Tűnődés egy, a hazáért aggódó honfi elmélkedéseiről

Schiffer András volt országgyűlési képviselő igazán figyelmet érdemlő szöveget publikált Facebook oldalán. Eredeti ötletelésnek nem mondanám, de (csak citátumban) olvastán legott eszembe jutott Voltaire a maga fölöttébb szelíd álláspontjával: „ Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd. ”

No! Ezt írta Schiffer András, ez a derék jó ember:

„Aki egy 2022-es kormányváltás után – nem függetlenül Orbán Viktor visszatérése miatti félelmétől – be akarja vezetni az eurót Magyarországon, lemond azokról a monetáris politikai eszközökről, amelyekkel Magyarország versenyhátrányát csökkenteni lehetne Európa centrumához képest”…

Aki bevezeti az eurót hazánkban az

„lemond Magyarország felzárkózásáról és odadobja az országot az európai pénzügyi elitnek…Nem a mindenkori miniszterelnök, hanem az ország szuverenitását szűkíti le végzetesen. Jobban fél Orbán Viktortól, mint amennyire szereti a hazáját”

Hm….

Jogásztól eleve szép vélemény, minthogy uniós szerződésben vállaltuk az euró bevezetését akkor, amikor képesek leszünk teljesíteni az ehhez kötődő pénzügyi feltételeket. (Államadósság, infláció, árfolyam, kamatok, nemzeti jogszabályok és az EU jog-szabályok összhangja stb.) Amikor ezt szerződésben vállaltuk, biztosan nem azért tettük (a választók többségének egyetértésével) mert lemondtunk Magyarország felzárkóztatásának esélyéről és az országot odadobtuk az európai pénzügyi elitnek. (Ahogyan a franciák, németek, olaszok, osztrákok, szlovákok stb. a maguk eurójával mind odadobták magukat a gonosz pénzügyi elitnek.)

Gazdasági szempontból persze például

az angol font vagy a svéd korona helyzetét mérlegelve nyilván (voltak) vannak előnyei annak, hogy a monetáris politika eszközei a saját valutával jobbára nemzeti hatáskörben maradnak. De Magyarország népessége és gazdasági ereje nagyon kicsi. A közös valuta stabilitást adna a forint jelenlegi árfolyamveszteségeivel szemben, stabilitást adna a fiskális politikának, az államháztartásnak is, és módot adna a kormány és a vállalatok számára is a megalapozottabb gazdasági kalkulációra.

A forinttal most alig-alig lehet a jövőre nézve terveket szőni. A kormánynak a jelek szerint erre nincs is szüksége, mert annyit költ, amennyi jólesik és arra, amire éppen kedve támad. Az érvényes költségvetési törvény mulatságos papírrongy.

De az efféle gazdaságpolitika, amely a nemzeti valuta folyamatos értékcsökkentése révén akarja megőrizni az alacsony hatékonyságú termelők nemzetközi piaci pozícióit, s ennek révén a fizetési mérleg egyensúlyát, az a reálértékben veszteséges cégek életben maradását segíti elő, és pontosan a felzárkózás és a versenyképességi lemaradás felszámolása ellen hat.

Nyereségesnek tüntet fel olyan gazdasági tevékenységeket, amelyek valójában veszteségesek.

Ez a gyakorlat a mai Magyarországon. Az euró drágul, mert az abszolúte független, szuverén magyar jegybanki monetáris politika ezt akarja. A jegybank nem törődik a forint értékének védelmével, állítólag árfolyamcélja sincs. Minden importáru drágul, de az exportőr egy-egy megszerzett euróért rendre több forintot kap, exportja így neki jövedelmező lesz, a külföldi vevőnek pedig olcsó.

Így az egész magyar gazdaság leértékelődik, a hazai árszínvonal emelkedik, a számok nem mutatják hitelesen a gazdaság teljesítményét. A magyar GDP euróban vagy dollárban mért növekedése az utóbbi tíz évben egészen más ütemet mutat, mint a forintban mért GDP növekedési adat.

A közös valuta bevezetése pedig pontosan a miniszterelnök mértéktelenül eltúlzott szuverenitását korlátozná

az értelmes gazdaságpolitikai határokon belülre, mert Orbán Viktor most mindannyiunk forintjaival éppen hogy azt tesz, amit akar. Az EU támogatások százmilliárdjai pedig elfedik az ország tényleges pénzügyi állapotát. És az internet világában, abban a világban, ahol a környezet- és klímavédelemben, közlekedésben, biztonság- és védelmi politikában, energiapolitikában, bankvilágban, kereskedelemben, oktatásban, tudományos kutatásban és az élet ezer más területén az országok, nemzetek közötti kölcsönös függőség a létezés egyetlen elképzelhető kerete, a nemzeti szuverenitás már jószerint csak a vendéglők helyi speciális kínálatában érhető tetten.

Igen!

Én sokkal jobban féltem a hazámat Orbán Viktor kormányzásától, mint a – szerintem – nagyon is hasznos euró bevezetésétől, és ezzel maradék (illuzórikus) szuverenitásunk egy további részének elvesztésétől.

Hanem hát Schiffer Andrásnak is lehet jó oka szuverenitásunk féltésére. Hadd mondja, ha oka van rá!

NAV

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük