Ahogy közeledik a voksolás napja, úgy durvul a kampány is. A rendszerváltás legalpáribb, legmocskosabb kampányát szenvedi az ország. A gyűlölködés, az ellenfél sárba tiprása, a lejáratás, a személyiségi jogok semmibe vétele jellemzi a Fidesz kampányát. Össztüzet zúdítottak az ellenzék esélyes jelöltjeire, igyekeznek őket ellehetetleníteni a választók előtt.


Valami bűzlik Dániában, pardon Győrben

Saját szennyesüket takargatják, pedig az országban már kevesen lehetnek, akik még nem hallottak Borkai Zsolt győri polgármester szabadidős programjáról. Ez addig a magánügye, amíg közpénz érintettsége szóba nem kerülhet. A jelek szerint valami bűzlik Dániában, sok kétes ügyet szellőztetett meg az “ördög ügyvédje”. Egy normális országban ilyenkor az érintett polgármester azonnal lemond, és sürgősen kivonul a politikából. De nálunk, a magát kereszténynek mondó Fidesz alelnöke veszi védelmébe Borkait. A családügyekért felelős politikus szerint a polgármestert nem kell kizárni a pártból. No, ilyen a mi családbarát kormányunk. A család fontos pillér Orbán középkori rendszerében. Amíg a családfő nem ad valakire kilövési engedélyt, addig nincs az a szenny, ami elegendő lenne ahhoz, hogy fenékbe rúgják.

De lássuk mit mondott Török Gábor a 24.hu-nak

Amikor  a riport készült, még kevés ismeretünk volt a győri városvezető hobbijáról.

A politológus úgy tapasztalja, mintha nem is egymással szembeni, hanem egymás mellett futó kampányokat láttunk volna, találkozási pont nélkül. Azért, mert a Fidesz célja ez volt: alkalmatlannak láttatni az ellenfelet, aki szóra sem érdemes – így aztán nem is kell vele szóba állni. A Fidesz persze hosszú ideje így kampányol vezető pozícióból, kerülve minden érintkezést, vitát:

“A másik oldal pedig próbált fogást találni, de miután a Fidesz minden ilyen kísérlet alól kicsúszik, ebből a szempontból az is egy nehezen értelmezhető kampány. Összességében azonban azt gondolom, ma minimális a hatásuk a kampányoknak, annyira polarizált a közvélemény, a két oldal politikai nyilvánossága, annyira más valóságokban élnek a szavazóik, hogy szinte nem is találkoznak ellenvéleménnyel.”

Török hangsúlyozta, van a mostani önkormányzati választásnak egy jelentős újdonsága. A széles körű ellenzéki együttműködés, ami a Fidesz számára sok boldogságot és még több hatalmat hozó centrális erőtér végét jelenti:

“Csakhogy meglehet, hogy későn, mert a centrális erőtér helyét mára átvette az említett aszimmetrikus politikai felállás. Ha csak a szavazótáborokat nézzük, akkor Budapesten és jó néhány megyei jogú városban az egy jelöltet támogató ellenzéknek nyernie kellene – feltehetően emiatt beszélt Hann Endre, a Medián ügyvezetője arról, hogy akár tíz megyei jogú városban is győzhetnek az ellenzéki pártok, és a Fővárosi Közgyűlésben is többségük lehet.” /…… / “Az ellenzék persze nem a szó valódi értelmében egységesült, hanem egy külső kényszer hozta össze a pártokat, komoly áldozatok árán.”

Két nagy kérdés van: a főpolgármesteri poszt és a Fővárosi Közgyűlés többsége

Az ellenzéknek a kettő közül legalább az egyiket meg kell nyernie ahhoz, hogy azt lehessen mondani, a stratégiája működött. Hiába nyer hat kerület helyett tízet, három megyei jogú város helyett hatot, a fővárosi győzelem nélkül ez inkább kudarc lenne, mert a nagy kép megint elsöprő Fidesz-győzelmet mutatna:

“Ezzel szemben hatalmas ellenzéki siker lenne Karácsony győzelme és a közgyűlési többség megszerzése, hiszen ez azt is jelentené, hogy a kerületek többségében nyertek, amivel legalább megdupláznák az öt évvel ezelőtti eredményüket. Csakhogy miközben azt állítjuk, Budapest jó pálya az ellenzéknek, fontos látni, hogy az önkormányzati választáson irdatlan ereje van annak, ha valaki hivatalban lévő polgármestert indít.” /……. / “Mindezek alapján a papírforma szerintem nem az ellenzék sikere, hanem az, hogy mind a fővárosban, mind a megyei jogú városok többségében a kormánypárt nyer. Azaz Budapesten meglepetés lenne, ha Karácsony befutna, és az is, ha a közgyűlési többséget megszerezné az ellenzék. Előbbi talán kisebb, utóbbi nagyobb meglepetésnek számítana.”

