációk miatt nem aktívak. Ezekhez az úgynevezett endogén (belső) retrovírusokhoz tartozó K törzs elvileg teljesen ép, képes lenne megfertőzni az embert. Valamilyen ok miatt azonban mégsem teszi. Sok olyan vírus-eredetű szekvencia is létezik, amely sejtről sejtre ugyan már nem tud haladni, de a DNS-ben ugrálni képes, amivel sok genetikai betegséget is okoz. De ahogy a világon semmi sem fekete vagy fehér, ezek az ugráló gének pozitív hatással is vannak az emlősök evolúciójára: plasztikussá teszik ugyanis a genomot, s ez jó alap a környezethez való gyors genetikai-szintű alkalmazkodásra.

Egy érdekes probléma ered abból a tényből, hogy a genomunk mindössze másfél százalékát alkotják az ember evolúciós vonalán összegyűjtögetett gének, míg a DNS-ünk több mint a fele virális és egyéb eredetű szekvenciákból áll. A kérdés itt az lehet, hogy akkor vajon kinek az érdekeit képviseli az emberi test és elme?

Ezekről a kérdésekről folyik a beszélgetés két orvoskari professzor, Boldogkői Zsolt és Duda Ernő között

BZs: Eddig úgy tudtuk, hogy az emberi populációt egyedek alkotják. Mára azonban kiderült, hogy az emberi testet inkább ökoszisztémának kellene nevezni. Hogy is van ez?

DE: Minden emberi egyed önálló ökoszisztéma, emberi és mikrobiális sejtek együttélése. Természetesen ebben a rendszerben a mi sejtjeink a meghatározóak – mint tölgyesben a tölgyfák – de anyagcserénket, egészségünket meghatározó módon befolyásolják a velünk és a bennünk élő szervezetek. A túlnyomó többségük hasznos vagy közömbös számunkra, ezek alkotják a „normál mikrobiomot”. Elenyésző kisebbségben vannak azok a lények, amelyek képesek megbetegíteni bennünket. Tehát, hasonlóan ahhoz, ahogy a tölgyek életét, egészségét meghatározzák az erdőben élő állatok, rovarok, gombák, stb., úgy hatnak a mi egészségünkre is a mikrobiom élőlényei.

BZs: Mit jelent az a fogalom, hogy mikrobiom, és hogyan vizsgáljuk ezt a modern molekuláris módszerekkel?

DE: A mikrobiom a rajtunk és a bennünk élő mikrobiális lények közössége. Korábban csak arról a néhány száz féléről tudtunk, amelyek laboratóriumi körülmények között szaporíthatóak voltak. Mióta azonban a DNS-t nagy teljesítményű szekvenáló berendezésekkel vizsgálni tudjuk, kiderült, hogy legalább 40 ezer féle élőlény a „társbérlőnk”.

BZs: Hol élnek nagy számban ezek a parányi élőlények és hogyan kerülnek a testünkbe?

DE: A legváltozatosabb élővilág a tápcsatornánkban található. De nem csak a belekben, hanem például a fogakon kialakuló lepedékben is több ezer féle lény alkot élőközösséget, úgynevezett biofilmet. Nagyon sokszínű a bőrünk élővilága is. A mikrobák nagyon változatos módon kerülnek velünk kapcsolatba, a környezetünkből (talaj, víz, levegő), élelmiszerekkel, de már az anyatejjel is megkapjuk a leghasznosabbakat.

BZs: Milyen típusú baktériumok élnek a test belsejében és felszínén?

DE: A szakemberek a baktériumok hetven rendszertani csoportját különböztetik meg. Ebből mindössze hat képviselői fordulnak elő kültakarónkon (bőr, haj) és nyolc tagjai találhatóak meg az emésztőrendszerben, orrban, garatban, hüvelyben, stb. De nem csak baktériumaink vannak, egészséges fogazatú emberek szájüregében is találtak már vagy ötven különböző féle egysejtű gombát és például a bőrünkön is élnek parányi atkák.

A bélbaktériumok több százezer gént hordoznak

BZs: Megfigyelték, hogy az olyan egérnek, amely baktérium flóra nélkül él, közel kétszer annyit kell ennie, hogy úgy fejlődjön, mint egy normális fajtársa. Ennyire fontosak a tápanyag lebontásban a mikrobák?

DE: A tápanyagok feldolgozását, lebontását az emésztőrendszerben található enzimek végzik. A táplálék nagyon változatos vegyületeket tartalmaz. Az ember 20-22 ezer génnel rendelkezik, ezek csupán töredéke kódol emésztő enzimeket. A bélbaktériumok több százezer gént hordoznak, könnyű belátni, hogy sokkal többféle folyamatot tudnak katalizálni, mint mi. Főleg a nehezen lebontható növényi- és gomba eredetű anyagok (például a sejtfal cellulóza, kitinje) lebontásában vannak segítségünkre. A bélcsatorna sejtjeinek energiaszükségletét javarészt a szénhidrátokból baktériumok által előállított szerves savak (például tejsav, vajsav) alkotják. A növények rengeteg mérgező anyagot is termelnek, ezek ártalmatlanításában, lebontásában is fontos szerepe van a mikrobiom enzimeinek.

BZs: Miben segítenek nekünk még a szimbiózisban élő baktériumok?

DE: A legfontosabb: az egészséges mikrobiom rendkívül hatásos védelmet jelent a kórokozókkal szemben.  Elfoglalja a helyet, eleszi a táplálékot a káros élőlények elől, korlátozza azok szaporodását és működését. Az előbb említett savak megvédenek bennünket a kórokozó gombák fertőzésével szemben. Nagyon fontos vitaminokat termel a mikrobiom: a B12 a vérképzésben, a K vitamin a véralvadásban játszik életfontosságú szerepet. Számos olyan vegyület előállítását baktériumok végzik, amelyek nélkül az emberi sejtek anyagcseréje károsodna.

BZs: Barry Marshall és Robin Warren ausztrál tudósok Nobel-díjat kaptak 2005-ben azért, mert megfejtették a gyomorfekély titkát. Kiderítették, hogy a Helicobacter pylori nevű baktérium okozza. Ez a baktérium alapvetően egy szimbionta, ugye?

DE: Nem, a Helicobacter az egyik legsikeresebb emberi kórokozó. 3-4 milliárd (!) embert fertőz világszerte, a hazai lakosságnak is körülbelül a felét. Bizonyított szerepe van a gyomorfekély és a gyomorrák kialakulásában, de az immunrendszerre kifejtett hatása miatt még limfómák (a limfociták rákja) kialakulását is okozhatja. Érdekes módon, a nyelőcső rákos megbetegedésének esélyét viszont csökkenti.

BZs: Sőt, a Stanford Egyetem kutatói szerint ez a baktérium a TBC ellen is komoly védőhatást gyakorol. Lehetséges, hogy nincs éles határ a patogén és a szimbionta fogalma között?

DE: A kórokozók egymás ellen is harcolnak, pl. a fogszuvasodást okozó Streptococcus mutans biofilmje olyan anyagokat termel, amelyek védenek a Candida gomba fertőzésével szemben.

BZs: A bélflóra egyébként örökölhető anyáról gyermekre?

DE: A szoptató anya emlőjében, a bimbó bőrén és a csecsemője székletében ugyanazokat a mikrobákat lehet kimutatni. Az anyatej olyan anyagokat tartalmaz, amely gátolja a káros baktériumok szaporodását, meg növekedési faktorokat a „normális” mikrobiomot alkotó tejsavbaktériumok számára. Korábban úgy vélték, hogy a szülőcsatornán való áthaladás során a baba „beszerzi” az anya mikrobiomját. Kiderült, hogy a szülés módjának (császármetszés vagy hagyományos szülés) alig van jelentősége. Tehát, ebben a folyamatban az anyatej a meghatározó. Ezért jelentős hátrányban vannak a tápszerrel etetett csecsemők.

Kommunikálnak a baktériumok

BZs: Lehetséges, hogy a baktériumok kommunikálnak egymással és a szervezettel is?

DE: Nem rég óta tudjuk, hogy a baktériumok intenzív kommunikációt folytatnak fajtársaikkal és a többi mikrobával – de az emberi sejtekkel is. Még az „ellenséges” lények társalgásának zavarására is kialakítottak módszereket! Az is lehet, hogy a jövőben antibiotikumok helyett azokat a vegyületeket fogjuk használni, amelyeket az egészséges mikrobiom tagjai termelnek a kórokozók féken tartására. Az emlősök – így az ember – immunrendszere sem tud kifejlődni rendesen a mikrobiom jelenléte nélkül. Mikrobáink szerepet játszanak egyedfejlődésünkben és az immunrendszer „oktatásában” is.

BZs: Lehetséges, hogy két emberben két különböző társulás telepedik meg, mint a természetben például a kocsányos tölgyes és bükkös társulások?

DE: Hihetetlen módon – európai és amerikai emberek vizsgálata során – azt találták, hogy az emberek mikrobiomja néhány, jellegzetes baktérium-társulást alkothat. Az emberek különböző, úgynevezett „enterotípusba” sorolhatók, aszerint, milyen fajok együttese dominál mikrobiomjukban. Ezeket az eredményeket megerősítették a Japánban végzett kutatások. Sőt, az is kiderült, hogy csimpánzok is hasonló enterotípusokba oszthatók! Tehát a mikrobiomunk típusai valószínűleg több millió éve alakulhattak ki.

BZs: Lehet a mikrobiom és az emberi sejtek közötti kommunikációnak terápiás jelentősége?

DE: Vannak a mikrobiomban olyan baktériumok, amelyek gyulladáskeltőek, mások gyulladás gátló hatásúak. Az egyes emberekben ezek aránya változó. Feltételezik, hogy a mikrobiom gyulladáskeltő baktériumai szerepet játszhatnak a krónikus gyulladásos betegségekben (például reuma, artritisz, stb.), és daganatos betegségek kialakulásában, vagy például az öregedésben. A megfelelő mikrobák hiánya (az oktatás hiánya) viszont autoimmun betegségekhez vezethet. Ha megismerjük ezeknek a folyamatoknak a hátterét, a mikrobiom pontos szerepét, akkor talán probiotikus baktériumok (vagy ezek kommunikációs molekulái) révén befolyásolhatjuk majd az említett betegségek a kialakulását, hasonlóan ahhoz, ahogyan vakcinálással védekezni tudunk a fertőző betegségekkel szemben.

Léteznek arra vonatkozó adatok, hogy pollen-szezonban az allergiások bélflórája kedvezőtlenül változik és arra is, hogy a tüneteket probiotikus baktériumokkal enyhíteni lehet. Itt említem meg, hogy a mikrobiom részét alkotják a férgek és a paraziták is, amiktől a civilizáció sikeresen megszabadított bennünket. De úgy látszik, hogy az immunrendszer „oktatásában” ezeknek a lényeknek is szerepe van: súlyos asztmát, allergiát lehet „féregterápiával” kezelni. Speciális klinikákon a beteget féregpetékkel megfertőzik, majd a gyógyító hatás kialakulása után féregirtó szerekkel megszabadítják a gusztustalan, de hasznos „lakóktól”.

BZs: Antibiotikum kezelés hatására a baktérium flóra összetétele kedvezőtlenül változhat meg. Az újratelepítésével kapcsolatban hallottam olyan terápiás módszerről, hogy más ember ürülékét ültetik be a páciensbe. Igaz ez?

DE: A hosszan tartó, intenzív antibiotikus kezelések súlyosan károsítják a mikrobiomot. A hasznos baktériumok mellett fel tudnak szaporodni az antibiotikumnak ellenálló kórokozók, például az akár halálos megbetegedést is okozó Corynebacterium difficile. Felmérve, hogy az alapprobléma a normál mikrobiom hiánya, egy orvos csoport megpróbálta a betegeket egészséges emberek székletével kezelni, beöntés formájában pótolni a hiányzó baktérium populációt. Az eljárás roppant sikeresnek bizonyult, de nemigen fog rutin klinikai beavatkozássá válni. Ha a kutatások kiderítik, mely baktériumoknak van meghatározó szerepe egy ilyen terápiánál, egy probiotikus baktérium tenyészetnek az olcsó és hatásos alkalmazása viszont gyorsan elterjedhet.

BZs: Mi a helyzet a probiotikus joghurtokkal? Már ilyen sajt is kapható.

DE: Az egészséges mikrobiom meglehetősen állandó, nehéz manipulálni. Az élőflórás készítmények sejtjeit a gyomorsav javarészt elpusztítja. De egy antibiotikus kúra alkalmával a túlélő sejteknek és a kis molekuláknak, amit a probiotikus készítményekben található baktériumok termeltek komoly szerepe lehet a kórokozókkal szembeni védelemben. Számos közlemény szól a probiotikus joghurtok, kefirek, stb. jótékony hatásáról, sajnos, azonban ezek többségét tejipari vállalatok kutatói írták. Az EU arra készül, hogy rendet teremt a „gyógyhatású” szélhámosságok dzsungelében és csak azokra a készítményekre lehet majd ráírni a jótékony hatást, amelyekről független laboratóriumok kutatása bizonyította azt. Így rövidesen az is ki fog derülni, mennyire pre- vagy probiotikus egy-egy termék.

