Kiszabadulni Orbán és társai halálos csapdájából – Hozzászólás a Trianon-vitához

A Városi Kurír szerkesztősége Trianon-vitát indított, amelyet Bauer Tamás és Lendvai Ildikó párbeszéde nyitott meg a 2020-ra a Kossuth tér közelébe tervezett „nemzeti összetartozás emlékművéről”. De ideje lenne új módon beszélni a románokról, szlovákokról, szerbekről és többi szomszédunkról is!

„Trianon lesz az új Soros, minden baj okozója”

A Kossuth tér környékéről ez a mai rezsim 2020-ra végképp el akarja takarítani a magyar demokratikus, köztársasági hagyományok olyan képviselőit, mint Károlyi MIhály és Nagy Imre. Odateszik viszont a Trianon-centenáriumra az úgynevezett „nemzeti összetartozás emlékművét”, amely állítólag felsorolná a Trianon előtti Magyarország minden településének nevét.

Bauer Tamás – pontosan fogalmazva – irredenta emlékműnek nevezi a tervezett emlékművet, mert azzal Orbánék azt fejeznék ki, nem fogadják el a Trianon utáni helyzetet, és a határon túli magyarokat nem tekintik az új szomszéd államok politikai közösségei részének.

Bauer Tamás: Vita a legjobb MSZP-ssel

Lendvai Ildikó egy árnyalatnyival megengedőbb : ő el tudná fogadni az összes települést felsoroló koncepciót, ha az arról szólna, hogy „számon tartjuk azokat a településeket (a tervezett emlékmű ezt használja fel alibiként), amelyekért korábban a magyar állam tartozott felelősséggel, és ezzel bűnösen rosszul sáfárkodott. Emlékeznünk kell az ott élő emberek szenvedéseire, amelyeket egykor a nemzetiségeknek a magyar állam, később a magyaroknak az utódok okoztak.” Persze Lendvai Ildikó sem naiv, pontosan tudja, hogy „a tervezett emlékmű a hatalmi manipulációt szolgálja. Orbán „semmit sem tanult Trianonból, és semmit nem felejtett a rossz reakciók eszköztárából.” Készüljünk a legrosszabbra a 2020-as Fidesz-kampány időszakában, amikor „Trianon lesz az új Soros, minden baj okozója”.

Lendvai Ildikó: A Trianon-emlékműről

Orbánnak legtöbbször sikerül

Úgy értékelem, hogy Bauer Tamás és Lendvai Ildikó között nincs szakadékszerű nézetkülönbség, az Orbán-rezsim szimbólumháborújával és nemzetpolitikájával kapcsolatban minden köztársaságpárti demokrata egyetérthet velük.

Van azonban egy problémám a vitájukkal kapcsolatban: mint a baloldali-liberális értelmiség annyiszor, besétálnak Orbán csapdájába. Arról a témáról kell vitázniuk, arra kell reagálniuk, amit a nemzetmegosztó és Európát bomlasztó, háborús uszító logika mestere, a Horthy-világ szellemét élesztgető Orbán próbál meghatározni számunkra. Sajnos legtöbbször sikerrel.

Barátaink a közös nagy hazában

Hogyan lehet kilépni ebből az ördögi körből? Olyasmit kell a középpontba helyeznünk, ami a legkevésbé elfogadható a nacionalista gyűlölködőknek. Arra kell ráismernünk Trianon után egy évszázaddal, hogy a szomszéd államok élhető helyek, ott született honfitársaink számára azok az országok jelentik a hazát, és hogy a románok (nem oláhozva!), szlovákok (nem tótozva!), szerbek (nem rácozva!) között meg kell találnunk a barátainkat. Minél erősebb szálakat kell szőni barátságokból, személyes tapasztalásból, a bizalmatlanság lebontásának gesztusaiból, az Európai Uniónak köszönhetően leomlott határvonalak mellett, hogy a magyarok összetartozásának megteremtése ne a velünk élő népek elleni közös ellenségtudat élesztgetéséből álljon. Legen a lehető legtágasabb közös hazánk a Kárpát-medence – 2020-ban ünnepeljük a Kárpátok népeinek összetartozását.

Ez lenne az igazi válasz a lábszagú, egyre szégyenletesebb Fidesz-világnak!