Nem lesz meglepetés! Vidnyánszky Attila egyedül pályázta meg újra a Nemzeti Színház igazgatói posztját. Úgy hírlik ma összeül a bizottság és biztosak lehetünk benne, hogy fölszáll a fehér füst: újrázhat az igazgató.
[mnky_ads id=”10551″]

“Kiélezett” verseny

Hogy milyen színházat ígért öt évvel ezelőtt és milyen a mai Nemzeti Színház, erről nem olvashatunk elemzéseket és nem találunk értékeléseket sem. A színház megy, sok a repertoáron lévő darab, de igen kevés az előadás. Jól van ez így?

De miért is lenne több előadás?

A Nemzetinek nem kell az állami támogatásért, vagy a jegybevételért küzdeni. A támogatás dől a minisztériumtól, az NKA-tól, a Matolcsy-féle alapítványból és még ki tudja honnan. A nézőszám viszont és különösen a fizető nézőszám csökken, ritka esemény itt a telt ház!
[mnky_ads id=”10552″]

Akkor kinek játszik a Nemzeti?

Hát nem a széles közönségnek! A tapasztalat és a számok is azt mutatják, hogy a közönség nem lelkes pártolója Vidnyánszky Attila színházának. Pedig micsoda vaskos, színháztörténeti fejtegetésekkel és ” ide nekem az oroszlánt is” ötlethalmazzal teli dolgozat volt pályázata!

Mit ígért?

Nem mást, mint azt, hogy a Nemzeti társulata az ország legjobb drámai színészeiből áll majd, hogy állami kultuszképző intézménnyé válik, hogy a hagyomány-korszerűség-nemzetköziség jegyében a realitások felé fordul, hogy elsőrendű feladata a kortárs, új szerzők felfedezése! Mindez hol van?

Egy vállalást azonban teljesített, a Nemzeti rendezői színház! Vidnyánszky Attila rendező színháza! A jelenlegi repertoár felsorolásban huszonkettő Vidnyánszy rendezés szerepel! A nemzeti én vagyok, mondja a nagy rendező! De hát tudjuk, most „ők jönnek”!
Szerző: Hajdu Nóra
[mnky_ads id=”10553″]

Cserhalmi György tavaszig halaszt