Kopogtat az irgalom a keresztény, konzervatív, nemzeti kerítésen. Pár százan vannak, köztük nők, gyerekek. Illedelmesek, fáradtak, éhesek, fáznak, és csak tovább akarnak menni, nem akarnak mást.

Nem akarnak itt maradni,

nem akarják senki munkáját, segélyét elvenni, a kultúra sincs veszélyben, azt Bayer Zsolt garantáltan nem engedi. Tudják mire számíthatnak a magyar kerítés előtt, de azért megpróbálják.

Hogy gyerekekkel akarnak szánalmat kelteni? Na ez itt nem működik

Annyira nem keresztény ez az ország hogy meghassa egy gyerek szenvedése. Még a saját sem. Mert ráadásul ez meg csak egy migráns! Most is csak biztos azért tolják előre a többiek, hátha megesik a szenvedésükön az a fene nagy keresztényi könyörület ami naponta többször elhangzik azokból a bizonyos szájakból. Pedig a valódi keresztény nem nézhet félre ilyenkor ha meglátja a szenvedőket, a menekülőket. Legalább fedél alá jussanak, ne fagyoskodjanak, ne éhezzenek, ne a kemény beton legyen az ágyuk ameddig a politika kihasználva sorsukat keménykedik velük. Mindössze ennyit kellene tenni.

Valahogy nem jó most kereszténynek lenni

Valahogy nem jó egy gyerekben, annak anyjába csak a menekültet látni. Valahogy most fel kellene emelni a tekintetet, és meglátni a valóságot. Az a kerítés százmilliárdokba került.
A menekültek segítése, ráadásul a gyerekeké, a betegeké, a nőké talán nem kerül ennyibe.
El kellene indulni, meg kellene mozdulni, de nem azért mert keresztények vagyunk. Csak mert emberek szeretnénk maradni.

Szavak itt nem segítenek, azok üresen csengenek.

Cselekedni kell mert a szenvedés már itt kopogtat, és sokan csak kihasználják ezt hatalmi érdekből. Gyerekek! Érdekli őket? Éreznek szánalmat? És te?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét