Till Attila: nem vagyok egy forradalmár, de nem akarom feláldozni az életemet azért, hogy aztán semmi se változzon

Till Attilával, népszerű műsor vezetővel, filmrendezővel készült interjú, a 168 óra online oldalán jelent meg. A műsorvezető szerint  az egyénnek alapvetően konfliktusos a viszonya bármilyen intézménnyel, a nagy közösségeket kiszolgáló rendszerekkel, mert az egyén és a közösség érdeke soha nem tud száz százalékig egybeesni.

Társadalmi egyenlőtlenség

“Ráadásul a társadalmi egyenlőtlenségek, szerintem, nem számolhatók föl. Én például egy lakótelepen nőttem fel Óbudán, egy olyan munkáscsaládban, amely a szegénységtől és a gazdagságtól is egyforma messze állt. Örülök, hogy a saját gyermekeimet nem ugyanezen a szinten nevelhetem fel, ettől függetlenül nekem kifejezetten pozitív emlékeim vannak a lakótelepi állami iskoláról. ”

Úgy gondolja, hogy mindenféle érdek nélkül kell szolidárisnak lenni egy másik emberrel, vagy társadalmi csoporttal:

“A különböző társadalmi rendszerek működésének részletei a nagypolitika szintjén egyáltalán nem érdekelnek. Az sokkal inkább, hogy konkrétan segítsek egyes embereknek, alapítványoknak. Amúgy én a tehetséggel tudok leginkább szolidáris lenni, az egyéniségekkel, de bármiféle kiszolgáltatottság megérint. Szerintem befogadó és érzékeny vagyok, igyekszem mindenkiben meglátni a jót.”

Nem tartja magát forradalmár alkatnak, ugyanakkor a világ úgy van berendezkedve, hogy az emberek istenítik a forradalmárokat, és aki nem vallja magát annak, azt kicsit lenézik:

“A kompromisszumkeresést negatív dolognak tartják, Petőfinek vagy Kossuthnak sokkal nagyobb kultusza van, mint Széchenyinek vagy Deáknak. Igen, ilyen értelemben én nem a vagányok táborába tartozom. Ez egyébként nem zavar, csak ha mások lesajnálnak miatta. Utálok kinyilatkoztatni, alapvetően reflektáló ember vagyok. Megrémülök attól, ha valamire azt mondom: ez fekete vagy fehér. Hiszen valójában minden dolognak látom az ezernyi árnyalatát.”

Nem vagyok élharcos

Elmondta, magánéletében sem foglalkozik sokat politikával, mert nem érdekli, sőt inkább riasztja. Azt érzi, a függetlenségét semmilyen módon nem befolyásolja, hogy milyen hírek mennek le a Tényekben. Ha szégyelli magát valamiért, az nem a TV2 hírműsora, hanem az, hogy miért nem foglalkoztatja jobban a politika és a közélet:

“…. nem vagyok élharcostípus, nem tudom az életemet feltenni arra, hogy folyamatosan társadalmi célokért küzdjek. Nem arról van szó, hogy ne érdekelne az egyén és a társadalom konfliktusa, ám ezt alapadottságnak tekintem, a filmjeimben és a magánéletben is foglalkoztat, de sokkal inkább az emberi kapcsolatok, az érzelmi helyzetek izgatnak.”

Nagyjából tizenöt éve szakított azzal, hogy aktívan jelen legyen a közéletben. Akkor elvállalta, hogy műsorvezető legyen egy demonstráción. Az ellentüntetők miatt ott kitört egy balhé, ő is kapott hideget, meleget. Az esemény pedig átalakult  egy fasiszta-antifasiszta összecsapássá:

“És mit láttam viszont este a baloldali-liberális médiumokban? Nyilván nem akarták élezni a marihuána legalizálása körüli vitákat, ezért az összes tudósításból kimaradt a balhé, a zsidózás, a cigányozás, az ellentüntetőket kulturált, visszafogott polgári társaságként mutatták be. Ott elszakadt bennem valami, nem vállaltam többé politikai-közéleti szereplést, mert nagyon nehezen viselem azt a feszültséget, hogy amit mondok és képviselek, abból mások mit kreálnak. Még egyszer: valahol szégyellem magam azért, hogy nem vagyok egy forradalmár, de nem akarom feláldozni az életemet azért, hogy aztán semmi se változzon. “

Mátrai Anna

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük