Orbán János Dénes, a Magyar Idők rovatvezetője és a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) vezetője rövid közlemény adott ki az íróakadémia honlapján. Ebben arról tudósította a jónépet, – így Önt is – hogy lezárták pályázatukat és kiosztották a díjakat. Azt, hogy kik adták, kik kapták személyiségi jogra hivatkozva nem tartották ildomosnak közölni.
Orbán János Dénes, a Magyar Idők rovatvezetője és a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) vezetője rövid közlemény adott ki az íróakadémia honlapján. Ebben arról tudósította a jónépet, – így Önt is – hogy lezárták pályázatukat és kiosztották a díjakat. Azt, hogy kik adták, kik kapták személyiségi jogra hivatkozva nem tartották ildomosnak közölni.
Pármilliárd közpénzből saját szakállra….?
Nem árulunk zsákbamacskát, itt a teljes közlemény:
„A 2017-BEN MEGHIRDETETT REGÉNYPÁLYÁZAT KIÉRTÉKELÉSE
A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (továbbiakban KMTG) 2017-ben kiírt regénypályázatára 2018. május 3-ig összesen 156 pályamű érkezett be. A KMTG által felkért társadalmi-szakmai zsűri elvégezte ezek értékelését. Közös nyilatkozatuk alapján egyik pályamű esetében sem támogatták a pályázati kiírásban meghirdetett díjakra való felterjesztést. A KMTG vezetősége ezért – élve a pályázati kiírásban deklarált jogával – úgy döntött, hogy a pályázatban meghirdetett díjakat nem osztja ki, ugyanakkor a zsűri értékelése alapján a három legmagasabb pontszámot elért pályaművet bruttó 700.000 Ft, illetve bruttó 500.000 Ft összegű különdíjakban részesíti. A különdíjban részesült pályaművek a következők: Füst (bruttó 700.000 Ft), Az utolsó mesemondó (bruttó 700.000 Ft), Változások vihara (bruttó 500.000 Ft). Az alkotókat a díjak átvételéről e-mailben értesítjük.”
(Az atlatszo.hu megpróbált pontos adatokhoz jutni, ez lett belőle.)
“A zsűritagok nevét, adatait személyiségi jogaikra való tekintettel, illetve adatvédelmi okokból nem adjuk ki.”
Ez a magyarázat egy köztulajdonú cég által felkért, közpénzből fizetett és közpénzekről döntő testület esetén meglehetősen sajátos. Példát is hoztak:
„Hiller István kulturális miniszter az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk küszöbén, 2003. október 13-án 100 millió Ft összdíjazású pályázatot hirdetett az anyanyelvünk ápolására, megőrzésére és méltó közvetítésére.”
Ez a magyarázat egy köztulajdonú cég által felkért, közpénzből fizetett és közpénzekről döntő testület esetén meglehetősen sajátos. Különösen, hogy épp a precedens-hivatkozás gyanánt említett Hiller-féle pályázatnál a nyilvánosság számára megismerhető volt a zsűrik összetétele, a zsűritagok listája.
Összefoglalva: nem tudjuk kik elolvasva a 156 irományt úgy találták, hogy egyik sem üti meg a valakik által állított mércét, de azért valakiknek adnak valamennyit a valamire. Hungarikum! Éljen pártunk és kormányunk!
