Újlipótvárosi kutyások, figyelem!

Nem tudni, mi vezethet valakit arra, hogy válogatás nélkül veszélybe sodorjon általa ismeretlen állatokat. Mi a cél? Az ölés maga?

Embertelen, állattalanság!

A közösségi oldalon terjed a figyelmeztetés, hogy Újlipótvárosban, a Wein János Parkban a képen látható szöggel átszúrt “finomságokat” szórt szét valaki. Figyeljen minden kutyasétáltató és Ti is, többiek, hátha elkapható az illető!

Az állatkínzás tényállása bűncselekményi kategóriaként a korábban hatályos Büntető Törvénykönyvünkbe (1978. évi IV. törvény) 2004-ben került be (a 2004. évi X. törvénnyel). Az 1978-as Btk.-hoz képest, a jelenleg hatályos Btk. (2012. évi C. törvény) az állatkínzás tényállásán tartalmilag nem sokat változtatott, lényegében csak szóhasználaton pontosított.

Büntethető és büntetendő….

Háttérjogszabályként az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávt.) szolgál, mely a törvényi tényállás tartalma szempontjából értelmezési segédletként szolgál. Az Ávt. 6. § (1) bekezdése szerint az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni; így különösen az állatot nem szabad kínozni, emberre, vagy állatra uszítani, kíméletét nem biztosító módon mozgatni, teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni stb.

Az állat élete ugyan meghatározott okokból, indokolt esetben kioltható. Elfogadható oknak, körülménynek minősül a törvény szerint különösen az élelmezési cél vágóállat esetében, a prém termelése, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek felszámolása, valamint az azok ellen való védekezés, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása, a tudományos kutatás, valamint közegészségügyi veszély elhárítása. Eb és macska tekintetében azonban az élelmezési cél, illetve a prém termelése nem minősül elfogadható oknak, sőt tilos e fajok élelmiszerként és prémként történő felhasználása.

A Btk.-ban szereplő büntetőjogi védelem lényegesen szűkebb körű, csak az Átv.-ben tiltott magatartások legdurvább eseteire vonatkozik.

Jogi tényállás:

Btk. 244. § (1) bekezdése szerint: „Aki

a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás

a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy

b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.”

Elkövetői kör:

Az (1) bekezdés a) pontja esetében a bűncselekményt tettesként, részesként bárki elkövetheti, az is tettes lehet például, aki engedély nélküli állatkísérleteket végez, illetve az engedélyben foglaltaktól eltérően végzi, vagy állatorvosi végzettséghez kötött tevékenységet jogosulatlanul végez. Az (1) bekezdés b) pontja esetén viszont – a birtokviszonyra utalásból következően – az elkövető csak az állattartó (tulajdonos vagy használó stb.) lehet.

Az „elkövetési tárgy” (nevezzük inkább áldozatnak) a gerinces állat lehet, az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján pedig az állattartó nem gerinces veszélyes állata (pl. skorpió, bizonyos pókfajták) is lehet.

Elkövetési magatartások:

bántalmazás: Általában bántalmazásnak minősíthető minden erőszakos ráhatás a gerinces állatra, még akkor is, ha közvetlenül a testi épségét nem sérti. A bántalmazás körébe tartozik például: a kínzás, emberre vagy állatra uszítás, illetőleg állatviadalra idomítás, kíméletet nem biztosító módon mozgatás és szállítás, elhelyezés, természetellenes és önpusztító tevékenységhez szoktatás stb.. A joggyakorlat nem minden testi vagy lelki bántalmazást tekint azonban állatkínzásnak, például a nevelés, idomítás céljából történő fizikai ráhatást nem bünteti (már amennyiben ez nem alkalmas az állat maradandó egészségkárosodásának, pusztulásának előidézésére). A bántalmazás “indokolatlan” voltának a megítélése bírói mérlegelés kérdése szokott lenni. Nem tekinthető indokolatlannak például az állat bántalmazása, ha támadás elhárítása érdekében történik. Nem vonható az indokolatlanság fogalomkörébe az állatkísérletek szabályozott rendje szerinti beavatkozás sem.

  • olyan bánásmód alkalmazása, mely alkalmas maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozni az állatnak
  • az állat elűzése, elhagyása, kitétele: Az állatok kiszolgáltatott helyzete mellett, a magára hagyott állat által okozható veszélyhelyzet megelőzése is a cél ezen elkövetési magatartás törvénybe iktatásával. A “kitesz” elkövetési fordulat alá tartozhat minden olyan magatartás, amikor az állattartó az állat birtoklásával, gondozásával, felügyeletével szándékosan felhagy, az állatot sorsára hagyja, vagy megszokott környezetét megszünteti.
  • Fenti elkövetési magatartások vétséget valósítanak meg, melynek büntetési tétele akár 2 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

Súlyosbító tényező, és már bűntetti kategória,

ha valaki az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Idetartoznak a lényegesen nagyobb szenvedést okozó, brutalitással okozott cselekmények. A súlyosabb megítélést igényli az is, hogy az elkövető társadalomra veszélyessége jóval nagyobbnak tekinthető, ha cselekményét úgy hajtja végre, hogy az állatnak különös szenvedést okoz. A több állaton legalább kettőt kell érteni a joggyakorlat szerint. Ezen súlyosabb esetekben akár 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető az elkövető. (kutyabarat.hu)

Mátrai Anna

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük