Tik-tak, tik-tak, tik-tak…

Tök mindegy, hogy Orbanisztán – a regnáló, önmagát még legitimnek tekintő pártállam – gombnyomásra működő fideszes és kádéenpés képviselői törvényesnek tartják-e a kizárólag általuk, elképesztő előzmények után és kétes körülmények között, kártya nélküli szavazással meghozott rabszolgatörvényt vagy a közigazgatási bíróságokat létrehozót. Ami nem mindegy: azzal, hogy egységbe forrasztották az ellenzéket, elkezdődött a „rencer” – a központi erőterű NER – agóniája.

Új időszámítás kezdődik

Eddig a túlzott „erőt felmutató” nyomulásukkal, a kisemberek félelmeire épített gyűlöletkampányaikkal, a múlthamisításukkal, a félfeudális viszonyok, az előjogok és az urizálás újraélesztésével, a minden hullámhosszon áradó hazudozásukkal, a független sajtó zömének bedarálásával, a CEU elűzésével, egyes közösségi (például oktatási) szabadságjogok meghágásával, a 400 órás túlmunka és a 3 évi elszámolás megnyitásával és a jó ég győzi sorolni, még mi mindennel, a jelek szerint végre sikerült tényleg egy táborba terelniük az eddig sokféle zászlóval ellenük tiltakozókat, vonulókat.

Új időszámítás kezdődik. Közhely: akinek csak kalapácsa van, az mindent szögnek néz. Mostantól minden ellenzéki képviselőnek kiosztott „házmesteri” büntetés az ellenzék táborát erősíti majd. Mostantól nem sokat számít, hogy milyen lobogó alatt demonstrálnak a közös ügyek – vagy inkább egy nagy ügy? – mentén tiltakozók. A hatalom rájuk vicsorog. És jól látszik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a foga fehérje: a parlamenti őrség felvonultatása a már teljes ellenzék obstrukciójának letörésére, majd a Fidesz székházánál és a Kossuth Lajos téren a tüntetőkre küldött hatalmas rendőri túlerő, a paprikaspray, a gumibot, a kiszorítás…

Nem tudni, meddig tart majd, de sejthető

A vége az lehet, hogy ha a hatalom nem enged és nem távozik önszántából, nem lesz más választása, mint „szemkilövetővé” válni. Azaz rárontani a nemzet vele elégedetlen, egyet nem értő, változás után kiáltó részére. És téved, aki azt hiszi, csak valamiféle, a „tisztelt ház” tekintélyét romboló bohóckodást, netán pár száz, a közterületen randalírozó anarchistát lát. Budapesten több, mint egy évtizedes szünet, „béketűrés” után ismét üvegekkel, petárdával, szeméttel dobálták meg a tüntetők a rendőröket. Padok és kukák lángoltak. Kis híján leégett az ország karácsonyfája is. Ami sajnálatos okozat. Az oka pedig vélhetően Orbanisztán urának köszönhető: tavalyi, cinikus „boldog karácsonyt!” válasza erodálhatta ennyire az ünnepet megillető „köztiszteletet”.

Pökhendi, populista hatalom

A tüntetők sok mindent skandáltak. Még azt is: „Boldog utolsó karácsonyt!”

A legális szolgálat helyett uralkodó, pökhendi, populista hatalom bő évtizedes országlásával elérte, amit sokáig álmodni sem mert: egy táborba terelt végül mindenkit, akit az „oszd meg és uralkodj!” elve alapján eddig nyugodtan semmibe vett, megsértett, áldozattá tett.

A panelprolikat. A rokkantakat. A nyuggereket, a nyugdíjas évekre tartalékolókat. A romkocsmákban merengő állástalan értelmiségeiket. Az éhségmenet hólapátosait és szakszervezeti tüntetés szívlapátosait. A tűzcsapot megnyitó tűzoltókat. A segélyből tengődőket. A szegregáltakat. A menekülteket. A történelemhamisítás miatt háborgókat. A normál munkáért tisztes bért követelő dolgozókat, alkalmazottakat. A hajléktalanokat. A Városligetet és a fákat védőket. Az egészségügy, az oktatásügy lezüllesztése miatt tiltakozó fekete ruhásokat, kockás ingeseket. A segítségre szorulókért, az európai normákért és az emberi jogokért kiálló humánus civileket. A demokráciáért ágálókat. A lekultúrharcolt alkotókat, művészeket és rajongóikat. A tanszabadság és a kutatási szabadság védelmezőit, a diákoktól az akadémikusokig… Ezek között persze még a saját állampártjára szavazó, de már ingadozó híveit is. Mindenkit, akinek „csak a javait akarta”. Illúzió lenne azt gondolni: nem ez a többség. Az ellenzéki pártok, s a szakszervezetek ébredeznek Csipkerózsika-álmukból: „Fogjuk meg egymás kezét!”.

Elpattant egy fontos szál.

Az utolsó, ami még összetartotta a NER látszatát. Mind többek számára lesz nyilvánvaló: varrás mentén reped… S ezen nem segíthet már a csókosokkal Pestre buszoztatott és jóllakatott akár százezres tömeg, egy újabb harcias kormánypárti „békemenet” sem. Ahogyan felfeslik az „egyatábor” szövete, mind több lesz a feltűnő, elvarratlan szál…

A valahai „fülkeforradalmárok”, Orbanisztán „dicsőséges nagyurai” túljutottak a csúcson, ahol még azt hihették: bármit megtehetnek, csak mert úgy akarják és mert módjukban áll.

Ez már a lejtő. Ahol a gravitáció hat.

És az óra ketyeg: tik-tak, tik-tak, tik-tak …

Jegyezzük meg a dátumot: 2018. december 13.

Kapcsolódó