Tölgyes Péter: Á-der (-die, -das), avagy: az újévi beszéd lefokozása

A nem létező köztársaság kö(ps)ztársasági elnöke elmondta ünnepi szózatát. Emlékszünk még, ugye, hogyne emlékeznénk Göncz Árpád hasonló – hasonló?, elnézést, még csak véletlenül sem hasonló, merthogy végtelenül emberi – évzáró-évnyitó köszöntőire.

Nos, Áder János megint megpróbálkozott a lehetetlennel:

a hatalom által egész évben megbántott, lekezelt, semmibe vett emberek sokaságának, áldást osztó békepapként, hámozott luftbalonnal kedveskedni.

A nagy semmitmondás közepette bicskanyitogató volt az a részlet, amelyben vállveregető stílusban kifejtette: tulajdonképpen valamennyien mondhatnánk nem-et az elaljasult közbeszédre. Azt persze nem firtatta, mitől és hogyan, kik miatt aljasult el a közbeszéd – első dühömben megtettem hát helyette én.

Kiállt és mondta…. Áder lenyomta az aktuális „iránymutatást”

Képzeletben őt szólítottam meg, aztán le is írtam…

János, ha mi mondhatnánk nem-et, akkor te mi az anyád… (pardon) felejtetted el ezt a hárombetűs szót, amióta magad is schmitteled köztörvényes elődöd mindent aláíró gyakorlatát? Miért csináltál magadból nevetségesen szánalmas Bólogató Jánost?

Ja, hogy a beszéded ezen kitételének helyes értelmezése, a királyi többest helyénvalóan rád és társaidra használva, az lenne:

„… mondhatnánk nemet az általunk elaljasított közbeszédre, ha nem értenénk magunk is egyet vele”,

illetve

„… mondhatnánk nemet, ha nem lennénk gyávák, mint egy kisnyúl és becstelenek, mint minden élfideszes”?

Szerintem meg az egyetlen helyes lépésed az volna, ha soha többé nem vállalkoznál újévi szózatra. Az országnak semmi szüksége a NER disznóságainak glorifikált semmitmondásba csomagolására – szemernyivel sem lesz inkább fogyasztható az, amit évek óta az év minden napján felszolgáltok nekünk. Aki az ország többsége ellen folytatott háború egyik kitüntetett, de persze formális eszköze, az meg se próbálja felkent hangon, gyomorforgató módon mímelni a nagy béketeremtőt.

Egye fene, mondd videóra a beszédet és küldd el a beteg főnöködnek – Váron belüli futárpostával -, de máshová még véletlenül se! Így legalább a feladat is ki lenne pipálva, az ország is nyugodtan költhetné el az ebédét, legalább az esztendő első napján.

Forrás