Banánköztársaság
Vecsei Miklós nem szeretné, ha úgy tűnne, hogy ő a hivatásos „jóember”
2010-ben, amikor megalakult az új országgyűlés, a Máltai Szeretetszolgálat minden képviselőnek írt egy levelet arról, hogy a szociálpolitikának a következő években arról kell szólnia, hogy segítse a nyomorban élőket, akiket összeroppantott a szegénység. Eltelt tíz év. Mennyire teljesültek az akkori várakozásai? – kérdezte a 444. újságírója Vécsei Miklóst a Máltai Szeret Szolgálat alelnökét, a felzárkózási roma-stratégia előkészítésének és végrehajtásának koordinálásáért felelős miniszterelnöki biztost.
„Fogantatástól a foglalkoztatásig”
A miniszterelnöki biztos elmondta, a múltban nagyon sokan őszintén vágytak arra Magyarországon, hogy felemeljék a cigányságot. De az elmúlt 300 évből egy olyan példát sem talált, amikor ne a birodalmi tanács, a központi bizottság vagy a kormányzat döntött volna ezekről a kérdésekről, szerinte most mondták először, hogy menjetek le, nézzétek meg, mire van szükség, és mondjátok meg:
„És ebben szerintem a kormány kockázatot vállal, nem feltétlenül a személyem miatt, hanem mert ebből rövid távon nem jönnek ki nagy eredmények. A „fogantatástól a foglalkoztatásig” alcímet viseli a program, mindenekelőtt az első ezer napra fókuszálunk, ez a legnyomasztóbb vakfoltja a magyar szociálpolitikának – miközben ez idő alatt a legtöbb dolog, ami a későbbi életünket meghatározza, tulajdonképpen eldől. De természetesen foglalkozunk a lakhatással, közlekedéssel, oktatással, és mindennel, ami a gyermek életét végig kell, hogy kísérje.”
Nem szeretné, ha úgy tűnne, hogy ő a hivatásos jóember. Mindannyiuknak jó, amikor a terepen, akár a legnehezebb helyszíneken beszélnek közös dolgaikról:
” Biztosan hallotta már tőlem a jóléti erkély kifejezést. A jóléti erkélyről – ahol ön is, én is élünk – egy dolog nem látszik: az, ami az erkély alatt van. Ezért szoktam sokakat elvinni ezekbe a falvakba, köztük döntéshozókat is. Nem gondolom, hogy a hatalom gonosz, miért akarna szándékosan rosszat? Bizonyos problémákhoz közelebb kell lépni, a nyomor hieroglifái nehezen értelmezhetők. Ráadásul a hatalom gyors akar lenni, a ciklusokat években mérik, a mi témáink meg emberöltősek. Nem egyszerű megtalálni ennek a kompromisszumait.”
A védelemhez nem kell iskolaőr
A Máltai Szeretetszolgálat is tart fenn iskolákat, és van olyan intézményük, ahová rendszeresen bejár az egyik falusi, tekintélyes család tagja rendet rakni. És anélkül, hogy iskolaőrséget hozott volna létre a kormány, megszervezték a védelmet, ami ahhoz kellett, hogy taníthassanak:
„Ahol az oktatás rendben van, ott ne is nyúljon bele se az állam, se az önkormányzat. Az iskolaőrség sikere is azon fog múlni, hogy találnak-e megfelelő személyeket.” /……/ „De az iskolaőrség csak egy apró szelete az egésznek, egy tüneti kezelés, amire időnként szükség van. Szerintem nem Magyarországon él, aki azt mondja, hogy minden rendben van az iskolarendszerünkkel, de nekem ez sajnos, vagy hála Istennek, nem kompetenciám, de Maruzsa Zoltán államtitkár úrral minden kérdésben segítjük egymást.”
Kitért arra, hogy tavaly ilyenkor indult el a Felzárkózó települések program, és hogy állnak az első évre kitűzött célokkal:
” Az első év legfontosabb feladata a pontos diagnózisállítás. De az első naptól fókuszban van a koragyerekkor, a kismamák és a babák biztonsága, a védőnők eszközrendszerének kiszélesítése. Épül az első napelemparkunk, amivel az egyik településen minden kisgyermeket nevelő családnál legalább egy szobát füstmentesen fogunk befűteni. Felépült az első ház, amit úgy terveztünk, hogy a legtöbb munkafolyamatot a közösség el tudja végezni. Nem romolhat tovább a lakóházak állapota, szervezzük az úgynevezett tetőkommandót, és indulnak azok a folyamatok, amelyekkel az ötödik év végére el kell jutnunk oda, hogy minden négyzetméter földet megművelünk.”
Hangsúlyozta, bármilyen infrastrukturális fejlesztésnek akkor van értelme, ha a közösség gyarapodását szolgálja. Építenek mosodát, közösségi tereket, védőnői szobákat, vásárolnak falubuszt, mobil játszótereket, és persze előre fizetős órát, szennyvíztisztító berendezést, és még hosszú a sor. Még idén felépül az első húsz új családi ház:
„Pályázatot fogunk kiírni. Nem a legrosszabb helyzetű családok fognak elsőként költözni, hanem vállalásokat fogunk kérni cserébe, hogy a falu is igazságosnak lássa. És nem helyben fogunk döntést hozni. Ezzel egy időben pályázatot fogunk kiírni a többi család számára házfelújításra, az időseknek például hűtőcserére, zárcserére, biztonsági kamerára, olyan dolgokra, amikkel a jobb helyzetűek is élhetnek. Igyekeznünk kell olyan programot tervezni, amit a település többsége is fontosnak és jónak értékel. Ilyenek a formaházak, de ez még nem a végleges terv. ” /…… / „Ezen kívül vissza kell szerezni az üres földeket, sok száz hektárnyi föld van gazos telkek és romok alatt. Egy hektáron megtermeljük, ami egy családnak elég. A mezőgazdaság azért jó irány, mert enni biztosan fogunk. Ha száz vírus jön, még inkább. „
Bogdán László emésztő fájdalmáról
Vecsei Miklós megemlékezett a múlt héten tragikus körülmények között elhunyt Bogdán Lászlóról, Cserdi volt polgármesteréről:
„„Soha, senkiben nem láttam azt a fájdalmat, amit benne. Ment előre, és csinálta azt, amiben hitt. Nem voltak korlátai. Megalkotta és megszülte az egész falut.”
(Olvassa el a teljes cikket a 444.hu oldalán)
