Lengyel László nem csak a rendszerváltó évek, de azt követően is, még egészen az ezredforduló környékéig az ország egyik legismertebb, legelfogadottabb „megmondóembere” volt. A gondolkodó és közíró az utóbbi évtizedekben sokkal ritkábban szólal meg mint ennek előtte, ezért is különösen érdekes az az írása amit most tett közzé a Népszava oldalán.