“Bűnös város” – újratölrve

Karácsony Gergely a napokban úgy fogalmazott: a miniszterelnöknek el kell döntenie, a vírust akarja legyőzni vagy az ellenzéket. Szerintem ezt már az első percben eldöntötte: egy füst alatt mind a kettőt. És minél nehezebbnek látszik az egyik, annál több eszközt és embert dobnak be a másikra: politikai versenytársaik lejáratására.

A megfelelő eszközökért nem szégyellnek a lomtárban is kutakodni kicsit

Így került elő a “bűnös város” koncepciója, a fegyver, amelyet több mint száz éve időről időre elővesznek, letisztogatnak és újratöltenek. Budapest és főpolgármestere ismét a vádlottak padján ül, lassan az egész járványt a nyakába varrják.

Az a szerencse, hogy a miniszterelnök péntek reggel figyelmeztetett: „a legerősebb fegyver továbbra is az önuralom”. Hja, neki könnyű fékeznie magát, hiszen, mint mondta, az ő korában az emberek „már nem tűznek ki nagy ambíciókat”.

Mi mindenre igényelt volna felhatalmazást, ha még ambíciói is volnának!

De ebben az önuralom-dologban igaza lehet. Így aztán viszonylag nyugodtan igyekeztem tudomásul venni, hogy dupla veszedelmet jelentek. Benne vagyok a két gyanús halmaz: az ellenzék és a főváros közös metszetében. Ellenzéki is, budapesti is, nem tudom, lehet-e még ezt lefelé fokozni. Talán, ha erőszakkal berángatnék több tucat locsolót a lakásomba, direkt rájuk köhögnék, és közben Brüsszelt éltetném. A halmazati bűnöktől terhelve azt is természetesnek találtam, hogy egyik Népszava-írásom miatt a Magyar Nemzet szerzője megadta pontos zoológiai besorolásomat:

„Az ilyen kakasokat, esetünkben tyúkokat, magam a növendék barmok között látom a helyükön”.

Majd kifejezte azon felebaráti kívánságát, hogy az ilyen alakokat illetően az operairodalomból merítve végre

„hangozzék fel a ’Meghalt a cselszövő’….”

Addig is ellennék én békésen

– bár korátlagukat kissé rontva – a növendék barmok között, ha nem gyanakodnék: kártékony hajlamaim nem véletlenül találtak táptalajra Budapesten. Amely bő száz év után megint bűnös város lett. Vírusváros, megfertőzi az országot, minden értelemben. Ő lesz az oka, ha berobban. Nem csak a járvány: bármi. Már az őszi választáson is kimutatta a foga fehérjét, de a lóláb most lóg ki a maszk mögül.

Ennek leleplezésével többeknek van feladata

Először is a sokoldalú Hollik Istvánnak, aki KDNP-sként is képes betölteni a Fidesz kommunikációs igazgatójának szerepét, ezzel anyapártját a brain drain, az agyelszívás szomorú áldozatává téve. Szerepet kapott a jobb sorsra érdemes Müller Cecília is. A fődoktornő bizonyára jó szakember, sokat dolgozik, szorgos és jó erkölcsű hölgy. Csak hát az a rettenetes megfelelési kényszer, ami miatt még az ajkára toluló Márai-idézetet is automatikusan Wass Albertnek tulajdonította… Igen, drága doktornő, volt idő, amikor a Fidesznél még Márai járta, nem hiába tetszett megjegyezni a gondolatait, de hol van az már! Kiderült, hogy Márai épp úgy „politikai termék”, mint a polgár.

A wassalbertesedett tisztifőorvos

alkalmasnak ítéltetett arra, hogy először ő pirítson rá a bűnös vírusvárosra. Hogy fegyelmezetlen, és hogy góc. Holott nyilván vannak itt is rosszalkodók, de Budapest semmivel sem fegyelmezetlenebb, sőt, mint más sűrűn lakott nagyvárosok, amelyekben szükségképpen könnyen terjed a járvány. Na persze egy nő sosem tud kellően erélyes lenni, ezért bevetették Budai Gyulát, aki el is küldte a francba a Kiskunlacházára merészkedő pestieket:

„Mi sem megyünk oda, ahol Önök laknak”

– dörögte, szinte közvetlenül egy olyan kép alatt, ami őt előző nap Budapesten ábrázolta.

Hamarosan kiderült, hogy a fejétől bűzlik a hal. Illetve a város

A főpolgármester a hibás. Először azért, mert másképp vélekedett a parkolási díjak elengedéséről. Aztán sokkal jobb és szomorúbb célpontot találtak: a Pesti úti idősotthon lakói között terjedő fertőzést. Noha az önkormányzat időben elzárta az otthont, és hetek óta hiába kérte az operatív törzstől a védőfelszerelést meg legalább a kórházból jövők tesztelését, végül saját pénzen maga kezdett el teszteltetni. És noha az otthonnal kapcsolatban álló kórház orvosi látogatása nem talált komolyabb hibát, Karácsonyból mégis bűnbakot csináltak.

„A fenntartó a felelős”

– harsogja tisztifőorvostól kormánysajtón át az önkormányzat ellen szigorú vizsgálatot követelő Hollikig a kórus. Érdekes. Az eddigi ellenőrzések egyedül azt hiányolták, hogy mint mindenütt, itt is több orvos és ápoló, több és jobb védőfelszerelés kellene. (Könyörgöm, honnan?!) Úgy tudom, a kórházakban is. Azoknak a fenntartója viszont mintha az állam volna. Akkor is:

„Karácsony vagy olyan ostoba, hogy nem lett volna szabad rábízni egy tyúkólat sem, vagy végtelenül aljas” (Magyar Nemzet). „Alkalmatlan a feladatára” (Pesti Srácok). „Szinte diktátorként vezetheti Budapestet” (Origó).

Az ember elhűlve nézi,

hogy a gátlástalan karácsonyozás kedvéért tragédiákra, gyászra úgy buknak rá, mint – bocsánat – kacsa a nokedlire. Az előzenekarok után pénteken a kormányfő is rázendített:

„a járvány idején sincs nagyon más a fejükben, mint hogy hogyan tudnának hatalomra jutni, de egy idősotthon üzemeltetésével sem tudnak megbirkózni polgármesterként”.

Csak remélni tudom: látják az országot is

A járvány által még el nem ért válságövezeteket, gettófalvakat. Ott máris nagy a baj. Nincs alkalmi munka, közmunka is alig, bespájzolni eleve nem volt miből. A családi pótlék nem nőtt, a munkanélküli ellátás nem lett hosszabb, alapjövedelem nincs. Mi lesz, ha az egy szobában öten-hatan is összezsúfolódókat, a lekapcsolt villanyórával, áram és olykor vezetékes víz nélkül élőket, a rég üres háziorvosi praxisokat, az amúgy is leromlott egészségi állapotúakat eléri a betegség?

Ha van egy pici idejük két budapestezés között,

talán elkészülhetnek ezek a válságtervek is. Borsodban, Szabolcsban, Dél-Baranyában gyűlnek a felhők.

(A cikk eredetileg a Népszavában jelent meg, amit a szerző külön a Városi Kurírnak írt bevezetőjével és mindkettejük engedélyével közlünk.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük