Tulajdonképpen nincs abban nagy meglepetés, hogy a Fidesz európai parlamenti képviselői az elmúlt héten sem a kereszténydemokrata néppártiakkal közösen, hanem leendő új frakciótársaikkal, a mélykonzervatív ECR-csoport tagjaival együtt szavaztak az Európai Parlamentben.
Mondhatnánk, hogy lehet haladni tovább, nincs itt semmi látnivaló,
hiszen a Fidesz EP-képviselői az elmúlt időszakban már több alkalommal is szembementek az európai jobboldal értékeivel és irányával;
az elmúlt hónapokban ugyanis rendre az orbáni illiberalizmusnak megfelelve nyomták a gombot az EP-ben.
Így tettek például akkor, amikor a vámcsalások elleni küzdelemről szóló állásfoglalás esetében (a Néppárt többségi irányával szemben) több módosító indítványt is leszavaztak, ezzel tulajdonképpen nemzeti hatáskörben tartva a korrupció lehetőségét.
Ugyanez történt néhány hónappal ezelőtt is,
amikor az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalások megelőzéséről szóló, egyébként a kereszténydemokrata néppárti frakció egyik alelnöke által készített Marinescu-jelentést utálták el a fideszesek. A dokumentum támogatta és sürgetette a közös Európai Ügyészség felállítását, az unió költségvetését érintő csalások elleni szigorúbb fellépést, valamint a közbeszerzések rendszerének átláthatóbbá tételét.
A Néppárt tagjai közül egyedül a Fidesz képviselői voltak azok, akik tartózkodtak a voksolásnál, vagyis nem támogatták a jelentés elfogadását. De hasonlóképpen húzták ki magukat a néppárti jobbközép fősodorból akkor is, amikor nem támogatták a nők kirekesztésével foglalkozó jelentést, amikor nem szavazták meg a nők elleni erőszakkal szembeni határozottabb fellépést szorgalmazó dokumentumot, vagy a vidéken élő nők infrastrukturális, ellátórendszeri és gyermekgondozási hátrányainak csökkentését célul kitűző jelentést sem.
Ezt persze a fideszesek nem szeretik nagydobra verni,
leginkább sunnyogva elhallgatnák, hogy az eszement illiberalizmus kiszolgálása közben miként hagyják cserben a nőket, a fiatalokat, a magyar embereket.
Az elmúlt héten Strasbourgban – amikor is az Európai Parlament kétharmados többsége a néppártiak egységes támogatása mellett ismét elítélő határozatot hozott az Orbán-kormány működésével kapcsolatban – a fideszes képviselők megint csak kiléptek saját kereszténydemokrata közösségükből és a szélsőségesebb, EU-szkeptikus ECR-frakcióval együtt szavaztak bizonyos kérdésekben. Az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló 2018-as évi jelentés esetében például egyedül Győri Enikő volt az, aki támogatta a dokumentumot, a Fidesz többi képviselője az ECR-ban ülőkkel együtt tartózkodott.
Némi cinizmussal mondhatnánk,
hogy végülis érthető a Fidesz tartózkodása, hiszen a jelentés arról szólt, hogy bizonyos országokban érdemben csökkentik a civilek mozgásterét, semmibe veszik az emberi jogokat, csorbul a médiapluralizmus, de nyilvánvalóan nem volt elfogadható a Fidesz számára az sem, hogy a jelentés megerősítette:
„az egészségügyhöz való hozzáférés alapvető emberi jog”.
Orbán azt mondta, hogy nem azt kell figyelni mit mond, hanem hogy mit tesz.
Nos, otthon hiába beszélnek a kereszténydemokrata-jobbközép értékvilágról, ha közben szép csendben már jóideje ezzel szemben szavaznak és inkább egy olyan periférikus közösség politikáját képviselik, amely nemcsak, hogy Európa-ellenes, de megveti mindazt, amiről a Fidesz által korábban épített polgári Magyarország szólt. Nem irigylem a Fidesz európai parlamenti képviselőit. Tiszta lelkiismerettel ezt a pálfordulást végigcsinálni, bizony nem lehet könnyű.
De hiszen Mussolini is [email protected]ént kezdte !