Banánköztársaság
Vásárhelyi Mária: segítsetek egy csekély értelmű honpolgárnak
Rengeteg kérdést vet fel a Völner – Schadl – és még ki tudja ki-ügy, aminek az átlag-honpolgár mai tudása szerint összesen 22 vádlottja van. 6-an elismerték bűnösségüket, tehát valami biztosan bizonyítható a vádból, ami szerint Schadl a végrehajtói kar elnökeként százmilliókat, sokszor az osztalék 100 százalékát szedte el azoktól a végrehajtóktól, akiket Völner államtitkár segítségével neveztek ki.
Rengeteg kérdést vet fel a Völner – Schadl – és még ki tudja ki-ügy, aminek az átlag-honpolgár mai tudása szerint összesen 22 vádlottja van. 6-an elismerték bűnösségüket, tehát valami biztosan bizonyítható a vádból, ami szerint Schadl a végrehajtói kar elnökeként százmilliókat, sokszor az osztalék 100 százalékát szedte el azoktól a végrehajtóktól, akiket Völner államtitkár segítségével neveztek ki.
Vásárhelyi Mária kérdez….
Vásárhelyi Mária szociológus, a szociológiatudomány kandidátusa, az MTA tudományos főmunkatársa közösségi oldalán tette fel kérdéseit.
„Odáig értem, hogy kezdetben nem Völner, hanem Schadl telefonját hallgatták le.
De vajon ki adott engedélyt Schadl telefonjának lehallgatására?
Bizonyára nem Völner, aki Varga Judit állítása szerint kiadta az engedélyeket a lehallgatásra, hiszen akkor ő tudta volna, hogy Schadl telefonját lehallgatják és nem beszélt volna a trágyadomb minisztériumról, a találkozókról stb. Ok, lehet, hogy erre a bíróság adott engedélyt, de vajon ki adott később engedélyt Völner Pál országgyűlési képviselő, igazságügyi államtitkár telefonjának lehallgatására? Ehhez biztosan nem volt elegendő a bírósági engedély. Biztosan szükség volt legalább az igazságügy miniszter engedélyére.
Ha viszont Varga Judit adott engedélyt Völner lehallgatására, akkor neki már hónapokkal korábban tudnia kellett arról, hogy mi folyik a végrehajtóknál, hiszen ahhoz, hogy saját helyettesének lehallgatására engedélyt adjon, elég sok mindent tudnia kellett.”
„De ha ez így van, akkor miért nem hallgatta ki a nyomozóhatóság a minisztert?
És esetleg nem azért vitte-e el Völner a balhét a Pegazus-ügyben, mert megzsarolták. Hiszen nehezen képzelhető-e el, hogy a miniszter egy olyan kényes ügyben, mint a civil állampolgárok törvénysértő megfigyelése átadja az engedélyezés jogát a helyettesének. És vajon mikor kezd el dőlni a dominó? Mikor lép a nyilvánosság elé egy bűnbánó maffiózó, egy ügyész vagy egy rendőrfőnök, akinek elege van a bűnpártoló államigazgatásból és vallomást tesz a nyilvánosság előtt az állami maffia működéséről a legfelső vezetők érintettségéről. Elege van abból, hogy a szervezet, amelynek ő is tagja, bűnüldözés helyett bűnpártolással foglalkozik.
Már elindult a dominó effektus, már láthatóan nem tudják kézben tartani a folyamatokat, a kérdés csak az, hogy mikor gyorsul be a láncreakció.”