BZs: A kínai sertéstelepeken rengeteg több antibiotikummal szemben is ellenálló baktériumot találtak a sertés ürülékben, állítólag a túlzott antibiotikum használat miatt. Milyen veszélyt rejt ez magában, ha egyáltalán?

DE: Sajnos az európai, magukat „organikusnak” hirdető telepekről kikerülő húsokon ugyanazokat a multi-rezisztens baktériumokat lehet kimutatni, majdnem ugyanakkora gyakorisággal, tehát a jelenség nem ázsiai és nem új. Szerencsére egészséges emberek számára a sokat emlegetett „normál mikrobiom” nagyon komoly védelmet jelent. Ha valaki nem szed antibiotikumot, annak a szervezetében nem jelent előnyt a rezisztencia: a normál mikrobák győznek. A multi-rezisztens kórokozók a klinikáknak jelentenek nagy kihívást, ahol legyengült, beteg, balesetben sérült, immunhiányos vagy idős embereket kezelnek.   

Az elsavasodás szélhámosság

BZs: Mi jut eszedbe erről a kifejezésről, hogy elsavasodás?

DE: Ez az utóbbi évek leggonoszabb szélhámossága. A savanyú pH a bőr és az emésztőrendszer védelmének egyik leghatásosabb eszköze. A gyomorsav a potenciális kórokozók túlnyomó többségével szemben megvéd bennünket, a bélben termelődő savak jelentőségéről már szóltunk. A vér roppant stabilan közömbös kémhatású, sem savas, sem lúgos irányban nem változhat, mert ez halált okozna.

Az elsavasodás egy tisztességtelen üzletember agyréme, aki egyébként kutatónak, sőt professzornak titulálja magát, pedig semmiféle képzettsége nincs. A lúgosító ételek és italok a szélhámosok gazdagodását, a hiszékenyek megkopasztását szolgálják – hasonlóan számos „gyógyhatású”, „természetes” és „bio” készítményhez.

BZs: A baktériumok között nagyon gyakori a géncsere. Mekkora ennek a mértéke. Két ember bélflóráját alkotó ugyanolyan típusú baktériumok között mekkora különbség? Egyáltalán, van értelme a baktériumoknál fajokról beszélnünk?

DE: Nincs értelme baktérium fajokról beszélni, mert a baktériumok genetikai állománya roppant gyorsan változik. Két kóli baktérium között akkora különbség lehet, mint az ember és a kacsacsőrű emlős között. A mikrobiom különböző eredetű “fajai” között gyorsan terjednek azok a gének, amelyek az adott körülmények között előnyösek és gyorsan elvesznek azok, amelyek haszontalanok. Így elvesznek az antibiotikum-rezisztencia génjei is, feltéve, hogy nem fogyasztunk antibiotikumokat. A mikrobiomban élő lények génjeinek száma százszor kevesebb a számítottnál: nagyon sok génjük közös, vagy nagyon hasonló. Ezen az alapon lehet felismerni a kórokozókat: a betegség okozásához sok, különleges génre van szükségük (virulencia gének). Ezek természetesen a mikrobiom többi tagjában nem fordulnak elő. Amelyik baktérium bennünk „különleges” géneket hordoz, az nagy valószínűséggel veszedelmes ellenség.

Természetesen az eltérő viszonyok között, más-más éghajlaton élő emberek baktériumai is különböznek egymástól, az evolúció ilyen téren is működik. Érdekességként megemlíthetjük, hogy az ősember migrációs útvonalait követni tudjuk az egyes területeken élő bennszülöttek baktériumainak összevetése révén is. A Csendes-óceáni térség benépesedését a korábban említett Helicobacter változatainak vizsgálatával és nyelvészetileg próbálták kideríteni, remekül egyező eredményeket kapva.

BZs: Milyen vírusok találhatóak az emberi testben?

DE: Ahol baktériumok élnek, ott vannak fágok is, ezek a baktériumok vírusai. A mikrobiomban fágok tömegei fordulnak elő. A vírusaink az élő sejtjeinkben találhatóak, nem a bőr felszínén vagy a tápcsatornában. A „profi” vírusok (például herpeszvírusok, papilloma vírusok, egyes májgyulladás vírusok), ha egyszer megfertőznek bennünket, akkor életünk végéig velünk maradnak. Nem feltétlenül miattuk halunk meg, de biztosan nem nélkülük.

A DNS csaknem fele retrovírusok maradványaiból áll

BZs: A fehérjéket kódoló gének alig több mint egy százalékát alkotják a genomunknak. Lehet, hogy vírusok vagyunk? Vagy a virális szekvenciák manipulálják az emberi viselkedést? Mint például a veszettségvírus, amely az eredendően óvatos rókát szelíddé teszi. A veszett állat más állatok vagy az ember közelébe kerül, majd beleharap abba. A vírus arra is ügyel, hogy a róka nyáltermelését fokozza, a nyál kell a terjedéshez.

DE: Az ENCODE projekt keretén belül végzett kutatások eredményeképpen azért árnyalódott a kép. Igaz, hogy DNS készletünknek csak 1-2 %-a kódol fehérjéket, de a maradék nagyobbik része aktív: szerkezeti feladata van, génaktivitást kontrolláló szekvenciák teszik ki jelentős részét, szabályozó feladatokat ellátó RNS-ek termelődnek rajta. Magyarán a maradék teszi lehetővé az 1-2 %-nyi gén korrekt, fejlődés- és szövet-specifikus működését.

BZs: Valóban, a genom nagy része transzkripcionálisan aktív, tehát RNS molekulákat termel. Azzal azonban vitatkoznék, hogy a retrovírus eredetű szekvenciák funkciója az egy százaléknyi „emberi” kódoló szekvenciák szolgálata lenne. Jelenleg nem tudjuk, hogy miféle genetikai konfliktusok zajlanak az emberi DNS-ben.

DE: A szervezet bonyolult mechanizmusokkal tudja hallgatásra bírni a genomban található retrovírus géneket. Tudjuk, hogy ezek a szigorú kontroll alól csak a daganatos szövetek sejtjeiben képesek kiszabadulni.

BZs: Érdekes, de nem meglepő módon, az említett ugráló elemekkel szemben elsősorban az ivarsejteket képző sejtekben folyik a legádázabb küzdelem. Ez nyilván azért van, mert egy testi sejtben az ugrás miatt bekövetkező mutáció csupán egyetlen sejt pusztulást okozhatja a több trillióból, az ivarsejtek viszont magukkal vihetik a mutációt az utódokba, akinek minden egyes sejtje tartalmazni fogja ezt a genetikai változást.

A baktériumok is manipulálják a viselkedést. Megfigyelték, hogy bélflóra-mentes egér agyának érzelem központjában (amigdala) megváltozott az ingerületátvivő anyagok mennyisége, és az állatok viselkedése is. Sőt, a H. pylori a gyomor grelin hormon kibocsátásának szabályozásával hatással van az éhségérzetre. Lehetséges, hogy az emberi a viselkedésünk vezérlőpultjánál mikrobák állnak?

DE: Igen, lehetséges, de erről még nagyon kevés információnk áll rendelkezésre.

BZs: Utolsó témaként az elhízás és a mikrobiom kapcsolatáról kérdezlek.

DE: Divatos kutatási téma a fejlett országokban gondot okozó elhízás kapcsolata a mikrobiommal. Kétségtelen, hogy a steril egerek normál mikrobiommal való fertőzése javítja a táplálék felhasználás hatásfokát, növekvő inzulin-rezisztenciát okoz, növeli a zsírszövet mennyiségét. Az sem vitatható, hogy azonos kalória bevitel és életmód mellett egyesek elhíznak, mások viszont tartják a súlyukat.De nem lehet az elhízást csak a mikrobák nyakába varrni: az éhező afrikai gyerekek között nem fordul elő egy kövér sem. A koncentrációs táborokba nagyon különböző viszonyok közt élő embereket vittek, (biztosan sokféle mikrobiom előfordult közöttük) mégis mindenki csontsovánnyá aszott a szörnyű körülmények között.

Új kutatási terület az epigenetikai változások követése: hogyan változik meg az örökítő anyagunk az életünk folyamán. A gének működését szabályzó epigenetikai változásokban fontos szerepet játszó anyagok (butirát, folát, indolvegyületek) jelentős részét a mikrobiom állítja elő!

Az anyagcsere és az immunrendszer működésének befolyásolása révén a mikrobiom meghatározó szerepet játszik a betegségek, különösen az öregkori, környezet által kiváltott elváltozások, kóros állapotok kialakulásában, az öregedés folyamatának sebességében vagy a tartós egészség megőrzésében. Minél többet fogunk tudni a mikrobiom működéséről, szerepéről, annál jobban fogjuk tudni használni ezt az információt az életminőségünk javítása

Korábbi cikkekKövetkező cikk

Megosztás