A szakértő kiemelte, nem lehet összehasonlítani a 2010 előtti politikai helyzetet és nyilvánosságszerkezetet a mostanival.

A Fidesz kialakított egy olyan politikai erőteret, amelyben valójában már semminek nincs tétje. Csak annak lenne, ha nem tudnák a kiépített rendszert hatékonyan használni, ha nem lenne, aki döntéseket hozzon, és aki végrehajtassa azokat:

“De amíg itt van Orbán Viktor, a fej és Rogán Antal, a kéz, addig semmi nem érdekes.” /…….. / “Orbán és a Fidesz megadja nekik azt, amire vágynak. Erről szól a hatalomgyár: a folyamatos monitorozás, az állandó belső közvélemény-kutatások sora, a döntések ezekhez igazítása. Arról pedig a politikai háttérvilágban lehet tudni, hogy olyan technikák, eszközök vannak, amelyeket magyar politikai erő korábban nem alkalmazott.”

Megfogalmazta, azok az emberek, akik Orbán Viktor szigetén élnek, úgy gondolják, az a másik világ, ami tőlük nagyon messze, beláthatatlan távolságra van, olyan veszélyekkel járna számukra, hogy eszükbe sem jut elindulni oda. Senki sem dezertál:

“Orbán Viktor nem készen kapta a jelenlegi rendszert, meg kellett építenie. Ő a teremtő, ő a rendszergazda. Megdolgozott érte. Kimagasló politikai tehetségre és rengeteg munkára volt szüksége ahhoz, hogy ez a helyzet előálljon. De előállt. Így viszont már a miniszterelnökre sincs igazán szüksége a hatalomgyárnak. Óriásplakátként nélkülözhetetlen, de a mindennapokhoz nem kell.”

Úgy véli az ellenzék közös indulása nem csodafegyver, ám ha nem is elégséges, de szükséges feltétele bármilyen sikernek ebben a választási rendszerben.

Mégis, ha az ellenzék most nem tud sikert elérni, szinte biztosan ezt az eszközt dobják majd el először:

“Tény, hogy ha a Fidesz most nagyot nyer, azzal megnyerheti 2022-őt is. De ha nem, három év múlva attól még simán győzhet. Ha viszont az ellenzék nagyon kikap, akkor szerintem a következő parlamenti választás is elúszott számukra, ezért nagyobb ott a tét, a mostani választási stratégia az utolsó reményük. Az persze nagy kérdés egy önkormányzati választáson, hogy mi számít sikernek és mi kudarcnak, de a politikai közvéleménynek van egy távlati képe a választásról. Ebben Budapest és azok a nagyvárosok esnek nagyobb súllyal a latba, ahol elméletileg az ellenzéknek van esélye, ennyiben ez most számukra kedvezőbb terep.”

Török úgy gondolja, a miniszterelnökben hisznek a kormánypárti választók, és a hozzá kapcsolódó lojalitási kényszerek működtetik a gyárat. Ha Orbán Viktor politikai értelemben elveszíti a varázsát, akkor ez is megszűnik létezni. És külső tényezők is okozhatnak hanyatlást, a gazdasági helyzet is megváltozhat radikálisan. Történhet olyasmi, ami miatt a szigetlakók mégis úgy döntenek, megnézik, mi van odaát. Csak ennek most semmi jele:

“Vitathatatlanul nagyon hiányzik a politikai vezető az ellenzéki oldalon, de azt hiszem, ez a hatalomgyár alkalmas lenne bármilyen politikai tehetség legyalulására. Ha Orbán Viktor reinkarnálódna egy ellenzéki vezetőben, a kormánypropaganda gyorsan tenne arról, hogy hamar elveszítse minden esélyét arra, hogy képes legyen szólni a fideszes táborhoz. Ez nem egy hanyatló politikai közösség, hanem egy működő gépezet.”

Október 13.- án este meglátjuk, hogy a politikus elemzése mennyire  helytálló

Emlékezzünk arra, Orbán 2006 őszén, az önkormányzatok letarolása után kezdte újraépíteni magát. Megvolt az alap, amiről el tudott indulni. Volt egy mintaváros is-Debrecen-, ahol a későbbi NER működésének számos elemét kipróbálták, alkalmazták.

A magyar ellenzék vagy annak egyes pártjai számára kulcskérdés, utolsó szalmaszál lehet az önkormányzati választás eredménye. Könnyen lehet, hogy lesznek közülük olyan alakulatok, amelyeket egy haldoklási időszak után, lekapcsolnak a lélegeztető gépről, bezárulnak előttük a pénzcsapok.

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét