Csoda kell? Megcsináljuk! Újraélesztések az interneten, Klubrádió, Új Írás— Lapzsemle

A klubrádió és egy nagy múltú irodalmi folyóirat az Új Írás története. Heti lapzsemlekét lelkesítő példáról.  Meg akarják fojtani, de nem olyan egyszerű azt, legalábbis reméljük.

Sajtószabadság-szűkítők

Februárban egyik heti lapzsemlémben az Orbán-rezsim hivatalos sajtószabadság-szűkítőinek Klubrádió elleni akciójával foglalkoztam.  Azóta teljesen egyértelművé vált, mi a rendszer csinovnyikjainak célja: elhallgattatni, minden olyan platformon, ami a fideszesek által lekapcsolható.  A számok egyértelműek: a korábbi hallgatottsági adatokhoz viszonyítva sok tízezren vesztették el kedvenc rádiójukat és ezzel közösségüket. 2021 tavasza ugyanakkor egy másik oldalról nézve a szabadság híveinek sikerét is hozta: a rádió teljes gőzzel adja megszokott, színvonalas műsorait az interneten, és rendkívül erős közösség napi tájékozódási pontja maradt.
A Klubrádió él.
Február 14-én éjfélkor át kellett élniük a gyászt, de együtt maradtak, kiválóan dolgoznak, és internetrádióként éledtek újra. Minden korábbinál elszántabbak.

Csakazértis: 60. szülinap!

„Szégyenletes a hazai támogatási rendszer, noha a folyóirat-kultúra csodálatos szellemi terepe volt egykor a nemzeti művelődésnek – vélekedik Farkas László, az interneten újraindult Új Írás folyóirat főszerkesztője.” (…)
„Harminc éven át, 1961-től 1991-ig vehették kezükbe az olvasók a havonta megjelenő Új Írás irodalmi, művészeti, kritikai folyóiratot. A lapot 1961-ben Illés Lajos, Pándi Pál és Váci Mihály alapította, majd Baranyi Gyula, Jovánovics Miklós építette tovább. A kezdetektől munkatársként dolgozott mások mellett Juhász Ferenc költő, aki 1974-től tizenhét éven át volt a lap főszerkesztője. A folyóirat a kilencvenes évek elején forrás hiányában azonban megszűnt. 2018-ban az egykori lap, valamint az Ördögh Szilveszter által alapított Tekintet – amely közel három évtizedes nyomtatott megjelenés után 2017-ben költözött az online térbe – egykori munkatársai úgy döntöttek, online indítanak új folyóiratot. Miután a Tekintet egykori főszerkesztője, Farkas László átadta Kácsor Zsoltnak a lap vezetését, megalapították az Új Írást, amely azóta online olvasható.”
A folyóirat-támogatási rendszer, amely az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb forráselvonásokon esett át, Farkas László szerint szégyenletes. „Az egyik lap milliókat kap, a másik milliókért adhatja ki hívei könyveit – a többi kolduljon, ha tud. Öt éven át kérleltük a Tekintet kuratóriumát – előbb Hovanyecz Lászlóval, aztán magam –, hogy intézzék el a lap közhasznossági tanúsítványát, de a hivatal folyton visszadobta a kérést, anélkül pedig se pályázat, se egy százalék. Én feladtam. Megértettem, hogy így működik a rendszer.” – idézte a Népszava Farkas Lászlót.
Az újraélesztés pedig annyira sikeres volt, hogy az évek óta kiváló műhelyként működő ujiras.hu olvasótábora az interneten megünnepelheti az Új Írás megalapításának hatvanadik évfordulóját.

Új Írás és Új Népszabadság

Jelképes, hogy a továbbélő Új Írást az Új Népszabdság (ujnepszabadsag.com) méltatja. Kereszty András internetes lapja az Orbán-rezsim által beszántott Népszabadság romjain kivirágzott sokféle kezdeményezés közül az egyik legérdekesebb és legkitartóbb.
Most az Új Népszabadság több bejegyzésben is szemlézi a hatvan éves Új Írás emlékszámát.
Kereszty András lapja a hatvanadik évfordulós Új Írás-lapszámot szemlézve méltatja Illés Lajost, Pándi Pált és Váci Mihályt, az Új Írás alapító atyáit.
Az ujiras.hu szerkesztője, Farkas László így indokolta, miért viszik tovább a harmincegy éven át működő Új Írás nevét (és nemcsak a nevét):
A teremtő nyugtalanság, az új hangra is fogékonyság, a régi irodalmat is tisztelő felelősség, a fiatal írókat befogadó figyelem, az értékkeresés: ezekkel érdemelte a régi Új Írás az olvasói szeretetet. – Ne maradjanak ezek a tulajdonságok szólamok, legyenek a mi csillagaink is. (Három éves az ujiras.hu)
Az ünnepi lapszámban Szakonyi Károly emlékeztet Mészöly Miklósra, aki „idén, január 19-én lenne 100 éves. Felesége az író relikviáit Szekszárdnak ajándékozta. A városban évről évre emléknapot rendeznek, ünnepség keretében akkor adják át a Mészöly Miklós-díjat egy-egy kortárs írónak. Farkasréten nyugszik, szürke szikladarab jelzi sírját. Előtte mindig van friss virág, s mint valami pogány szertartás: gyümölcs meg kis edényben víz a madaraknak.”
Az Újnépszabadság ezt a cikket is kiemelte szemléjében. (Magasiskola)
Végül, de nem utolsó sorban Juhász Ferenc hajdani lelkes sorait is átvette:
„Mikor megláttam az első Új Írást! A Margit körúton, mindegy, a Mártírok útján, egy deszka-klozet szerű újságos-bódé kottatartó fém-állványán! Olyan volt, mint egy kék szemgolyó. Szem, aminek szemhúsa kék. A fehér szalag-írás benne a pupilla. Ott olvastam, egy eszpresszóban, órákig ülve a gyors-kávézó egylábú márványasztalánál. Én kiolvastam az Új Írást. A címtől az árig. A tartalomjegyzéktől, impresszumtól a fedőlap-fülön szorongó üzenetekig. Elolvastam minden verset, elbeszélést, tanulmányt, bírálatot. Aztán újra. Aztán újra! És szívtőig fájt minden!” (Juhász Ferenc: Az Új Írás kék szemhúsa)

Halálos gyűrűben a magyar sereg ‒ Még egy irodalmi ajánlat

Az internetes Új Írás-számban található, jobbnál jobb olvasni-, ízlelgetni-, elmélkednivalók közül még egyet emelek ki lapzsemlémben. A Városi Kurírban is sűrűn szereplő kiváló író-kortárs, nem mellesleg az alapító Illés Lajos fia, Illés György irodalomtörténész, író adott át közlésre a szerkesztőségnek egy részletet készülő történelmi regényéből, a tatárjárás korából.
A muhi csata leírásának jelenetében egy éppen 780 évvel ezelőttről felidézett párbeszédben két halálos ellenségünk, Batu kán és testvére tárgyal sok tízezer magyar harcos elpusztításáról. IV. Béla királyunk országának színe-java csapdában, de a magyar sereg még nagyon erős.
„Batu felhorkant.
‒ Mit akarsz mondani? Talán még nem győztem?
‒ Dehogynem… Győztél bátyám, csak egy kicsit drága a győzelem.
‒ Úgy gondolod, hogy túl sok tatár vérébe került?
Sejbán bólintott.
‒ Olyanformán… Ami eddig folyt, az még csak hagyján… De maradt még itt a táborban vagy ötvenezer magyar… Tízezernél aligha öltünk többet meg…
Batu arca elkomorult.
‒ Csakugyan… Van valami igaz abban, amit mondasz. A vad csak-ugyan csapdába került, csakhogy nem róka, hanem medve… Nem lesz könnyű megölni, még sok kárt tehet bennünk!…”
(„A király megmenekül”.
Illés György regényének részlete az ujiras.hu friss lapszámában, itt olvasható.)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük