Blogbazár
Tudta? Nemzeti kerítésünkön belül is van egy mégnemzetibb kerítés, ahová Önnek belépni tilos!
Rettentő sok rossz tulajdonságom van. Többek között nem igazán szeretem az operetteket. Ez van. Most – valahogy – mégis egy operett szövege ugrott be.
Engedtessék meg,
mielőtt a kormányzati bértrollok, a debreceni elit kollektive a torkomnak ugrik demagógiát üvöltve, mégis iderajzoljak egy operett néhány sorát. Miközben a szöveget dúdolják – nyugi, ismerni fogják maguk is, ha még nekem is megy! – javaslom, hogy nézegessék a képet.
„Ott túl a rácson egy más világ van,
amelynek érzem bűvös illatát.
Ott túl a rácson virulnak a rózsák,
melyeknek kelyhe édes mézet ád.
Ott túl a rácson van a mennyország,
minőt nem látott senki még soha!
Ott túl a rácson tündérek élnek,
Oda kívánok menni én, oda!”
Az, ott túl a rácson, az nem a mi világunk.ó
A rácson innen, na, AZ A MI VILÁGUNK! EZ A MAGYAR RÖGVALÓSÁG! És nem az a baj, hogy a Debreceni Nemzetközi Iskola pöffeszkedik a rács túloldalán. Az a baj, amit a rácson innen látunk! A kontraszt. Az a baj!
Nem az a baj,
hogy a ráccsal védett iskola úgy néz ki, mert minden iskolának olyannak kellene lennie! Az a baj, hogy a rács tövében, a „MI VILÁGUNK” úgy néz ki, ahogy a képen látszik! Ez a baj!
Az a baj,
hogy a maguk, az én gyermekeim olyan iskolába járnak, ahol a suli körül nincs mágneskártyás-sorompós bazinagy parkoló. Az esetek többségében SEMMILYEN PARKOLÓ NINCS! Ez a baj!
Az a baj,
hogy a „Mi ISKOLÁINKBAN” nincs biztonsági őrök hada, nincs személyi beléptetőrendszer, iparikamera hegyek (tájékoztatásul. Az első kép közepén látható oszlop tetején egyszerre két biztonsági kamera is pásztázza a kerítés környékét.) hatalmas, gondozott parkok. Ez a baj!
Nem az a baj,
hogy „NEKIK” ez jár! Az a baj, hogy NEKÜNK, A MI GYERMEKEINKNEK NEM!
Basszus, a „MI ISKOLÁINKBAN” sokszor még a WC papírt is a szülőktől könyörgik be a tanárok, Ha egyáltalán vannak tanárok. A „MI ISKOLÁINK” előtt sanszos, míg a lurkók meg reggelente kikászálódnak az autóból, a szülők pechesebbjét kétszer büntetik meg tilos parkolásért. (A másik kérdés az persze, ki az, aki egyáltalán autóval tudja vinni a gyereket.) Ez a baj!
Mégcsak nem is az a baj,
hogy mindezt „MI FIZETJÜK NEKIK”. Az a baj, hogy a mi gyermekeink ezekből a lehetőségekből pont semmit nem kapnak! EZ a baj!
És mielőtt valaki elkezdi a hörgést, javaslom megnézni a 2. csatolt képet, az igen patinás Balásházy János középiskolát, ami „ETTŐL AZ ISKOLÁTÓL” alig 200 méterre fekszik. Annak az iskolának, a MI ISKOLÁNKNAK, NEKÜNK, csak ilyen parkoló jár! De semmi gond! Semmi, mert „Ott túl a rácson egy más világ van…” És most lehet üvölteni a demagógiát!
Utóirat: Érdeklődve várom a debreceni vezetés nyilatkozatát: az ő gyerekük melyik iskolába jár?
Szerző
