Az ország egykor kedvenc – utálom ezt a meghatározást, de Vágóhoz hozzánőtt – kvízprofesszora az alakulás pillanatától erősíti a DK csapatát. Azért is mondom, – minősítés nélkül – hogy tudhat valamit ez a Gyurcsány, hiszen egy olyan szkeptikust, mint Vágó István csak dumával, svádával nem lehet meggyőzni.


SZDSZ után DK

– Hogy csúszott bele a politikai térbe?

– Én a rendszerváltás óta benne vagyok a politikában, már az első kampányban is részt vettem. Munkaadóim – sem a közszolgálati, sem a kereskedelemi csatornák – nem nézték jó szemmel, hogy nyíltan politizálok, így csak fékezett habzással működtem. Igaz az országos médiában nem tűnhetem fel, de jártam a vidéket, nagyon sokfelé megfordultam.

Ne titkoljuk, az említett párt az SZDSZ volt, de hogy talált rá a Demokratikus Koalícióra?

– Elolvastam az őszödi beszédet, tehát nem csak a mindenhonnan ránk ömlő 58 másodpercet hallgattam meg, és megértettem, hogy miért kellett így lelket önteni az akkori MSZP frakcióba. Természetesen a durvaságokat leszámítva, a beszéd minden elemével egyetértettem. Gazdasági és politikai kényszerhelyzet volt, amiben meg kellett fordítani az MSZP attitűdjét. Ettől kezdve figyeltem jobban Gyurcsányra. Ez egybeesett azzal az időszakkal, amikor az SZDSZ kezdett már elgyengülni. Ebben a helyzetben úgy láttam, hogy a liberális eszméket is Gyurcsány viszi tovább.

– Ha most erről megkérdeznénk Gyurcsány Ferencet, ő vállalná ezt a liberális címkét?

– Hogyne, ezért hívják a pártot Demokratikus Koalíciónak, mert vannak benne liberálisok, baloldaliak és konzervatívok is. Amiben megegyeznek: a demokrácia iránti elhivatottság.

– Tudatosan jött elő annak idején a politikai meggyőződésével?

– Volt velem egy interjú a Playboy-ban, amiben feltártam a politikai prioritásaimat. Tudtam, hogy ezzel ellehetetlenült, hogy mindenki Vágó Istvánja legyek, pedig addig kétszer is a legnépszerűbb televíziósnak, sőt közéleti személyiségnek is választottak. Persze akik akkor rám szavaztak, majd a „coming out”-om miatt elfordultak tőlem, mára megmagyarázták maguknak, hogy én nyilván félrevezettem őket, hiszen – így szól az egyik vád – nem „fejből voltam okos”, a képernyőmre írták, a fülembe súgták a válaszokat, stb. Mindebből persze semmi sem igaz, ezeket többször látványosan cáfoltam.

Talán mindennél fontosabb a pluralizmus

– Itt a lényeg: a politikai preferenciák

– Mivel mára gyakorlatilag megszűnt a politikai paletta baloldali és jobboldali felosztása, a dolgok egyáltalán nem egyszerűsödtek, sőt! Nézem a kormánypárti televíziók működését, és azt látom, hogy egyre gyakoribb az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, a felvilágosodásnak, a humanizmusnak a cséplése. Több olyan posztot is kitettem a Facebookra, ahol azt állítják a szerzők, hogy az emberiség egyik szégyenfoltja az Emberi Jogok Nyilatkozta. Most már itt van a törésvonal, és ez a legszörnyűbb, amit a jelenlegi politikai állapotokról el lehet mondani. Ezzel szemben én humanista vagyok, a felvilágosodást nagyra becsülöm, akárcsak az emberi jogokat és a tisztességet. Szerintem ez ügyben is a DK képviseli a jó irányt.

– Szűkebb hazájában, a XII. kerületben indul, hogy ismét elnyerje a képviselőséget. Mi a terve, ha valóban bekerül?

– Továbbra is mindent elkövetnék a pluralizmusért, hiszen a kerület médiájában – újság, televízió – nem szólalhat meg az ellenzéki hang. Pedig itt is, mint minden kerületben, rengeteg problémát kellene megbeszélni, de ehelyett csak a központi hang harsog. Ez kicsiben így van nálunk és nagyban így van az országban. Van szólásszabadság, hiszen mindenki azt mond, amit akar, de persze csak addig, ameddig nagy tömegekhez el nem jut a mondanivalójuk. Nem véletlen, hogy az 1848-as 12 pontban sem szólás-, hanem sajtószabadságot követeltek. Mert ha sajtószabadság lenne, akkor már tudhatnák az emberek, hogy például mekkora átverés az, amikor arról beszélnek, hogy mennyivel többet költenek az egészségügyre, mint 2010 előtt. Ugyanis bár ez összegszerűen igaz, ám GDP-arányosan ez a pénz jóval kevesebb, mint akkor volt.

Nem elég az ellenzéki polgármester, testület is kell mögé

– Nagyon sokan azt a hitet ápolják magukban, hogy csak ellenzéki polgármester kell és már rendben is lesz minden, holott ez kevés, ehhez még nagyon kellene a testületi többség is.

– Így igaz, de szerencsére egyre több helyen mutatkozik esély a testületi többségre is, hiszen ez az ellenzéki összefogás, amitől még néhány liberális megmondóember is összerezzen, már önmagában a létrejöttével is sikertörténet. Most először mindenki, aki benne van ebben az összekapaszkodásban, teljes szívvel teszi, mert úgy ítéli meg, hogy a Fidesz a legyőzendő ellenfél.

– Hogy látja, a XII. kerületben meglesz a teljes többség?

– Ezért dolgozunk. Mivel 12 választókerületünk van, és az utóbbi néhány választáson 12:0-ra nyert a Fidesz, most biztos nem fog. Eddig igazi viták csak a polgármester és listáról bejutott – mint én is – ellenzéki képviselők között voltak. A 12 fideszes képviselő meg se szólal, csak igent nyom a szavazásokon. Ennek a helyzetnek az új testületben meg kell változnia. Egy biztos: kényelmes többségre senki sem számíthat.

– Mi a véleménye az elmúlt napok lehallgatási botrányáról?

– Ha igaz, amit Szabó Tímea állít, hogy a képviselői irodaházban készültek a Karácsony-hanganyagok, akkor az szörnyűséges állapotokra, a lehallgatók konkrét bűncselekményére utal. Szerinte a párt elnökségi ülésein elhangzottakból manipulált, megvágott anyag került ki, ami nem egyetlen alkalommal felvett anyagból készülhetett. Nos, mi is abban az épületben tartjuk a megbeszéléseinket…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét