Spinoza (Amszterdam, 1632. november 24. – Hága, 1677. február 21.), a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus, illetve a korai materializmus képviselőjeként is ismerhetjük. Alább – az elmúlt ünnep okán is – az általa képviselt jóság fogalmával foglalkozunk.
[mnky_ads id=”4674″][mnky_ads id=”4666″]
Melyik út vezet a jóhoz?

“Jón azt értem, amiről biztosan tudjuk, hogy hasznunkra van. Rossz ezzel szemben az, amiről biztosan tudjuk, hogy meggátol a jó elérésében.” (Spinoza: Ethika. IV.1. és 2. definíció.190 .old.) A kérdés most már csak az, hogy miként és hogyan ismerjük fel azokat a gátló dolgokat, melyek a jó elérését nem teszik számunkra lehetővé. Birtokában vagyunk-e ennek a tudásnak, egyáltalán megszerezhető-e, elsajátítható-e ez a tudás. És ami manapság a jobboldalnak hasznára van, azzal mi lesz a baloldalon?

Spinoza a hasznosság keresésének az útját jelöli ki számunkra, hogy el tudjuk sajátítani az előzőekben feltett kérdésekre adandó választ, azaz a jó eléréséhez vezető utat. Az előzőekben hivatkozott forrás 20.-ik tantételében ezt mondja: “Minél inkább törekszik valaki arra és minél inkább képes rá, hogy a számára hasznosat keresse, vagyis létét fenntartsa, annál több erényt mondhat magáénak”, azaz annál közelebb kerül a jóhoz. Álláspontja szerint mindezek eléréséhez, a lélek és akaraterő, valamint az azokhoz kapcsolódó nemes lelkűség is hozzátartozik. A lélekerő lényege abban van, hogy minden kedvetlen, szomorú, a sorscsapás által okozott dolgot fel kell dolgoznia a léleknek ahhoz, hogy megerősödjön. Az akaraterő pedig nem más, mint az a vágy, mely által minden ember arra törekszik, hogy létét az értelem törvénye szerint, annak alárendelve támogassa. A nemes lelkűség pedig annyit jelent, hogy az ember felebarátait ugyancsak az értelem törvényeinek alárendelve támogassa és azokhoz így baráti kapcsolatokat építsen ki.

A rossz tesz erőssé?

Magyarán szólva, viselni és raktározni kell a bennünket ért rosszat, hogy erősödjünk. Közösségi oldalakra vetítve is fel lehet ismerni nagy bizonyossággal azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Sokáig nem tudja titkolni senki, a benne rejlő rosszat, vagy a jót, legtöbbször mindkettőt. Csak olvasni kell a beírtakat, cikkeket és hozzászólásokat. Minél többet írt valaki, annál könnyebb felismerni bennük a jót, vagy a rosszat, függetlenül attól, hogy játékos huncutság, vagy valódi őszinteség szándéka diktálta a szerző mondanivalóját. Csak akaraterő kell hozzá, no meg az értelem, az egészséges, ép értelem. Utána már a nemes lelkűség jön magától, a belátással, megértéssel együtt. Hát ezeket a gondolatokat hoztam most elő Spinoza kapcsán a jóról, hogy az olvasók építkezzenek belőle, felhasználva a leírtakat tanulságul.

Aki pedig manapsági helyzetelemzésekre vágyik, annak ajánlom a Spinoza színház egykori műsorát. A Dob utcai kikapcsolódás kárpótolhat mindenkit a mostani hétköznapok stresszes igénybevétele okozta fáradalmakért. Akár Bach Szilvia kabaréját, akár a Kripli Marit tekinti meg. Meg is ebédelhetsz itt kedvedre, egy jóízűt fogyaszthatsz például az Őrségi lencsegulyás és a Tengeri halfilé sokmagvas bundában sütve dresszinges kevert zöldsaláta menüből, olcsón, tisztességes adagokkal. Jó étvágyat mindezekhez! Spinoza nevében is köszönöm, hogy volt türelmed ismét olvasni engem…

Hasonló:

Heine, hej ne


[mnky_ads id=”4668″][mnky_ads id=”4670

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét