Van az a pillanat, mikor a Fideszes agy ledobja az ékszíjat. Végérvényesen!
Valahogy mindig azt hiszem, nincs lejjebb. Hogy nem lehet agyilag mélyebbre süllyedni.
Agyilag, mondom, mert morálról, ilyesmi liberális huncutságokról most ne is beszéljünk.
Az nem létezik, talán soha nem is létezett náluk. Kósa mama, a nemzethy mangalicaszerelő, a Kedves Vezető beteg világában biztosan nem. Már azt sem nagyon értettem, miért is kell „kézivezérelni” a debreceni kocsmákat. Miért kell politikai komisszárokat bevetve kitiltani néhány tucat egyetemistát debreceni kocsmákból, csupán azért, mert Gyurcsánnyal akarnak meginni néhány ücsit, félkrigli sört, meg nyomni néhány szelfit.
Saccperkábé két hétig loholtak a nyomomban titkosszolgáék,
minden kocsmát meglátogatva ahova betévedtem, verték csapágyasra a telefonokat, vetették be minden hatalmukat, csupán azért, hogy khm…”lebeszéljék” derék kocsmárosékat arról, hogy szerződést kössenek velem, mert nehogymá’ oda betegye a lábát valami sorosbérenc brüsszelita fiatal.
Aztán én persze idegállapotba jöttem,
ezért már nem is kocsmába, hanem Debrecen egyik patinás terére szerveztem találkát Gyurcsánnyal, mozgóbüfével, pokrócokkal, madárcsicsergéssel, és fűben üldögéléssel. Meg legalább száz vigyorgó sráccal, akik nagy ívben tojnak Mordorföldre, a Kedves Vezetőre, a propagandára, és a megfélemlítésre. Mert mit ad isten, ide is eljöttek azok a srácok, akiket már nem lehet ostoba gyurcsányozással, e’mút nyóc’évvel, NAV-vizsgálattal, sorosozással hülyíteni.
Mi ittuk az ücsit, a sört, a Fidesz bérencei meg ették a kefét.
A Fidesz minden erőfeszítése, fogcsikorgatása ellenére, a rendőrök védelmében ott üldögéltünk a nagytemplom tövében, Gyurcsány, mi, és a fiatalok. Mi ittuk az ücsit, a sört, a Fidesz bérencei meg ették a kefét.
Most pedig látom, Pelikán elvtársék megszülték a magyarázatot!
„BÉRAKTIVISTÁKAT UTAZTATTUNK!”
Értik? Fideszéknél lefüstölt a kuplung, az agy meg ledobta az ékszíjat. Végérvényesen!
BEHALÁS! HAJRÁ PELIKÁN! HAJRÁ KEDVES VEZETŐ!
