„Tegnap az MTVA-ba bejutott parlamenti képviselők egyike – miközben a munkáját kívánta végezni – dulakodásba keveredett az MTVA-t őrző civil, fegyveres biztonsági őrökkel.
A dulakodás következtében megsérült és mentőt hívtak hozzá. Azonban a civil biztonság őrök először nem engedték be a mentőt, majd csak hosszú várakozás után. Végül a mentők kórházba szállították a képviselőt.
Tegyük félre, azt hogy milyen sérülései voltak a képviselőnek, hiszen ennek megítélését nem a laikus dolga meghatározni, ráadásul a mentők sem hagyták a helyszínen, hanem – nagyon helyesen – beszállították kórházba további kivizsgálásokra.
Az MTVA-ban régen voltak (a mostani állapotot nem ismerem) képzett elsősegélynyújtók, hiszen még én is oktattam ott elsősegérnyújtást. Tehát valószínűleg most is voltak elérhető munkahelyi elsősegélynyújtók, akik megvizsgálhatták, vagy megvizsgálhatták volna a képviselőt. Ha ez így történt és ők úgy ítélték meg, hogy nincs olyan egészségkárosodás, amely mentőt igényelne, akkor miért nem mondták le a mentőhívást, függetlenül attól, hogy azt eredetileg ki kezdeményezte?
Ha pedig nem látta a képviselőt képzett elsősegélynyújtó, akkor mi alapján nem engedték be hozzá a mentőt a biztonsági őrök?
A képviselőt ha látta, ha nem munkahelyi elsősegélynyújtó
végül a mentők is elszállították további kivizsgálásra, azután, hogy nagy nehezen beengedték őket a sérülthöz, és megvizsgálták.
És itt van a probléma, ugyanis mentőt le lehet mondani, ha végül kiderül, hogy nem történt egészségkárosodás, azonban itt történt, nyilvánvalóan, különben miért szállították volna el?
Azaz ebben az esetben valószínűsíthetően történt egészségkárosodás, azonban ennek megítélését, a sérült vizsgálatát civil biztonsági őrök megakadályozták és késleltették, ráadásul mindezt a jelen levő rendőrök előtt.
Olyat nem lehet csinálni, hogy a mentőt nem engedik a sérült közelébe, vagy késleltetik a mentőellátást.
Ez egyszerűen törvénysértő, mert:
1997. évi CLIV. törvény
az egészségügyről *
„e) kötelessége – a tőle elvárható módon – segítséget nyújtani és a tudomása szerint arra illetékes egészségügyi szolgáltatót értesíteni, amennyiben sürgős szükség vagy veszélyeztető állapot fennállását észleli, illetve arról tudomást szerez.”
és ami még ennél is rosszabb ez a viselkedés súlyosan sérti a Magyarország Alaptörvényét, annak is a XX. cikkelyét:
„Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.”
Márpedig ez abban az esetben nem teljesülhet, ha nem engedik, vagy késleltetik az egészségügyi szakellátást.
És utoljára, ebben az estben teljesen mindegy a sérülés foka, helye és súlyossága, ugyanis, a mentőt le lehet mondani, csak annak vállalni kell a felelősségét is! Itt ez nem történt meg, hiszen a sérültet később kórházba vitték.
Egyet nem lehet megtennie egy biztonsági őrnek, a mentőellátást késleltetni!