Jó lenne, ha senkit nem tévesztene meg az MTA és Palkovics között létrejött szándéknyilatkozat. Mert formailag tűnhet úgy, hogy a szerződés mindkét fél számára méltányos, valójában azonban ez nem így van.
Először is mit keresnek a tudományos kutatási irányokat kijelölő testületben a kormány delegáltjai?
A Fidesz által elfogadott „Alaptörvény” is garantálja a tudomány függetlenségét, márpedig ha politikusok vagy általuk delegált komisszárok ülnek egy testületben, az nem lehet független. Legalábbis Magyarországon nem. Tehát alkotmányellenes!
Legfőképpen pedig az a kitétel, hogy a testületekben a tudományos közösség által delegált személyek lesznek többségben, az égvilágon semmit nem jelent. Hiszen nyilván a tudományos közösségben könnyűszerrel találni olyan delegáltakat, akiknél a kormánypártok iránti lojalitás felülírja a tudományos szempontokat.
Itt van mindjárt a Professzorok Batthyany Köre,
amely nyilván igényt tart majd arra, hogy méltó módon képviseltethesse magát a testületben. Róluk pedig tudjuk, hogy bármilyen kérdésben, bármikor befekszenek a kormánynak, még akkor is, ha a döntés egyenlő a tudományos kutatás autonómijának felszámolásával.
Ráadásul számomra elég kézenfekvőnek tűnik, hogy a létrejövő alapítványhoz csatlakozni fognak majd a kormány által létrehozott áltudományos intézmények is (Magyarságkutató Intézet, Veritas, Rendszerváltást Kutató Intézet, XX. századi, XXI. századi Intézet stb. stb.) és ezekkel sikerül majd oly módon felhígítani a kutatóhálózatot, hogy már eleve többségbe kerüljenek ezek a kizárólag ideológiai alapon létrejött, értékelhető tudományos tevékenységet nem végző intézmények.
Mert lehet, hogy ez a megállapodás egy demokratikus jogállamban
méltányos és igazságos, a tudomány érdekeit szolgáló eredményre vezetne, mi azonban nem egy jogállamban élünk és egy olyan kormány birtokolja a hatalmat, amely úgy alkot törvényeket és köt szerződéseket, hogy azok kizárólag az ő hatalmi érdekeit szolgálják. A törvényekbe és szerződésekbe eleve be van építve a kijátszás, a törvénykerülés lehetősége.
Nekem erről mindig a médiatörvény története jut eszembe.
Mert lehet, hogy az a törvény egy normális demokráciában tök jól működött volna, nálunk azonban a jobboldali és szélsőjobboldali pártok eleve a törvény kijátszására építették stratégiájukat. Az un. társadalmi kuratóriumokba, amelyek célja a civil szféra képviselete lett volna, pártkomisszárokat delegáltak, amikor pedig a kuratóriumokban nem sikerült a jobboldalnak meghatározó többségbe kerülnie, akkor létrehozták a csonka kuratórium abszurd intézményét (i.m Györgyi Kálmán).
És döntéseikben a közmédia törvény szerint rendelt működőképességének fenntartása még marginális szerepet sem játszott, az egyetlen szempont a közmédia feletti politikai és gazdasági dominancia megszerzése volt. Én ugyanezt a szándékot vélem kiolvasni a most nyilvánosságra került MTA-Palkovics szerződésből is.
Forrás
Kapcsolódó
