A kutyáknak – akárcsak az embereknek – vannak barátaik. Érdekes módon, gyakran azonos neműek. Talán szimpátia alapon döntenek? Míg egy másikra haragszanak, emezzel nagyon jóban vannak. Kivéve, ha az ő gazdájuk a barátot simogatja meg. Jobb esetben azonnal odatolakszanak és ellökik az amúgy jó havert, mintha azt mondanák: tűnés, ő az én gazdim! Ilyenkor jóleső mosollyal jegyezzük meg: féltékeny… Hasonló, sőt, rendszerint rosszabb a helyzet, ha régi kutyánk mellé egy újat viszünk haza.


[mnky_ads id=”10551"]

A kutyák is képesek a féltékenységet kifejezni

Egy tanulmány szerint a kutyák is képesek – az emberekhez hasonlóan – féltékenységet érezni, ha nem kapnak meg valamit, amivel társukat kényeztették.

[m[mnky_ads id=”10552"]p>

Friederike Range, a bécsi egyetemen végzett pszichológiai kísérletei során arra kereste a választ: képesek-e a kutyák a féltékenységre? A tanulmány rámutat arra, hogy a kutyák is ismerik a féltékenységet, bár nem reagálnak olyan intenzíven, mint például a majmok.

A kísérletek során a kutyákat párba állították, és feladatokat végeztettek velük. Ezután az egyik jutalmat kapott, a másik viszont nem. Range megfigyelése szerint a jutalom nélkül hagyott állatok nyüszítettek, vakarództak – és általában idegesebben viselkedtek, mint a párjuk.

Köztudott, hogy a majmok intenzíven reagálnak, ha úgy érzik: nem kaptak elismerést olyasmiért, amiért másoknak jutalom jár. Mint kiderült, a kutyák is képesek a féltékenységet kifejezni, még ha nem is olyan intenzíven, mint a fejlettebb emlősök.

Az idegen kutya nem számít a falka tagjának. Egy kívánatos kapcsolatban reális elvárás a kutyánktól, hogy tolerálja a gazda „kilengéseit”, megértse, hogy a másokkal szemben megnyilvánuló érdeklődésünk nem lesz a kárára. Ám ha nem tudjuk ilyen szintre emelni a kapcsolatot, akkor komoly gondok is felmerülhetnek.

A kutyafuttatón a tacsi megjelölte a gazdáját – lepisilte

A sajátja jelenlétében csak akkor foglalkozhat a gazda más kutyával, ha egészen biztos abban, hogy ezzel nem okoz kellemetlenséget. Ha bizonytalan, akkor jobb, ha legyűri a feltámadó ingert, és inkább a saját kutyáját kényezteti.

Van olyan kutyus is, aki több társa jelenlétében azonnal értésre adja, hogy a gazdája az ő tulajdona. A kutyafuttatóban rendszeresen találkozunk egy idősebb férfivel és keverék tacsijával. Ahogy becsukják maguk mögött a futtató kapuját, a tacskó körülnéz, aztán odamegy a gazdihoz, felemeli a lábát és lepisili a nadrágját. Minden alkalommal így jelöli a tulajdonát. Gondolom, a férfinek külön sétáltató nadrágja van…

A féltékenység ősi ösztön, a falkaállatok beidegződése. Mikor új tag érkezik a csapatba, kötelessége időről-időre újra kivívni a neki járó tiszteletet. Egy új családtag megjelenését nem mindig veszi zökkenőmentesen a kutya. A gazdi ezt a viselkedésváltozást, féltékenységnek minősíti.

A kutya – akár a farkas – falkaállat. A különbség azonban az, hogy a kutyának az ember társasága, a család a falka. Mint ahogy a természetben, ebben az ember-kutya falkában is megvan a szigorú rangsor, a kutya és az ember is tisztába kell legyen azzal, ki a falkavezér. Azt a kutyát, amelyik folyamatosan feljebb próbál jutni a ranglétrán, domináns kutyának nevezzük.

Több kutyához eltökélt gazdi kell

Ha egy családban kettő vagy még több kutya van, fennáll a veszély, hogy a gyengébb kutyák a gazda helyett domináns társuk mögé állnak be. Sajnos ez sokszor előfordul, ráadásul úgy, hogy a gazda ebből semmit nem vesz észre. Nem érzékeli a problémát – csak annyit lát meg belőle, hogy a domináns kutya szót fogad neki, míg a többiek nem. Ez nagyon kellemetlen helyzet! Ha a kutyák ösztönei felizzanak – például, amikor séta közben egy idegen kutya tűnik fel –, minden kontroll elveszhet, akár tragédiába is torkollhatnak az események. Csak az a csapat lehet egészséges, ahol a tagok mindegyikének személyes viszonya van a gazdával, és mindegyiküknek ő az első számú tekintély.

A rendellenes állapot megszüntetéséhez eltökéltségre van szükség. A csapat minden tagjával külön-külön is foglalkozni kell. Praktikus eleinte egyenként leválasztani a kutyákat a csoportról, s ilyenkor csak velük foglalkozni. Ezt követően lehet hozzákezdeni a probléma konkrét megoldásához. A vezérnek abszolút joga, hogy akár akkor is, ha együtt van az egész csapat, csak az egyiket engedje oda magához, és amíg vele foglalkozik, addig a többiek várjanak a sorukra.

Itt már szükség van a vezéri tekintélyre. Nem szabad kivételezni. Ügyelni kell arra, hogy minden ebre egyformán jusson idő. A legnehezebben a domináns kutyával jutunk dűlőre, mert az ő számára mindaz, ami történik, a kényelmes hűbéri rendszer felszámolását jelenti. Állhat továbbra is ő a sor élén – de csak a gazdától tisztes távolságban.

Ha az új családtag kölyökkutya,

bizony idegesítheti az öregebbet, mert még nem tudja, hol vannak a határok, nem érzi, mikor érkezik a másik tűrőképességének végéhez. Ezt az ismeretet nem lehet szóból, könyvből megszerezni, ezt az élet „pofozza bele” a kutyába.

Ilyen esetben az idős kutya tapasztalataira, ösztöneire kell támaszkodnunk, de vigyázni kell, hogy a dolog ne menjen át terrorizálásba. A korelnök a szabályok ismertetésének szintjét ne lépje túl.

A kutya szinte mindent képes elfogadni. Ha nagyobb változáson megy keresztül, akkor hozzávetőleg két hónap alatt szokja meg az új helyzetet. A fennálló rendbe belecsöppenő jövevény nem lesz egyből a falka tagja: neki és az őt fogadó másik kutyának is ehhez nagyjából két hónap kell. Az idősebb kutya először betolakodónak tekinti a másikat. A család – azaz a falka – szabályait a gazda jelöli ki, és csak akkor lesz gyors eredmény, ha tekintélye erős. Ha nem az, akkor akár elhúzódó viszályra is fel lehet készülni. Az egyetlen kiút a tekintély erősítése.

A rangsor nagyon fontos

Azt minden kutyatartó tudja, hogy az ebek életében nagyon fontos szerepet tölt be a rendszeresség. Az etetéstől kezdve a napi sétáig minden. Ebbe szigorúan beletartozik a felállított és működő rangsor is. Amikor egy új kutyus érkezik, neki – a régebben velünk élő eb számára – egyértelműen a rangsor alján van a helye. Hiszen „újonc”, csak most csapódott a falkához, küzdje fel magát, ahogy tudja. Ám ennek ellenére, nem ezzel találkozik. A ranglétra alja helyett az újonc – hiszen azt akarjuk, hogy minél előbb kötődjön hozzánk, és ezért rá jobban figyelünk –, hirtelen fölékerekedik, és minden felborul. Az eddig egyedüli kedvenc bizonytalannak kezdi érezni a helyét ebben a rangsorban, és erre a változásra különböző módon igyekszik felhívni a gazdi figyelmét. Ezt a viselkedést mi már féltékenységnek hívjuk. Ebben a helyzetben házi kedvencünk ilyen-olyan praktikákkal megpróbálja felhívni a figyelmünket, hogy észrevegyük végre, és foglalkozzunk vele is. Gyakran megesik, hogy úgy próbálnak meg érzelmileg zsarolni minket, hogy éhségsztrájkba kezdenek, esetleg a lakásban végzik el a dolgukat, vagy egyszerűen mellőznek minket, és semmibe veszik, ha szólunk hozzájuk.

[mnk[mnky_ads id=”10553"]

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét