Kedves Horn Gábor, Szakonyi Péter, Kukorelly Endre, József Nagy és a többiek, akik rendszeresen bementek „vitatkozni” a lakájmédia lakájműsorainak pökhendi és ostoba lakájújságíróival, tényleg azt gondoljátok, hogy adódhat olyan helyzet, amikor jól jöttök ki ezekből a vitákból?
Tényleg azt gondoljátok,
hogy a tények és az észérvek, amelyeket ti próbáltok szembeállítani ezeknek a sajtógengsztereknek a propagandisztikus hazudozásával bármit nyomnak a latba?
Tényleg azt hiszitek, hogy a lakájok legitimálásán kívül bármi más – ennél fennköltebb – célt is szolgálhatnak ezek a műsorok? Értem én a törekvést, hogy úgymond elhangozzék az igazság is, csakhogy ezekben az álvitákban elvész az igazság, teljesen mindegy, hogy valaki igazat mond vagy hazudik, a kedves néző csak azt látja, hogy ott ülnek az önhitt, magabiztos, gúnyosan mosolygó, erőt sugárzó kormánypárti nyaloncok és a hasonszőrű műsorvezető, velük szemben pedig a vitát kétségbeesetten racionális mederbe tartani szándékozó, érvelni próbáló, kétkedő és ezért gyengének tűnő újságírók, értelmiségiek.
Nem azért hívnak meg benneteket,
hogy értelmes vitának adjanak teret, hanem azért, hogy ebben a közegben is nyomhassák a propagandaszöveget és nagyképűen kioktassanak, „leiskolázhassanak” benneteket, akik mindazokat képviselitek, akiknek nem tetszik a rendszer. És azt gondoljátok, hogy nem számít, hogy milyen kontextusban kerül sor ezekre a beszélgetésekre? Nem számít hogy ezekben a televíziókban reggeltől estig hazudoznak, gyűlölködnek, aljas indulatokat szítanak többek között ellenetek is?
Én azt gondolom ….