Ami az MSZP-ben történik, nem meglepő. Az utolsó, még porondon lévő ellenzéki rendszerváltó párt agóniája mintegy évtizede tart és úgy néz ki, most ért el az utolsó fázisba, pontosabban juttatták el oda újabb és újabb vezetői. Amit viszont a DK művel….


Talán nem is véletlen

Sokan csodálkoztak, amikor a Kisgazdák felzabálták egymást, amiben persze  Orbánék is besegítettek a maguk már akkor is sunyi modorában. 2010-ben  amikor az MDF és az SZDSZ tűnt el nem csak a parlamentből, de a politikai palettáról is, már szinte senki sem lepődött meg. A fordulat óta két párt képviseli a nagy rendszerváltó pártokat a parlamentben, a Fidesz, és az MSZP.  Legyünk őszinték, a nevek már régen nem azokat az értékeket jelentik, amelyek képviseletére anno alakultak. Az Orbán-párt hosszú meneteléssel átmasírozott a liberalizmusból a szélsőjobbra, de ők legalább tudták, és a döntést követve mentek a kijelölt útjukon. Ellentétben a mindenfelé bóklászó szocikkal.

AZ MSZP-t minden vezetője arra rángatta, amerre csak akarta, méghozzá abban az évtizedben, amikor – akár tudott róla a magyar nép, akár nem – mindennél nagyobb szüksége volt az országnak egy valódi szociáldemokrata pártra, és nem egy olyanra, amit a lassan felsorolhatatlan számú elnök mindig igyekezett a Fidesszel jó barátságban tartani, persze suba alatt. A tagság meg hiába esett át nap, mint nap a kilógó lólábon, nem tudott mit kezdeni, hiszen csapdába ejtették saját vezetői, akiket többségükben lekötött a belharc az egyre kisebb koncért. Az egyre fogyatkozó párton e-közben mind jobban és jobban lötyögött a nagykabát amit a “bal oldal vezető erejének” szokás csúfolni.

A baloldal két választáson is bukott, na nem azért, mert nem fogott össze, hanem mert a Fidesz helyett egymást ütötték.

Aztán egyszer csak hupsz az MSZP lépett egyet és a nagykabát a földre holott.

Azt hittük, hogy, pedig dehogy!

Az utóbbi néhány hónapban úgy nézett ki, mintha tanultak volna a politikus urak az elmúlt évtizedből és kiegyeznének végre. Ez volt a látszat, még az EP-választás másnapján is, amikor a váratlanul nagyot nyerő DK elnöke arról beszélt, hogy semmi nem szól az eddigi megegyezések változtatása mellett, hiába lettek ők a baloldal fáklyavivői.

Ezt követte azonban az MSZP választmányi ülése közben, megjelent az elnök a sajtó előtt -a többiek tudta nélkül- és tulajdonképen háborút hirdetett a DK – jól értik, nem a Fidesz –  ellen.

Ami ezután következett, az magyarázható, de  el nem fogadható. A DK visszavágott, jött Kálmán Olga és beindult a kölcsönös lejáratás.

Úgy tűnik, Gyurcsány sajnos vesztésre áll önmagával szemben, hiszen pontosan azzal sikerült nem egészen egy évtized alatt felépítenie egy erős pártot, hogy együttműködő arcot mutatott. Ez volt benne a legszimpatikusabb, hiszen az ellenzéki térfélen végig csak ők nem gyűlölködtek. És most tessék, újra teret kaptak a szószegések, üzengetések harcosai, ahogy a másik pártban is. Nem a túloldalon, ott ugyanis csak csendben mosolyognak.

Az ellenzéknek lassan sikerül ismét bolhacirkusszá alacsonyítani a mi élet-halál harcunkat.

Gratulálok!

Előzmény

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét