Utazás Vodaszürreáliába – A mobilszolgáltató cég ma is olyan ostobán viselkedik, mintha már állami lenne, pedig…

Nyilvánossá vált, hogy napokon belül befejeződik a Vodafone mobilszolgáltató (többek között) állami felvásárlása, erről jutott eszébe az alábbi történet egyik olvasónknak.

Mindenek előtt a tények

Csaknem 170 milliárd forintos hitelkeret biztosítását hagyta jóvá a kormány a Magyar Fejlesztési Bank számára, a tőkekövetelés 80 százalékának állami kezességvállalása mellett, ahhoz, hogy a 4iG leányvállalata, az Antenna Hungária kivásárolhassa a Vodafone Magyarország  51 százalékát.

Nekem zizegsz, selyempapír?

Az ember azt hiszi, hogy a szolgáltatók mindegyike tudja, mit jelent a neve, hogy „szolgáltató” – kezdi levelét olvasónk, majd így folytatja, a Wiki szótár megfogalmazása szerint a szolgáltató:

„Felmerült szükségletet kielégítő (szakmai munka) értékarányos cserén keresztül, amelynek során a kezelendő helyzethez illő technológia alkalmazásával elért eredmény kielégíti a megjelölt igényt.”

Mindezek tudatában tele optimizmussal léptem be a szolgáltató egyik üzletébe egy plázában, letéptem (volna) a sorszámomat, de az már nincs gondolom valami látványos, de jelentéktelen környezetvédelmi okból, így meghallgattam az egyébként „papírpótlónak” odatelepített alkalmazottól a számomat és leültem türelmesen. Egy óra múlva feltűnt, hogy a sokkal később érkezettek is sorra kerültek már, csak én nem. Reklamáltam, majd kiderült, hogy előre jelentkezve időpontra lehet jönni. Ekkor még csendben haza ballagtam, foglaltam és másnap a jelzett időre visszamentem.

Utazás Vodaszürreáliába

Szólítottak is azonnal és ekkor léptünk át egy szürreális univerzumba. Elmondtam a hölgynek, hogy az unokám megkapta első telefonját és már nincs szükségünk a karóra-telóra ahhoz, hogy tudjunk róla. Ugye milyen egyszerű? – de nem Vodáéknál, ahol az ügyintéző annyit mondott, hogy ezt az igényemet még valakinek, akit most felhív, szintén el kell mondanom telefonon. Ezt már nem nagyon értettem, mármint, hogy minek, de ha így van, így van, rendnek kell lennie.

Akár hiszik akár nem, ez a bizonyos telefon legalább 10 percig tartott, na nem velem, hanem a két ügyintéző között és még csak ekkor jöttem én. A telefon végén valaki bemutatózott és elkezdete lendületből sorolni, miért ne mondjam le az előfizetést. Fő érve az volt: mert akkor több lesz havidíj. Itt vesztettem el a fonalat és adtam át a kagylót pihentebb, felkészültebb nejemnek, vívjon ő tovább. Őt is meg akarta forgatni a hölgy, de résen volt és úgy érezte, ha kifárasztásra játszik az „ellenség”, Ő is azt teszi, és minden érvre visszakérdezett, melynek következtében a vonal túloldalán egyre inkább az elkeseredett zavarodottság lett úrrá. A végén már ott tartottak: na jó ne mondja le és nem lesz magasabb a díj, sőt valamivel csökken is, persze nem annyival mint az előfizetés lemondása után kellene, de egye fene, legyen egy jó napjuk., mégis karácsony van.

Lecsengés, nem kevés tanulsággal

Feleségem végül azt kérte, hogy küldjék át emailben az ajánlatot, ám mit gondolnak mi volt a válasz?

„Azt nem lehet, most kell nyilatkozni”

-a miértre nem volt válasz, így elfogatuk szóban, visszaadtuk a másik nőnek a telefont és vártuk, hogy utunkra bocsásson, ami a következő 7-8 percben csak nem akart megtörténni. Ekkor a feleségem, akinél lassan beállt az agyvérzésközeli állapot, megállította a mobilszolgáltató ki tudja miről beszélgető hölgyeit és megkérdezte,

„ugye mi most már mehetünk?”

Az irodában ülő ügyintéző erre megkérdezte a másikat, hogy elbocsáthat-e bennünket, majd gondolom a jóváhagyás után intett, hogy mehetünk, de ő továbbra is gondterhelten folytatta a csevejt.

Akár hiszik, akár nem, otthon a számítógépemen várt „az azt nem lehet elküldeni”-szerződés. Ezek után, csak azt mondhatom:

ez a mobilszolgáltató és ez az állam megérdemli egymást!

Előzmény