Tegnap, szombat dél körül, Debrecenben, a Nagyállomáson volt dolgom. Mivel a pályaudvar előtt nem ingyenes a parkolás, így a Petőfi téri aluljárón közelítettem meg a célállomást, és egy kicsit körbe is néztem. Ezt időnként megteszem, bízva a csodában. De Debrecen -tudjuk Adytól- a maradandóság városa.

Pár nappal ezelőtt a cívis város polgármestere, Debrecen 2030-ig szóló fejlesztési programjáról sajtózott.

Amiről beszélt, az úgy 600 milliárdba kerülhet, majdan. Elmondása szerint lesz itt új villamoskörgyűrű, -igaz a kettest jól megszívta a város- bővítik az egyetemet, és az egyetem előtt is szép évek állnak, ha az álmokból egykor valóság lesz.

Szép, új, ostoba világ! Varga Judit és Szijjártó is ott ül a privatizált egyetemeket átvevő alapítványokban

Elhangzott az is, -úgy öt éve elég gyakran- hogy csillogó, villogó vasúti pályaudvara is lesz majd a dinamikusan fejlődő majdnem-fővárosnak

A vasúttal kapcsolatos megalomán terveket annyira lehet valószínűleg komolyan venni, mint a több mint egy évtizede befejezetlenül álló Latinovits Színházat. Majd egyszer érdemes lesz nekünk, debreceni polgároknak számon kérni Kósa urat, miért fogott olyan beruházásba, amelyre nem volt pénz, s amivel csak az udvari építők jártak jól, hisz’ ők időben a pénzükhöz jutottak.Persze évek múltán, majd a második évtized vége felé, a nemzeti színű szalag átvágásakor ,hallhatjuk a megszokott ömlengéseket.

De az emberek -bármilyen furcsa is- addig is közlekednek,

naponta több ezer ember fordul meg a vasútállomáson. /Most lehet kevesebben, de tegnap is több tucatnyi ember próbálta leküzdeni az akadályt./ Akiért nem jönnek a vonathoz autóval, hanem az aluljárón keresztül indul a tömegközlekedési eszközhöz, vagy éppen haza, elszörnyedve tapasztalja, milyen lepusztult maga az aluljáró és a környéke.

Az aluljáró felőli lépcsők alján egy kis tavacska várta a gondtalan utazókat

Így van ez mindig, ha az eső a NER-ben esni mer, de biztos az égieket is Soros pénzeli. Mivel kikerülhetetlen volt, mindenki igyekezett a három téglából „épített” kis hídon, lehetőleg száraz lábbal átkelni Debrecen patakján. Aki nem jól egyensúlyozott, máris a vízben találta magát. A kevésbé bátrak káromkodtak egy nagyot, és jókora kerülővel, szitkozódva, másik irányból lőtték be az állomást.

Az aluljáró lejáratainak a kövezete is hiányos, csoda, hogy még senki sem törte el a lábát. Mindenütt kosz, vizelet szag, és szemét. Árad az egészből a lepusztultság, a hanyagság, a nemtörődömség. A környék a város szégyenfoltja, úgy látszik a rekord költségvetésből gazdálkodó városnak nincs pénze arra, hogy legalább a lépcsőzetet kijavítsa, és mondjuk pár naponta nagytakarítást rendeljen el. Nem gondolom, hogy ennek a költsége agyon vágná az önkormányzatot.

Mi debreceniek „megszoktuk” a szemetet,

a kis tavat az aluljárónál, a télen jégpálya járdákat, az eltakarítatlan utakat, a nemtörődömséget. A kirakat fénylik, de ami mögötte van, arra kevésbé lehet büszke a Régi Városháza főnöke. De ha már az itt élők véleménye nem számít, gondoljanak arra, hogy a Debrecenbe érkező turisták egy része vonattal érkezik, s nem kevesen használják az aluljárót is. A mai állapotában a terület látványa, az idevetődő utazó számára enyhén szólva is igen lehangoló, barátságosnak, s vendégvárónak még csak véletlenül sem mondható.

Így várja „kedves” vendégeit a város?

Pedig Kósa Lajos országgyűlési képviselő is megmondta. Szerinte, a „magyar jövő” Debrecenben épül. A volt polgi a Debrecen 2030 programot magyar, patrióta, jövőt építő, nyitott szemléletű fejlesztésnek nevezte. Szerinte a siker kulcsa a debreceni Református Kollégium épületén olvasható: „Orando et laborando”, imádkozzál és dolgozzál. Debreceniként minden vágyam, hogy épüljön, szépüljön, és gazdagodjon a városunk. De addig, mi lesz a jelennel? Mi emberek imádkozni tudunk csak, dolgozni azoknak kellene, akiket ezért tartunk közpénzből.

Talán, ha az önkormányzat vezetői néha kiszállnának a szolgálati autójukból,

akkor  még arra is futná, hogy a Petőfi téri aluljáró környékén a „középkori” viszonyokat megszüntessék. Esőzések követően, nincs egy illetékes elvtárs, aki oda küldene néhány embert, és rendbe hozatná velük a város eme büszkeségét?

Ha erre nem futja, akkor legalább készíttessenek egy Makovecz stílusú mozgatható hidat, az aluljáró tavacskájára.

/A fotókat 2020.június 13.-án készítettem. /

Egy kis debreceni szépségfolt

A minisorozat második részében arra próbálok választ adni, mennyire emberbarát a főváros, megkönnyíti-e a kismamák, mozgáskorlátozottak, netán a súlyos csomagokkal a pályaudvarokra érkezők életét.

Mivel turistaként igyekeztem szétnézni,

így a Nagykörút számos aluljárójában, metró lejáratában teszteltem a való világot. Jártam az Árpád híd pesti hídfőjénél, a Nyugati téren, az Astoriánál, a Blahánál, a Kálvin téren, a Corvin-negyednél és a Boráros téren. Persze ennél jóval több aluljáró van a városban, de talán a legforgalmasabbak, a legfrekventáltabb helyén levők beleestek az útvonalamba. A környéket mindenütt igyekeztem a meleg ellenére körbejárni, így a megállapításaim többnyire megalapozottaknak tekinthetők.

A kormány naponta százmilliókat költ a családtámogatási programja reklámozására. Valószínű, hogy a végső számla súlyos milliárdokra rúg majd, és vándorol valamelyik Rogán-közeli oligarcha zsebébe. Ezt a rengeteg pénzt hasznosabban is elkölthetnék, értelmes célra.

A tömegközlekedési eszközöket ugye azért találták ki,

hogy az emberek életét megkönnyítsék, gyorsabban jussanak el a munkahelyükre, időben odaérjenek a gyerekért az óvodába, iskolába, vagy oda ahova éppen utazni szeretnének. A kismamák is gyakran utaznak a járműveken, nagyon sokszor babakocsival, benne a kisgyermekkel. Mit mondjak, nem irigylem az anyukákat, nem lehet könnyű az életük. Ahogy láttam, a buszokra, villamosokra még csak – csak fel tudnak szállni a babakocsival, de például a metróra már gigászibb a feladat.

De az igazi próbatétel akkor vár rájuk,

amikor mondjuk kiszállnak a Nyugatinál vagy szinte bármelyik megállóban a metróból, a villamosból, és az aluljárón át akarnak a körútra kijutni. Ugyanis a „gyermekbarát” kormányunk sajnálja a pénzt, az akadálymentesítésre, kizárólag a lépcsőkön lehet eljutni a célállomáshoz.

Életveszélyes a próbálkozás, nem egyszemélyes „játék”. Több anyukát láttam, akik próbálták a helyzetet megoldani, leküzdeni a lépcsőket, félszemmel figyelve a babát, hogy nehogy kiessen a bébijárműből. /Azt nem tudom, hogy rendszeresítve van e a kocsikhoz a biztonsági öv, bukósisakot egyik baba fején sem láttam, pedig szükség lenne rá./

Már írtunk arról a „zseniális”, de főleg embertelen Tarlós-javaslatról, hogy amely szerint lezárnák éjszakánként Budapest legforgalmasabb aluljáróit, elismerten a „jogellenes életvitelszerű közterületen tartózkodás megszüntetése” érdekében, vagyis azért, hogy a hajléktalanok ne tudjanak oda húzódni.

Az ügy tovább él….., belépett a Kósa-agy

Kedden reggel Kósa Lajos a honvédelmi és rendészeti bizottság elnökeként nyilatkozott Mészáros Lőrinc televíziójában az üggyel kapcsolatban.

Tarlós együtt érez a hajléktalanokkal, már az óvodában is empátia volt a jele

Az Echo TV Jó reggelt! című műsorában a fideszes politikus azzal érvelt az aluljárók éjszakai lezárása mellett, hogy az megkönnyítené azok takarítását.

Tarlós gyakorlatilag biztos fagyhalálba kényszeríti a hajléktalanokat

Hozzátette:

Sokkal egyszerűbb és biztonságosabb üzemeltetni úgy, hogy mikor nincs forgalom, akkor lezárják.

A Tarlós főpolgármestert már nagyon régóta foglalkoztatta a hajléktalankérdés. Idejét sem tudni, mennyi idő óta. Hogy van a hajléktalanoknak egy csomó problémájuk, amik még mindig nincsenek megoldva. Éheznek, fáznak, és csak úgy lézengenek az utcán.

Nem bírom én ezt így sokáig,

mondta magában a Tarlós főpolgármester. Ez így nem mehet tovább. Tele volt együttérzéssel, meg szolidaritással, már az óvodában is empátia volt a jele. Törte is a fejét, hogy mit kellene tenni, hogy ezek a hajléktalanok ne úgy éljenek, ahogy. Egyszer majdnem lement egy aluljáróba, hogy megnézze a hajléktalanokat, de a sofőr nem volt hajlandó levezetni a szolgálati autót a lépcsőn.

– Tönkremegy a futómű, Főnök – mondta a sofőr. Azt meg ugye mégsem akarhatta. Szolgálati autó, felelősséggel tartozik a köznek.

De csak nem volt nyugodása a Tarlós főpolgármesternek,

nem ment ki a fejéből, hogy az a sok ember mind ott alszik az aluljárókban. Nem jó ez így, morfondírozott egyre csak. Amúgy ebben nagyon igaza volt, mert tényleg nem volt jó. Tenni kellett valamit, hogy másképp legyen.

Aztán egyik nap az eszébe jutott valami. Olyan volt, ami az eszébe jutott, mint egy gondolat. Merthogy az is volt, gondolat.

Be kellene zárni éjszakára az aluljárókat.

Ez volt a gondolat, ami szöget ütött neki. Akkor majd nem fog ott tartózkodni senki. Nekik sem jó, ha odalenn életszerűznek. Szólt is rögvest a kormánynak, amivel ugye 15 pontos megállapodása volt. Terjesszék elő, hogy éjszakára zárják be az aluljárókat.

Mindezt persze a hajléktalan emberek érdekében. Meg a többiek miatt is, akik ma még nem hajléktalanok. Ezen elgondolkodott egy kicsit a Tarlós főpolgármester. Hogy ez most jó vicc volt, vagy csak amolyan átlagos. És, hogy vicc volt-e egyáltalán.

Gyorsan megoldotta a kormány, hogy ne legyenek szem előtt a hajléktalanok a belvárosban. Más kérdés, hogy ettől csak rosszabb lett a hajléktalanoknak.

Az Index szerint tegnap délután már nem lehetett hajléktalant látni a Nyugati téri, a Blaha Lujza téri, az Astoria és a Deák téri metróaluljárókban.

A kormányzati kommunikáció szerint a hajléktalan embereknek a szállón lenne a helye, de a portál által megkérdezett hajléktalanok szerint ez az ötlet több sebből vérzik.

A szállóval az a baj a hajléktalan emberek szerint, hogy

• lopnak,
• betegségeket, élősködőket lehet elkapni,
• túl sokan vannak ott,
• meghatározott, kötött napirendet kell követni, például korán reggel kell kelni.

Ezért aztán nem szívesen mennek oda, kivéve, ha tisztálkodni, mosatni szeretnének.

Sokan most átköltöztek a budai erdőbe, valami kunyhót építenek, ott nem találják őket a közteresek. Mások meg kiszámított bűncselekményt követnek el ősszel, hogy tavaszig börtönben legyenek, ott legalább lehet aludni és enni is kapnak.

(Forrás: Index)

Kapcsolódó:

Az ENSZ is bírálja a kormányt a hajléktalanok büntetése miatt