Megosztás Bűnös természetemnek köszönhetően – de lehet hogy puszta kalandvágyból -,igen sűrűn járom a belváros utcáit. Hol egy takaróval, hol teával, hol szendvicsekkel, fájdalomcsillapítóval, ezzel-azzal, amit épp adni tudok. Mindig gazdára talál amit viszek. És nem vizsgálom, hogy akinek szüksége van mindezekre, az vajon menekült vagy kilakoltatott. Az utcán él. Éhes, fázik, elesett. Kiszolgáltatott. És … Bővebben: Egy ideig még nem sittelnek le…