A Városi Kurír hétfőn indított “létpénz-vitájához” újabb vélemény érkezett, ezzel még árnyaltabbá válik a kép. A nagy kérdés továbbra is: adni, nem adni, kinek és mennyit?

Híve vagyok az alapjövedelemnek

Meggyőződésem, hogy ez a jövő. Feltéve, hogy előre haladunk, és a világ nem kapcsol rükvercbe, nem hántja le civilizációnkról az emberség, a szolidaritás rétegeit. Surány Gábor mostani „Létpénz” ötletével mégsem értek egyet. De örülök, hogy felvetette, és javaslatáról vita kezdődött. (Csak zárójelben jegyzem meg, a sajtó mellett a parlamentben is éppen ezeket a vitákat kellene lefolytatni. Amikor Orbánék felfüggesztették a parlamentarizmust, nemcsak teljhatalmat akartak. Akarták azt is, hogy szűnjön meg az érvek és jövőképek ütköztetése, hogy rajtuk kívül senki se gondolkodhasson.)

Nyakunkon egy szociális krízis

Abban mindenképpen egyetértek Surány Gáborral és a többiekkel, hogy azonnali szükség van a drasztikus jövedelemcsökkenés valamilyen pótlására. Nemcsak egészségügyi válsághelyzet van, és nemcsak gazdasági lesz. Nyakunkon egy rég nem látott méretű szociális krízis, amelyben sokszázezren vesztik el minimális biztonságukat. Növekedhetnek a társadalmi feszültségek, amelyek vagy robbanással, vagy sokak végső elnyomorodásával fenyegetnek. Ez fizetőképes kereslet híján tovább mélyítheti a gazdasági válságot is. Nem véletlen, hogy nemcsak lágyszívű szociális munkások, hanem olyan közgazdászok is (Békesi, Surányi, Bokros) sürgetik az elszegényedők megmentését, akik nem arról híresek, hogy pártolnák az állam költekezését.

A kérdés kettős

Egyrészt az, sikerül-e erre a kormányt rávenni, másrészt, hogy kiknek, hogyan, mennyit kell juttatni. Az első kérdésre egyelőre nem adhatunk optimista választ. Az Operatív Törzs (magyarul Orbán) sok nélkülözhetetlen lépést tett meg, de látóköréből mindeddig kiestek a válságba kerülő kispénzű emberek. Gazdasági intézkedései kevés kivétellel a munkaadói, vállalkozói szférának szóltak (természetesen erre is szükség van), de nem a munkavállalóknak, nyugdíjasoknak. Előbb-utóbb rá fog kényszerülni erre is, hiszen kereslet nélkül a vállalkozó hiába termel, szolgáltat. Megjósolható, hogy ezt nem a szükséges mértékben és tempóban teszi majd, hiszen már most is késésben van, de valamikor lépnie kell.

Fontossá a megsegítendő csoportok jó kiválasztása!

Ekkor válik igazán fontossá a megsegítendő csoportok jó kiválasztása. Itt van vitám Surány Gáborral. Értem, hogy adminisztratív szempontból könnyebb az általa javasolt 80.000 forintot mindenkinek odaadni, aki tavaly legalább három hónapig adózó jövedelemmel rendelkezett, de ilyen szűkös időben vétek volna azt is dotálni, akinek jól fizető állása, bevétele továbbra is megmaradt. Ugyanakkor nem helyeslem, hogy az ilyen jövedelemmel nem rendelkezők, pl. a kisnyugdíjasok, rokkantak támasz nélkül nyomorban vergődjenek. Ők azok, akik a korábbinál is nehezebb helyzetbe jutottak a megugrott élelmiszerárak, a kényszerű tartalékolás miatt.

 Kombinált megoldást tudnék elfogadni

Lehet persze egyszerűbb is, ami jobban hasonlít a Létpénzhez, de nem a fizetés mellé is járó alapjövedelmet, hanem minimumjövedelmet jelent. Vagyis azt, hogy mindenkinek a jövedelmét egészítsék ki pl. minimum 100.000 forintra, ha munkanélküli, ha csökkentett bérű dolgozó, ha nyugdíjas. Az MSZP nem véletlenül javasolja ezt az összeget a 9 hónaposra hosszabbított munkanélküli ellátás esetében, és Surányi György is ennyit tart ebben a körben szükségesnek. Ehhez járulhat a családi pótlék emelése, és –ha nem a minimumjövedelem válik általánossá- a kisnyugdíjak emelése, a fizetés nélküli szabadságra küldöttek jövedelempótlása.

Vagyis: a közpénzből azok kapjanak, de azok mind,

akiket a szociális krízis különben elsodorna. A forrás biztosítására viszont áldozzanak többet a gazdagabbak, akár a nagy vagyonokat és jövedelmeket terhelő szolidaritási adó formájában. A társadalmi béke, honfitársaik sorsa nekik sem lehet közömbös.

figyu

1 hozzászólás

  1. Mikor íly nagy bajság előtt állunk, akkor miért kell -még- nagyobb baromságokkal etetni a népet! Ingyen pénz-, létpénz-, egységes minimáljövedelem-, stb! Egytől- egyig baromság! A kormány teszi a dolgát -eddig, láthatóan-: jól! Miért kell itt ugrálni, s hisztizni! Várjuk, mit akar cselekedni! Ő kezében van a spájz kulcsa, ő tudja, mennyire nyitható az ajtó! Pofa-: be!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét