Kerítésen innen
Török Gábor: azért nem tudta az ellenzék elveszíteni az arcát, mert nem volt neki…..
Török Gábor politikai elemző szerint, egy kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormány esetén nem helytálló arról beszélni, hogy az ellenzék bármit meg tudott volna akadályozni, ha nincs a felhatalmazási törvény.
A kormány tudatosan ásta a csapdát….
„Ahol alkotmányozó többsége van egy kormánynak, ott az ellenzéknek vétószerepe nincsen. Amennyiben az ellenzék azt teszi, amit a világ legtöbb ellenzéke tesz komoly válságok idején – megpróbál belesimulni a hivatalos kommunikációba, a válság első időszakában a nemzeti egységet próbálja demonstrálni – akkor nem adta volna meg az esélyét annak, hogy kormányoldal ezt az ellenzékhibáztató, a felelősséget rájuk áttevő narratívát elkezdhesse és ápolhassa. Utóbbit egyébként hosszú ideig építeni tudja.”
A helyes taktika
Súlyos kritikát fogalmazott meg Orbán ellenzékéről, amikor arról volt szó, elveszítette volna-e az ellenzék az arcát, ha mindent „kritikátlanul” elfogadnak:
„Azért nem tudta volna az ellenzék elveszíteni az arcát, mert ilyen nem volt. Azt nem mondom, hogy az ellenzék nem fogalmazhat meg semmiféle kritikát egy ilyen válságidőszakban. Ilyenkor az a helyes taktika, ha az első szakaszban igyekszik a békejobbot nyújtó, a megoldáson dolgozó képet mutatni magáról. Persze el kellene mondani a válságkezelő intézkedésekkel kapcsolatos bírálatokat, de ezeket csak akkor kell napirendre venni, amikor már nem akkora a baj. Érdekes módon ezt a logikát maga Orbán Viktor vezette elő, amikor a főpolgármester teljesítménye kapcsán fogalmazott meg bizonyos állításokat.”
„Taktikai hiba volt, amit az ellenzék elkövetett…”
Szerinte a veszélyhelyzet alatt az ellenzék megtette azt a szívességet a kormánynak, hogy nem fogta meg azt a vödör vizet. Helyette kiállt az utcára és elkezdte azt kiabálni, a kabinet nem is a tüzet oltja. Így már a Fidesz is el tudta vinni egy politikai játszma felé az eseményeket a nyilvánosság előtt:
„Taktikai hiba volt, amit az ellenzék elkövetett. Ezt a helyzetet, ami ilyenkor történik, azt a válság-szakirodalom úgy nevezi, a „zászló köré gyülekeznek, a zászló alá vonulnak a választópolgárok.” Nem véletlenül nevezik ezt így. Mindenfajta krízisszituációban az állampolgárok a félelem, a bizonytalanság és az ijedtség miatt a biztonságot, a kapaszkodót keresik. A politikai elittől is azt várják, tegyék félre a csatározásaikat. A politikai logika nem szűnik meg ebben az időszakban sem, csak ennek elrejtése minden politikus számára feladat. A kormányoldal ebben volt ügyesebb. Megásta a csapdát, ebbe az ellenzék belesétált, így rájuk lehetett mutogatni, mint aki továbbra is politizál ahelyett, hogy a megoldáson dolgozna.”
Van remény, ha….
Kiemelte, nem lehet állítani, hogy lefutott lenne a következő választás. A hátralévő időszak a 2010 óta tartó Fidesz-kormányzásnak az egyik legnehezebb időszaka lesz a Fidesz-KDNP szempontjából:
„Egyáltalán nem merném azt állítani, hogy eldőlt a 2022-es választás. Már csak azért sem, mert a kormányoldal nagyon nehéz időszak elé néz, az ellenzék pedig a minimális versenyfeltétel receptjét már ismeri. Tudja, mit kell tennie. Ez pedig az, hogy a 106 egyéni választókörzetben valamiképp egy jelölt mögé kell felsorakoznia. Ha ezt a két tényt figyelembe vesszük, akkor a 2022-es választás kiélezett is lehet. ” /…../ „Ugyanakkor, ha az ellenzék egy olyan teljesítményt nyújt, mint amilyet eddig mutatott, különösen az önkormányzati választások után, amely számára viszonylag sikeres volt, akkor bennem kételyeket vet fel, képes lesz-e kihasználni ezt az állapotot. Kétséges, tud-e profitálni a most következő társadalmi és gazdasági válságból, és képes lesz-e azt a választási együttműködést létrehozni, amely a sikerének egy minimumfeltétele lenne. Nyilván megtáltosodhat az ellenzék, de lehet a kormányoldal is elveszti az eddig látott stratégiai-taktikai képességét, ebből pedig következhetne egy sima ellenzéki győzelem. ”
Nincs egységes ellenzék, pedig….
Azt tanácsolja mindenkinek, ne higgyen azoknak, akik arról beszélnek két évvel egy választás előtt, hogy az már eldőlt. Nyilván nem dőlt el, csak van pár dolog, amit azzal kapcsolatban sejtünk, tudunk, gondolunk, milyen időszak vár ránk:
„A 2022-es választások logikája felől nézve ellenzékről kell beszélni. Ugyanakkor Magyarországon nincs egységes ellenzék, ezért ellenzékek, ellenzéki politikai erők vannak. Ezek távolról nézve egységesen rossz teljesítményt nyújtottak, noha vannak különbségek. A Jobbik a 2018-as választás óta olyan vesszőfutást mutat be, ami után azon is csodálkozom, egyáltalán van mérhető támogatottsága. Ami a teljesítményéhez képest nem is olyan alacsony. A kutatások azt mutatják, két erő látszik központosulni az ellenzéki politikában. Az egyik a DK, a másik pedig a Momentum.
Ez mozgatja a választói gondolkodást….
Hangsúlyozta, az ellenzék a választók szemében inkább személyekből áll, mint sem politikai pártokból. Amúgy is sokat veszített ellenzéki oldalon a pártokhoz való kötödés az elmúlt időszakban:
„Ha van változás a 2010 óta eltelt időszakban az ellenzéki politikában az éppen az, hogy egyre több olyan választó lett, akiket nem elsősorban a pártok egyike vagy másika érdekel, hanem az mozgatja a politikai gondolkodását, milyen módon lehetne leváltani az Orbán-kormányt. Ezt keresik az ellenzéki oldalon, de valójában ez már nem pártokhoz kötődik. Persze mindegyik pártnak megvan a maga kemény magja, ugyanakkor az ellenzéki választópolgároknak a gondolkodásában az jelenik meg, ki az, aki a leginkább alkalmas lehet a kormányváltás vezetőjévé válni.”
