Zsidóbérenc Jobbik…
Ezt olvastam a „közmédia”, illetve a „köztévé” (hirado.hu) honlapján: „Soros György emberei a Jobbik közelében”. Olvastam elölről, olvastam hátulról – mindig ugyanaz az üzenet jött le nekem: a Jobbik zsidóbérenc párt. Ez az üzenet hivatott megsemmisíteni őt a Fideszre figyelők körében.
Elvégre Soros – amint azt a miniszterelnöki útmutatás oly feledhetetlenül közölte – vizeinkben úszkáló nagy testű ragadozó. Mellékesen a különböző színezetű ellenzéki politikusokat zsinóron rángatja…
Goebbels régóta élvezettel figyeli, mi történik nálunk.
Itt a hirado.hu anyaga; forrás M1
„Bizonyítékul” ezúttal Volner János, kizárt jobbikos képviselő szavai szolgálnak – már ha egyáltalán kell ide vagy bárhová bármilyen bizonyíték…
Hogy ez az üzenet (is) a fideszes propaganda céljait szolgálja, nem fogom én sem „bizonyítani” – egyszerűen kijelentem, hogy a „közmédia” a Fidesz-propagandát nyomja, reggeltől estig, estétől reggelig. Aki elhiszi, elhiszi, aki nem, az nem…
A „hír” független médiában is megjelenhetett volna, legföljebb két-három sorban. De itt sokkal hosszabban lökik a dumát – közlik Volner egész szövegét a szabadkőműves spekulánsról, a magyarság ellenségéről, akivel – úgymond – „akkor sem lehet szövetséget kötni, ha előnyöket ígér”.
Valójában azt kellene már eldönteniük – a Fidesznek meg „köz- és terrormédiás” bérenceiknek –, hogy a Jobbik tulajdonképpen mikor állt be Soros zsoldjába: kezdettől ott volt, csak ügyesen leplezte, vagy viszonylag újabb keletű az „árulása”…
Egyelőre inkább az utóbbi nótát fújják a fideszes politikusok és sajtómunkásaik. Azóta lett a Jobbik Soros-bérenc, amióta nem teljesen hűséges a „Párthoz”. Egykori nemzeti, nemzeti radikális önmagától – szól a szemrehányás, mióta már! – eljutottak a Spinoza-házig, sőt, egészen Sorosig! Hazaárulók lettek, na…
Értelmezzük a dolgot egy kicsit!
A Jobbik nemzeti radikális, hazaszerető párt volt, amíg minden nagygyűlésükön fennhangon zsidóztak, cigányoztak; amíg a hozzájuk közeliek ugyanezt tették a médiában is. Amíg például a Fidesszel közösen szidalmazták mondjuk Alföldi Róbertet – és még sorolhatnám a véletlenül közismerten zsidó, netán zsidónak vélt közéleti szereplők, tudósok, művészek, újságírók elleni fideszes-jobbikos hecckampányokat; olyanokat, amelyeket egészen szégyentelenül a parlamentben is folytattak.
Annak idején a Fidesz gyakorlatilag szó nélkül hagyta a Jobbik nyílt cigányellenességét, antiszemitizmusát. Se szeri, se száma azoknak a fideszes, Fideszhez közeli megnyilvánulásoknak, amelyek megjátszott fölháborodással utasítják vissza a rasszizmus, antiszemitizmus vádját; mégpedig nem csupán magukról, hanem általában, tehát a Jobbikról is szólván.
Hamis sértődöttség
Volt idő, amikor ennek a hamisan sértődött visszautasításnak megvolt itthon is a komoly oka. Mert bár a magyar társadalom jelentős része valamilyen fokig rasszista, mégis az volt a helyzet, hogy a vád – ha tudomásul veszik, netán elfogadják – politikailag megsemmisíthette volna a Fideszt. Még 1998 után is sokáig így álltak a dolgok.
Ma már nincs ilyen ok: a magyar társadalom nem rasszista része megbocsáthatatlanul passzív, és – minden bizonnyal a Fidesz szívós átnevelő munkájának következtében is – kisebbségben van. Az antiszemitizmus vádját immár nem belső, hazai, hanem külpolitikai okokból kell visszautasítaniuk: a szakadékba rohanó Nyugaton ugyanis vannak terrorakciók (tulajdonképpen mindig is voltak), ám a rasszizmus, antiszemitizmus vádja elviselhetetlenül megbélyegző.
Időnként persze a cigányellenesség „rágalmát” is vissza kell utasítaniuk, de jóval ritkábban: a cigánygyűlöletben biztosan megvan a minimum 70 százalékos nemzeti egység…
Mondják is a fideszesek, hogy az ellenzékben – annak demokratikus részében is – van legalább olyan fokú rasszizmus, mint a Fideszben. Tegyük föl, hogy igazuk van, vagy majdnem: a különbség akkor is rendkívül lényeges. A demokratikus ellenzék híveinek rasszizmusa (akiben van) nem dönti el önmagában, kire szavazzanak – nem szerepel a legfontosabb kérdések között. Ezt bizonyítja, hogy az ellenzéket érintő – rasszista színezetű – sorosozó bérencezés, hazaárulózás dacára is hajlandók az ellenzékre szavazni. És a bizonytalanok sem annyira rasszisták, hogy rohanjanak a Fideszt támogatni…
Aljas indítékból elkövetett hecckampányok
Nem a Jobbikot védem: a Jobbik szerintem rasszista párt volt, és ma is az. De az a társaság, amely a rasszizmust „szalonképessé”, széles körben elfogadottá vagy legalábbis megtűrtté tette, az a Fidesz volt.
A Fidesz politikája legkésőbb 1998 óta folytatólagosan és tudatosan, szervezetten, mégpedig bűnszervezetben, aljas indítékból elkövetett hecckampányokban, gyűlöletkeltésben merül ki. Egyetlen pillanat nyugalmat nem hagynak – mert akkor végük.
És gyűlöletkeltő hecckampányaik döntő többsége sunyin rasszista volt és ma is az. De különösen visszataszító, ha a Jobbikkal való bandaháborújában képes Sorossal „gyanúba” keverni a „nemzeti radikálisokat”.
A sorosozás egyre képtelenebb formája pedig csak azok számára nem rasszista, antiszemita, akik valójában maguk is rasszisták, antiszemiták. Vagy teljesen elgyávultak, nem merik kimondani a nyilvánvalót.
Nem könnyű erről beszélni, mert van alapja annak a piszkos, cinikus fideszes és szélsőjobboldali szövegnek, hogy a „rasszistázás”, az „antiszemitázás”, a „fasisztázás-nácizás” legalábbis segít a fideszes tábor egyben tartásában. Mondanak ilyeneket demokraták is.
És mégis: muszáj beszélni, mert a dolog ugyan régóta tűrhetetlen, de napjainkban egyre inkább az. Vagy annak kellene lennie – s mert elviselhetetlen, hogy nem az…
A hallgatás bűntárssá alacsonyít.
Kizárták Volnert – a szalámizás a tervnek megfelelőlen zajlik……
