Két dolgot tudtam meg az e péntekre rendelt Kossuth rádiós interjúból.Természetesen a miniszterelnöktől, és nem a riportertől. (Ő valószínűleg folyamatosan bólogatott, mint az unokáim Mikulásfejű rágóadagolója teszi, ha megnyomjuk rajta a gombot, csak a rádiós sajnos nem ad közben rágót).

Az egyik az,

hogy nemcsak intelligens nemzet vagyunk (erről múltkor is biztosított, de nagyon jó, hogy egy hét alatt sem hülyültünk el, pedig folyton szól hozzánk), hanem bátrak is. Mint mondta:

“nem szoktunk berezelni”.

Illetve korábban talán szoktunk, de szerinte az elmúlt tíz évben

“a magyarok bizalma és önbecsülése helyre állt”,

így aztán kardélre hányjuk a gazdasági válságot,

“a vírust meg fel is nyársaljuk”.

Persze csak akkor, ha lesz már vakcina. addig, mint elhangzott, együtt kell élnünk vele. Rezelés nélkül, intelligensen.

A másik

hírtől éppen lehetne rezelni is. Kiderült, hogy május elejétől elkezdik enyhíteni az eddigi korlátozásokat,

“újraindítjuk Magyarországot”.

Épp elegem van nekem is a bezártságból, csak az tűnik kicsit furcsának, hogy egy hete úgy mondták: épp május elejétől tetőzik több héten át a járvány. Vagyis amikor kevesebb fertőzés volt, el voltunk zárva, amikor meg sok lesz, kiengednek.

A stratégiaváltás világos, anélkül, hogy a miniszterelnök kimondta volna

Most azt az utat választjuk, amit kezdetben pl. a brit Johnson is akart, amíg sokakkal együtt maga is bele nem betegedett. Feltehetőleg az a terv, hogy inkább érjük el gyorsan az ú.n.

“nyájfertőzés”, “nyájimmunitás”,

a tömeges betegségek állapotát, vállalva az ezzel járó emberáldozatokat, csak induljon meg a gazdaság. Nem nagyon lehet mással magyarázni, hogy a járvány tetőfokán kezdődjék az érettségi, amelyről úgy beszélnek, mintha csak egyetlen napig tartana május 4-én, holott a valóságban minimum egy hetes, maximum két és fél hetes folyamat. Mint ahogy azt sem, miért keverik megint ellentmondásba szerencsétlen tisztifőorvost, aki eddig folyton a kézmosásra nevelt, most meg közölte, hogy tárgyakon valószínűleg nem terjed a fertőzés.

Ez a logika abban is,

hogy ennyi ágyat akartak -megintcsak nem számolva az áldozatokat- felszabadítani. A döntéshozók sem szörnyetegek: a sok beteget a gazdaság kedvéért felvállalják, de azt azért nem, hogy ágy se jusson nekik. Valószínűsíthető, ezért kell a kiosztás helyett állítólag raktárban őrizni milliószámra a maszkot, védőfelszerelést.

Nem gyilkosoznék le senkit

Az valódi kérdés, hogyan lehet az emberéletek védelmét összeegyeztetni a szintén embereket érintő gazdaság feltámasztásával. Én habozás nélkül a több megmentett emberéletre szavaznék, kellő segítséggel ellensúlyozva a gazdaság elhúzódóbb válságát. De nyilván lehetne valami értelmes fokozatosságot találni, amelyben nem a járvány tetőfokán adják fel az eddigi szigort.

Persze ha a legfőbb cél a hatalom megőrzése, az más

Mert akkor az olyan kormányzásnak, amelyik egyrészt a kliensek megvásárlásán, másrészt a legszegényebbeknek juttatott filléreken alapszik, valóban az a legfontosabb, hogy gyorsan újra pénzénél legyen.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét